Hát sziasztok n.n Bocsi az előző depis bejegyzés miatt, nem akartam senkinek elrontani a napját, a kedvét, szóval ne haragudjatok! Most már egy kicsivel jobban vagyok, köszönhető ez nagy részt annak, hogy hétvége van, és nem kell az oszt.társakkal lefutnom a napi köröket, idézőjelbe téve. Sajnos holnap ujjból suli, bár legszívesebben ellógnám, de nem lehet, még úsznom is kell, szóval nem dob fel a tudat. Csütörtökön viszont Myv koncertre megyünk Mido-mal <3 Nyah, szóval most azon vagyok, hogy még csütörtökökig kihúzzam, majd igyekszem erre gondolni, holnap hetedik órában is TTvTT
Amúgy ma itt voltak anyum barátnőjéjék és délelőtt diót szedtünk és törtünk, egy jó nagy tállal összegyűlt. Jól esett a kellemes napsütésben, a diófa langyoskás árnyékát kihasználva, diót pucolgatni, téglán kucorogva ^u^ Néhány héjat megtartottam, majd még szedek hozzájuk faleveleket, meg gesztenyéket, és összerakom őket egy kosárkába, esetleg szegfűzeggel és narancshéjjal n.n
Ezen kívül böngészgettem ma a neten, és találtam egy kortárs költőt, akinek nagyon megtetszettek a művei, szóval az egyiket meg is osztanám most veletek, ami szerintem gyönyörű ^-^ Ezen kívül is még sok gyönyörű műve van, igaz, ami most az egyik kedvencem az nem ez, de a hangulatomhoz, a mai naphoz, és az évszakhoz is ez passzol leginkább. A kedvencem ebben az utolsó versszak, és azon belül is a két utolsó sor, ami nálam telitalálat. Szóval ma ezzel a versel búcsúzom tőletek, és minden szépet kívánok az elkövetkezendő hétre <3

Az ősz
Sárguló lombok közt elmúlás árnya,
Megtörni látszik a tavasz csodája.
Hervadó szirmokon elhaló élet,
Túl szép volt ahhoz, hogy így érjen véget.

Csak álltam e megható, őszinte tájon,
És vártam, hogy szívem majd vígaszt találjon.
Mi hát a rejtély? Hisz oly békés minden.
Az élet nem búsul. Tán vége sincsen?

Egy tündér szállt mellém, lágy gondolat szárnyán,
Jöjj vélem-így szólott, hogy visszataláljál.
Nézd, minden virág él, sok parányi magban,
Nem búcsúznak, hisz majd nyílnak tavasszal.

Nagy titkot mondok: lásd, örök az élet,
Egy játék csupán, mely sosem ér véget.
A lélek felébred egy boldog szerepben,
Ha értelme nyílik az emlékezetben.

A csodák tükrén át most nézz jól magadba,
Egy fénypont világít e börtön falakra.
Mert rabja és őre vagy egyazon lénynek,
De egyik sem érti, hogy szabad a lélek. /Mutz Péter/