Hali! Ezer éve nem írtam, de tényleg, tényleg,tényleg. Most azért írok, mert szeretném azért megörökíteni azt a sok mindent, amik mostanság történtek. Szóval most megint Kerepesen vagyunk, azt had' ne részletezzem, hogy miért, mert nagyon hosszú és nem is igazán tartozik ide. De most újra itt vagyunk átmenetileg. 
Szóval, ezen kívül beköltöztem a koleszba és megkezdtem középiskolai éveimet, immáron két kerek hete. Nem semmi mi? :D Én is büszke vagyok magamra, mondhatjuk :D A szobatársaim, nagyon kedvesek, van egy(4en vagyunk egy szobában), akit nem nagyon szeretek, de neki is vannak azért jobb pillanatai, meg próbálom elfogadni, engem nem bánt, nekem nem árt stb. A többiekkel nagyon jól elvagyunk, zenét hallgatunk, blogot olvasunk, énekelünk a zuhanyzóban, idomítgatjuk a Jani nevű házi legyünket meg ilyesmik :'D Aztán sokat beszélgetünk, kimenő időben együtt vacsorázunk, már kétszer voltunk játszótéren(egyszer két szobatársam, én meg az ő osztálytársuk Sz, aztán tegnap meg mi 4en, sszobatársak), és néha elmegyünk sétálni is, nem hangzik izgalmasnak, pedig amúgy mindig történik valami, majd megpróbálok mostantól gyakrabban írni, hogy az egy napra jutó dolgokat tudjátok olvasni, talán úgy megértitek majd, azt a csuda jó hangulatot, ami manapság belengi a hétköznapjaimat. Persze nem mindig egyszerű, az én kevéske önbizalmammal néha nagyon is antiszociálisnak érzem magam az osztályomban, ahol annyi magabiztos emberke van. Van, hogy nem tudom kihez szóljak, vagy, mit kéne mondanom és félek, hogy emiatt esetleg furcsa kép alakul ki bennük rólam, máskor viszont sokkal felszabadultabbnak és vidámabbnak érzem magam, mint például ma is. Szünetekben is jól elvoltunk, mindig volt kihez szólni, sokat nevettünk, igazán szeretem az ilyen napokat ^^ 
Megesik az is, hogy visszagondolok a régiekre, akiket még mindig annyira szeretek és elkap az a furcsa hangulat, mintha lépni szeretnék, de, mikor emelném a lábam észreveszem, hogy a cipőfűzőmön taposok és, ha elindulok, el fogok esni;aztán erőt veszek magamon és a másik lábamat emelem meg. Tudom én, hogy itt a helyem, furcsa de belül érzem, ők is, az újak is mind jó emberek, bár van olyan, akiről nem gondoltam volna, de rosszindulatú, noha azt hittem a mi osztályunkban nincs ilyen.Ez furcsa, mert mindig csendben vagyok és talán nem is gondolta, hogy baj lehet, ha előttem szidalmaz valakit. Nem baj, az ő dolga és nem akarom bírálni, egyszerűen csak nekem estek rosszul a szavai, az helyett is, akiről azok a szavak szóltak. No, de visszakanyarodva a vidámabb dolgokhoz, szeretem őket, tényleg,tényleg,tényleg, azokat meg, akiket még nem sikerült annyira megszeretnem, próbálom megszeretni. A szobatársaim is ugyanabba az iskolába járnak, mint én így napközben is szoktunk köszönni egymásnak, aztán rajtuk kívül is nagyon sok új barátom lett és olyan jól , hogy nem furcsállják, ha köszönök, akkor is, ha nem ismerjük egymást, csak látásból. Sőt vannak akik nekem is köszönnek és ez jól esik. Rengeteg mosolygós ember jár oda, igazán, mindig mosolyoghatnékom van miattuk, nagyon szeretem őket :3 Remélem lesz alkalmam majd még az elkövetkezendő 4évben jobban megismernem azokat is, akikkel eddig nem sokat beszéltem, illetve sikerül majd nekem is kicsit jobban nyitni a többiek felé. Nagy kihívások ezek a számomra, de nem félek, mert itt a helyem és mindent bele fogok adni a jövőben is! Szeretném jobban megérteni azokat az embereket is, akikkel nem értek egyet és szeretném elfogadni azokat is, akiket nem szeretek!
Kicsit katyvasz lett, kicsit nagyon összevissza, főleg magamhoz képest, de azt hiszem minden lényegesebb dolog belekerült, remélem következőleg, sokkal hamarabb tudok majd jelentkezni, talán, egy fokkal értelmesebb bejegyzéssel! Addig is vidám hétvégét nektek! ^^