Halis ^^ Képzeljétek ma egész nap olyan nyappys kedvem volt, ráadásul kb minden ok nélkül, mivel éjjel vmi rosszat álmodtam, ilyen horrorisztikusat, aztán reggel meg egy perccel azután, h lenyomtam az ébresztőmet, hívott az egyik oszt.társam, h 'tarcsán szálljak le a hévről és akk. mehetünk együtt suliba. De az jó volt, csak reggel még nemnagyon fog az agyam, szal idő volt, mire felfogtam, h mit szeretne x'D Aztán gyorsan felöltöztem, és mentem is a hévhez, vagyis rohantam, mert szokásosan későn indultam el ^^" De szerencsére elértem *-* A héven meg ott volt a farsangos srác, Zsófián meg felszállt a kék ruhás szöszi, aki, mint kiderült a farsangos haverja o.o :D Én meg már egy ideje nézem a szöszit, h tök aranyos, a múltkor már úgy néztem, h észrevette és rámmosolygott, én meg vissza, de utána nem hagytam volna ám békén, ááá, néztem további két megállón keresztül, amíg le nem szálltam :D Szal tök jó x') Ma meg uye Kistarcsán szálltam le, ő meg pont ott állt az ajtóba, de nem vette észre, h le akarok szállni, és már vinnyogott az, az akármi, h csuknák már be a hévajtót, én meg ilyen tök ilyedten, hozzáérek a karjához, h "bocsi, köszi, bocsi", aztán még meg is löktem a naaagy táskámmal és jóformán leestem a hévről, úgyh képzelem, megint milyen remek benyomást tehettem rá ^___^" Szal végül J-vel mentünk suliba, ahol föci dogával kezdtünk és, ha őszinte akarok lenni, a karsztjelenségeken túl, nem sokat tudtam o.o Utána irodalmon is dolgozatot írtunk, mejdnem mindet tudtam, amit nem azt mg dóó-chan kipuskázta, én meg lenéztem róla, amit meg ő nem, azt meg ő javította át rólam, szal jó lett mindkettőnknek :D Utána biosz doga o.o Hát mondom tök jó, doga,doga,doga xD De azt is megírtuk, a táplálkozás, meg a légzés témakörből írtunk, nem volt olyan nehéz, de lhetett volna könnyebb is >o< Végül 4es alá lett, ahogy dóó-chan mondaná "kikönyörögtem", hát Istenem írtam egy pár plusz cuccost, amir nem kérdezett x'D Utána kémián filmet néztünk, egy szóval tudnám jellemezni: uncsiiiii TuT Végül Mido-mnak még jött egy angol,úgyh megvártam a köztes folyosón meg felmentem az ebédlőbe és megettem M. másodikját, mert ő nem szeresse a grízes tésztát, pedig fini volt ám :3 Aztán szokásosan csöveltünk a lépcsőn M-el, majd csöngetés után még gyors' egy fotó és indultunk haza :D Hazaúton szokásosan hülyültünk pl egy ilyen rágós tetkóval, meg a fiúkról beszéltünk :D
Ez  az a bizonyos rágós tetkó x") -->
A Flór-nál meg nagyban megyünk, erre meg odaszól nekünk egy srác, aki ott ácsorgott egy halomnyi haverjával, h "Bocsi, ti milyen stílust képviseltek?", erre Mido meg én néztünk rá ilyen tök értelmes fejjel, végül kiböktem, h semmijet, ő meg komoly arccal mondta, h oké, köszi :D Furi volt, de azért rendes volt, mert nem úgy tűnt, mint aki szivatásnak szánja =) Később Mido mondta is, h azt kellett volna mondanunk, h japán stílus :') De mindegy :D

<---így mentem hazafelé, ebben a ruhában :D Mido-mról is tennék képet, ha lenne, de am ő meg csőnaciban volt, hozzá ilyen pufi fehér mellény alatta pulcsi, meg a sulitáska :D Hát szóval ez történt ma :D Dedede a napocska is olyen szépségesen süt, meg minden, hogy tiszta jókedvem van, mindenféle különösebb ok nélkül :D
Mint láthatjátok úgy tűnik rászokok a képes blogolásra, csak mert nekem tetszik :D Jrockereknél is szeresem, ha vannak képek és most én is rákaptram a dologra *------* x)

Nyos nem maradt más hátra, mint a szokásos "ég veletek" :D
Jó 7végét minna ~ bai :3

Jajj szijasztok >u< Képzeljétek olvasgatom épp egy emberke blogját, mire nézem, hogy van az általam olyannyira imádott There she is!!-nek még 3része,amit nem láttam *o* Szóval most éppen azokat töltögeti a youtube, h meg tudjam nézni és le is töltöm ám, bizony X3
Lessétek meg : part1, part2 , part3 , part4 , part5



Meg gyaa közeleg az LM.C koncert és úgy bánom, hogy én nem mehetek T-T Mert végülis mehettem volna, csak odalett az összekuporgatott pénzeském, de azért rem jó lesz és aki ott lesz jól érzi majd magát :3 Aztán majd keresem a youtube-on a felvételeket meg a neten a beszámolókat :D Nyah kéremszépen ennyi lenne mára, megyek még megnézem az újonnan felfedezett There she is!! részeket, elolvasom DYLM új részét, aztán megyek törit tanulni, meg ránézek a matek házira, hátha... x')
Ohh és a nap kérdése: What the fuck?! x'D
Legyetek jók rosszak ! :')
Bai #

Haliii >u< De rég írtam ide ^^" Hát tudjátok az történt, hogy megolvadt a billentyűzetem (o.o), szóval egész mostanáig nem tudtam írni, de vasárnap Mido-m hozott nekem másikat, vagyis az ő régebbi billentyűzetét meg egy egeret is, pedig azt nem is mondtam neki, h az egerem is vacak *-----* Szal most végre mindenem jó :D Az új billentyűzetnek a Shiro nevet adtuk és nagyon szeressem <3
Nyos ezen kívül képzeljétek kaptam egy kis degut, akinek a Dante nevet adtam, bár még nem tudni, hogy kisfiú-e, vagy kislány, de sebaj ^^ Nagyon aranyos, meg okos, bizony ám :D Megmegmeg voltam szóbelizni a Nemes-ben, de már elég rég, csak téll nem tudtam írni, de lényeg, hogy 3x 45perc volt és én nagyon élveztem ^o^ Meg a Flór-ban is voltam, ott meg tök kedvesek voltak és így utólag kiderült, h az igazgatónő szóbeiztetett engem, pedig olyan aranyos volt, h kajak nem gondoltam volna ^^' A Dobos-ban meg rajta vagyok az ideiglenes felvételilistájukun, szal ha az 1.suliba nem is vennének föl, a 2-ba már majdnem h tuti :D A Törökben meg, a kevés jeliző miatt nem indul sima gomnáziumi osztály, amit jelöltem o.o De nem is akajok nagyon oda meni, vagyis nem akajtam gimibe menni :')
Jajj meg képzeljétek kiderült, hogy ugyanolyan papagájunk van mint a the GazettE-ből Reita-nak :D
Reia madara: Keiji                   Mi madarunk:Csőri

(Nagyobb méretért katt a képekre :D)
Csőri is olyan szép sárgás, mint Keiji, csak a webcam nem csin vmi jó képet ^^" Csőri am. elvileg lány :D Hátnoss, ennyi mára, majd holnap még jelentkezem, most megyek Kame-chíínek horrort keresni8, mieltt elfelejteném ^o^
Bai minna ~

Szóval ahogy ígértem itt a keringő napja részletesebben, noha egy kis késéssel, de azért fogadjátok szeretettel n.n
A délelőttöt, ha nem bánjátok több okból kifolyólag is inkább kihagynám, helyette ott szeretném kezdeni, hogy kész hajjal és sminkkel éppen a nevelőapukám autójában ülve tartottunk az iskola felé. Nyos nem is én lennék, ha nem lettem volna éppen 10perces késésben, de sebaj. Egy rövid telefonbeszélgetés B-vel még az autóban, majd megérkezve rohantam is a kémia terem felé. Szerencsére az a 10perc igazán nem osztott, nem szorzott, hiszen még így is voltak akik csak utánam készültek el, noha már korábban ott voltak. Beérve a suliba, a kémia terem előtt már egy jópár lány álldogált a folyósón talpig fehérben, míg a fiúk csokornyakkendőben,mellényben és ingben üldögéltek a padon, illetve álldogáltak a fal melett. Én egy gyors köszönést követően, sietősen nyúltam a terem kilincse felé, majd belépve ismét köszöntem a bent készülődöknek, illetve segítőknek is. Hamar érkezett is M.néni, aki készségesen segített felvenni az alsó illetve a felül lévő szoknyát, belebújni a kesztyűbe, majd O.nénivel együtt "rámtűzték" a felsőrészt is. Olyan 5-10 perc telhetett el, mire teljes díszöltözetben kilibbentem a folyósóra a többi lány és fiú közé. Eleinte elég kellemetlenül éreztem magam abban a nagy szoknyában, ráadásul nehézkesen ment benne a járás, arról nem is beszélve, hogy fáztam. Aztán lassacskán "egymáshoz idomultunk" a ruhával, ráadásul V. is odadta a zakóját, hogy ne fázzak ^^ Velünk együtt már sok szülő is ott tolongott a folyósón fényképezőgépekkel a kezükben, így néha én is odaálltam a többiekhez egy-egy kép erejéig. Időközben a nagy fehér ajtó is egyre gyakrabban tárult ki, egy-egy újabb hercegnőt felfedve, akik kissé idegesen, de mégis mosolyogva, a hajukat és a ruhájukat igazgatva léptek elő rejtekéből. Hamarosan jött a bővös "10perc múlva kezdünk" mondat, amelytől mindekki még idegesebbé vált. Jómagam azon iparkodtam, hogy a többieketet nyuktatgassam, illetve eltereljem a figyelmüket/gondolataikat a közelgő fellépésről. Végül mielőtt elindultunk volna a tornaterem felé, még egy csoportkép erejéig összebújt a csipet-csapat, aztán szépen három oszlopba rendeződve elindultunk az összekötő folyosón át a tornaterem irányába. Odaérve, még jobban összezsúfolódtunk, mint a főpróbán, hiszen a terem előtti folyosón a nagy szoknyákban igencsak szűkösen voltunk, ráadásul valamiért a sok szülőnek is éppen ekkor jutott eszébe kijönni a tornateremből. Emiatt csúszott is az előadás, mivel odabent olyan sokan tolongtak a tánc miatt, hogy végül éppen a táncra nem hagytak helyet, ezért hát a sok kifelé tolongó szülő és gyerek hangos szitkok közepette -amik hol tőlük, hol tűlünk származtak- szép lassan szabaddá tették számunkra a "táncparkettet". Ekkor az izgalom már a tetőfokára hágott, noha ez a kis közjáték egy picit mindenki figyelmét elvonta a közelgő előadásról. Amikor aztán végre elegendő hely kínálkozott, bentről megszólaltak az első dallamok és a fiúk szép rendezett sorrendben megindultak a "táncparkett" felé. Amikor mindannyian beálltak a helyükre, a dallamosabb résznél a két szélső lány oszlop is követte őket, majd mielőtt feleszmélhettünk volna, már táncoltunk is. Meglepő könnyedséggel mentek a lépsek, pedig tükrüzve -ahogyan az alsósoknak táncoltuk el- kevesebbszer próbáltuk el. Részemről időm sem volt az izgulásra, egyszercsak azon kaptam magam, hogy meghajolunk, majd kézenfogva kivonulunk a tornateremből. Mint utóbb megtudtam, a páromnak végig remegett a lába, de a lépésein ez egyáltalán nem volt érezhető. Az első fellépés után egy olyan 15-20 perces szusszanás következett, ami alatt beszélegttünk, fotózkodtunk barátokkal/családtagokkal/táncparnerrel és csoportosan illetve a legtöbb helyen forgott a film, hiszen sok szülő kamerázott. Az én esetemben Bö. fotózott és ahogyan később ezt nagy kacajok közepette megvitattuk nem lustálkodott, nagy odaadással követett bennünket mindenhová a fényképezőgépével, míg Ba a kamerájával iparkodott hasonló elszántsággal. Hát ez úton is nagyon köszönöm nekik -még, ha ők ezt nem is olvashatják-! :) A szünetet követően ismét felsorakoztunk az ajtóban, csak a két lány oszlop cserélt helyet, majd újból belibbentünk a tornaterembe. A sok szülő, ismerős, diák és tanár előtt talán még nagyobb volt az izgalom, mint a korábbi alsós előadáson. Szerencsére ez nem látszódott meg a táncon, csak kisebb hibák voltak, azok is olyanok, amik a közönség számára észrevehetetlenek voltak. Ezúttal a szám végeztével nem indultunk meghajolni, hanem mindenki gyorsan visszaszaladt a helyére, hiszen szinte azonnal újraindult a dal, csak ezúttal a lámpák le lettek kapcsolva és UV-fénybe borult a tesiterem. Ez az utolsó volt talán mindhárom közül a leglátványosabb, hiszen a hófehér ruhák, a fiúk ingjei illetve a hajdíszek, mind-mind kékes-lolás árnyalatban világíottak a sötétségben. Engem mindössze az zavart itt, hogy  a fényképezőgépek vakujaitól gyakran nnem láttam és pusztán a szerencsén múlt, hogy ilyenkor nem estem el és rántottam magammal B-t és a többieket. Aztán vége lett. A fények ismét felvillantak, mi pedig meghajoltunk, majd két oszlopba rendeződve, Michael Jackson hangjával kísérve, mindig két pár hagyta el a termet. Előtte persza elhangoztak a nevek egy-egy pördülés és meghajlás, majd irány ki. Aztán odakint tartva a korábbi sorrendet, mindenki megfogta a párja kezét és mikor mindenki beállt ismét visszamentünk, hogy újra meghajoljunk. Végül-kis kavarodással ugyan- át lettek adva a virágcsokrok, a két O.néninek, valamint V.nek. Majd ismét kivonultunk, de aztán megintcsak vissza kellett mennünk, hiszen még hátra volt két szám, ahol a szülőket/ismerősöket/barátokat lehetett megtáncoltatni. Én nevelőapukámmal, Bö-vel és anyával táncoltam. Ezek után a szülők lassacskán elhagyták az iskolát, míg a sok királyfi és hercegkisasszony visszaváltozott, egyszerű iskolás lánnyá és fiúvá. A farsangi bui, mint olyan idén nem sikeredett valami buliszerűre, de mi azért még így is megtaláltuk a módját, hogy jól érezzük magunkat. A Tűzmadarak attrakcióját öt év alatt (mióta ebbe az iskolába járok) idén először néztem meg és nekem tetszett, bár nem annyira, mint a sok csacsiság, amit a prodikció alatt a fiúk összehordtak a háttérben, ezzel egy-egy nagyobb kacajt kicsalva mind K-ból, mind belőlem. Igaz, azért azt nehéz lett volna überelni, mikor az egyik égő kötél, elrepült egyenesen az egyik -szintén eőadó- lány fejének, de szerencsére senki sem sérült meg. Végezetül még itthon megnéztük a felvételt kétszer vagy talán hátomszor is, koccintottunk, beszélgettünk, majd elmen mindenki aludni.
Az a már ismerős elégedett, mégis kicsit szomrú érzés költözött a szívembe. Éppen, mint a színdarabok alkalmával. Hitetlenkedve gondolok vissza az elmúlt hónapok próbáira, a kezdetekre, az első "lent, fönt, fönt" lépésekre, a hangulatra, a kacajokra, a fájós lábakra, a vidám hazautakra. Szinte olyan, mintha nem is velünk történt volna. Amikor nem értettük V. mit is akar tőlünk, hogy hova kéne állnunk és merre kéne forognunk, de legfőképpen azt nem tudtukk elképzelni hogyan is fog kirajzolódni ezekből az összefüggéstelen lépsekből a koreográfia. És lám mégis sikerült. Túl vagyunk rajta. Most pedig mások nevében is bátran mondhatom, szívesen bemennénk ismét próbálni. Annak ellenére is, hogy mennyit szidtuk a későig elhúzódó próbákat, milyen fárasztónak találtuk azokat az órákat a tornateremben és a folyosón. Most mégis... mégis szívesen újra kötélnek állnánk és valamennyien örömmel hallanánk ismét a dal végetértével azt a bűvös "újra" felkiáltást. Így utólag egy cseppet sem bántam meg, hogy azon az osztályfőnöki órán én is felnyújtottam a kezem, hogy táncolni szeretnék, sőt ha nem tettem volna, most biztosan nagyon rosszul érezném magam. Még B-nek is örülök, hogy vele lettünk táncparntenerek. Igazán sokat segített nekem, pedig gyakran egyáltalán nem tudtam hová kell lépnem, ráadásul egy idő után  tudom,elég fárasztó tudok lenni. Azért remélem néha én is tudtam neki segíteni! Mindent összevetve nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki részt vett ebben, aki segített, aki bátorított, aki eljött és megnézett bennünket! Köszönöm mindannyiótoknak, fantasztikus csapat vagytok, köszönöm az élményt, az új ismerettségeket és a régiek elmélyítését, a mosolyokat és a könnyeket is!
Arigatou minna-san!

Hali-gali n.n Tudom-tudom rég jártam erre,de na :D Elvégre -noha szeretlek titeket- azért elsősorban mégiscsak magamnak írom ezt a kis internetes naplót, olyan dolgokról amik nekem fontosak ugyebár :D Szóval múlt héten nem voltam suliban, mert nagyon megfáztam, pfújj elég pocsusz volt >< Ráadásul a matek tanár is pont olyankor beteg amikor én is az vagyok, nehogy már élvezhessem az elmaradt matek órákat TuT Nyah de mind1 is :D Szal kedden -mert a hétfőre már nem emlékszem, szal biztos nem volt semmi extra a keringőpróbán kívül, amire azért elmentem x') - bementünk Újpestre anyával, mert a keringő miatt mentem kozmetikushoz, aztán úgy alakult, hogy a hajamat a szürkés-zöldes-szőkés színéből vöröses-barackos-szőkésre festettük, ami nekem jobban tetszik most, mint a másik :D Majd elmentünk hamizni, aztán anyu barátnőjéjénél megcsináltuk a körmömet is, széntén a keringőre. Nyah hát ez több szempontból is érdekes volt, pl. hogy kb. 10 másodpercenként tüsszentem kellett, majd orrot fújni, de ugye mindeközben a kezemet nem használhattam ^^" De végül nagyon szépek lettek a körmeim *----* A többieknek is tetszett meg persze nekem is, anyu bnője igazán ügyes :] Nyos, aztán szerdán mentem orvoshoz, de nem adott semmi gyógyszert, hát mondom, sok értelme volt idejönni o.o Aztán csütörtökön mentünk mido-val a felvételi lapokért, hűű a héven végig egy szakállas fazon bámult, de olyan idegesítő volt o.o Tyűű de nem szeretem én az ilyen bámulós emberekete, mindig csak néznek, hát kéremszépen nem múzeum, nem kell nézni...·^· Nyah mind1 xD
Szal felvételilepok. Hát az én központim összesen 56pontos lett 45 a magyar és 11 a matek... Nem tudom, lehetett volna jobb is, de ennyi erővel mondhatnám, h lehetett volna roszabb is, szal nem elégedetlenkedem, remélem, h azért elég lesz z is valamire, mert nem sok kedvem van a Flór-ba járni. Az egyik osztálytársamnak -aki elsős kora óra kitűnő tanuló- csak 54pontja lett és emiatt le kelett mondania álmai iskolájáról. Nagyon sajnálom őt, mert tudom, hogy milyen lelkiismeretes és, hogy mennyit tett azért, hogy ő dönthesse el, hogy hol tanul majd tovább, erre meg egy ilyen feladatsor lenullázza az elmúlt 8év minden munkáját. Ráadásul még otthon sem igazán álltak mellé -legalábbis én úgy tudom-, én pedig nem voltam aznap iskolában, viszont, mint megtudtam B a keringős partnerem egész nap próbálta megvigasztalni K-t. Igazából ez annyira nem lepett meg, hiszen korábban J is említette, hogy amikor nagyon szomorú volt és mindenki bántotta szintén B vigasztalta, noha, ha valaki nem ismeri nem ezt várja tőle. J is nagyon meglepődött anno.
Szintén csütörtökön még volt keringő próba, de mivel ezek a próbák számomra már annyira egyformák, így nem tudok bővebben írni róla. Arra emlékszem, hogy hümm...hogy rövid volt, valamivel 18után kezdtünk. Meg valamiről beszélgettünk B-vel azt hiszem, ohh a felvételijéről -szószerint- két szót. Hát az övé elég jó lett 70pont, szerencséjére neki a matek is elég jól megy. Majd jött a péntek, amikor is már mentem volna suliba, de aztán mégse, mert még nem éreztem jól magam. De hatodik órára bementem, mert akkor már abroncsban próbáltunk. Ejj hülyén hangzik,de kajak először úgy éreztem magam benne, mint vmi szerencsételn...nem is tudom mi. Szal mikor legelsőnek próbáltunk abroncsban hát kétszer, vagy háromszor majdnem el is estem. Azért csak majdnem, mert B mindig megakadályozott benne, hogy alboruljak és akkor minden alkalommal jött a "minden rendben?" kérdés. Nem semmi milyen fizikai erőnlétben van, kajak olyan stabilan tartott, hát mondom elismerésem :D Amikor már másodjára táncoltunk szoknyástul, akkor Sz. el is esett, noha mindenki -őt is beleértve- nevetett, azért én egy pillanatra megijedtem, mert elég látványo volt, ahogy az abroncs egyszercsak a nyakában landolt, ő meg valahol félúton az ülés és a hanyattvágódás között. Majd lasacskán csak belejöttünk, B segített h a jó irányba fussak és így már minden remekül ment :D 16körül végeztünk a próbával, közte szüneteket tartottunk, amikor az öltözőben pihengettünk, vagy a folyósón hülyültünk, mindekettőt egyaránt élveztük :D
Magát a szombati keringőt/farsangot, majd egy külön bejegyzésben részletezem, mert most ki kll kapcsolnom a gépet, meg már amúgy is elég hosszúcsa ez a beszámoló, úgyh estefelé még valószínűleg jelentkezem, addig is bai :D