Sziasztok picinyeim <3 Lényegében nem történt ma semmi, de azért mégiscsak egy kellemes nap volt, eltekintve attól, hogy egész nap szörnyen fáztam TuT A suliban föci órával indítottunk, írásbeli felelet, és persze, az egész térkép ... Mondtam már, hogy nem igazán tudok térképen eligazodni?! Nem? Ohh, hát ez rurcsa, nyeh de akkor most mondom, gyűlölöm a vaktérképet T__T Nem baj azért megpróbálkoztam vele, remélem nem lesz szörnyű n.n Aztán volt egy magyar óránk, Azt hiszem Ady-ról tanultunk, de őszintén szólva nem emlékszem, és nincs kedvem elővennia könyvemet, minden esetre is, volt egy mondata, ami nagyon megütött, és félig-meddig magamra találtam benne : "Az ember csak arról tud igazán írni, ami fáj" lehet nem szó szerint, de valami ilyesmi volt ^u^ Ezek után volt még egy biológia és egy kémia óránk, ez lényegében a szokásos módon kezdődött, leszámítva, hogy megint írtunk egy "Én verset", mint minden évben, ezuttal, mmintha kémiai elemek lennénk o.O A tanárnéni(nem akarom a nevét ítni, de a tanárnő meg olyan bunkó x'D) fel is olvasott egy-kettőt, szegény az én írásommal nem igen boldogult, ezért mivel tetszett eneki, majd újra le kell írnom olvashatóan x) Aztán a biosz szintén vele volt, de ott nem volt még ennyi érdekesség sem, leszámítva, hogy itt is írtunk egy dogát, azt viszonylag tudtam ^3^
Kivételesen ma csak négy órám lett volna, de aztán 14-től próbáltunk a Csigaházban, szóval addig a suliban dekkoltunk, ergo egy kupacban rontottuk a levegőt a folyosón, dumáltunk, nevetgéltünk, és kegyetlenül hülyék voltunk("leszbizés" stb xD) :D Néha vannak ilyen jó kis napok, amikor úgy érzem boldog vagyok, igaz én szokásosan jobban meghúztam magam, és, mint mindig eszembe jutott, hogy mit keresek közöttük, pedig befogadnak szeretnek, talán csak én magam érzem, hogy mégsem tartozom se ide-se oda. De azért jól elvoltunk :D Utána nagy nehezen megindultunk a Csigaház felé, ott persze rendezkedés, és kezdődtek a próbák, jó sokszor mindent, hangal meg mindennel együtt, az egyik tavai nyolcadikos is besegít, szóval ő is dobott a hangulaton :D Voltak hülyülések, de amikor kellett többségében ment a próba annak rendje-és módja szerint ^^ Szerencsére(vagy nem^^") csütörtökön lesz az előadás, szóóval, már csak addig tart ez a nagy hajtás, g holnap is próba lesz a suliban 10-től, és tudom, hogy el kéne mennem, meg amilyen kis hülye vagyok lelkifurdalásom lenne, ha ellógnám, de még nem tudom^^" Mindent összevetve jó kis nap volt, főleg délután, amikor rengeteget hülyéskedtünk, ökörködtünk, majd azzal a kellemes fáradtsággal, elindultunk haza. Akkor egy kicsit elkapott megint az a rossz érzés, hogy jövőre minden más lesz, a barátaim, azok akikhez olyannyira ragaszkodom, nem lesznek minden nap ott, hanem idegenekkel kell majd megismerkednem. Váltottam már iskolát, tudom milyen, de ez az osztály azt hiszem különösen hiányozni fog n.n Nem számít, bízom benne, hogy az új osztálytársaim is legalább ilyen jó kis közösséget alkotnak majd, illetve alkotunk majd együtt ^^
Azért szép nap volt, a hab a tortán pedig az a kellems forró fürdő volt, ahonnan nem rég szálltam ki, és így kellően átmelegedve, tisztán már sokkal jobban érzem magam <3
Biztosan észrevettétek, hogy ez a bejegyzés most inkább beszámoló lett, mint a szokásos lelki monológ, de ez a nap is most ilyen volt ezt kívánta meg, remélem nem haragszotok meg érte ^^'
Remélem nektek is vidám napotok volt, puszikállak benneteket, szép álmokat <3

Sziasztok! ^^ Nálatok milyen idő van? Nálunk hideg, esős, és szeles. Szeretem ezt a komor időt, csak a ujjaim ne fáznának annyira, de még így is szeretem. Igaz reggel nem élveztem amikor mentünk a suliba, se ma, se tegnap, mert más céltalanul egymagad sétálgatni az esőben; más beszélgetve, összebújva egy ernyő alatt sétálni valakivel, akit szeretsz, és aki szeret, mint iskolába sétálni. Szóval elég pocsék volt. Tegnap-bár volt nálam ernyő-anélkül sétáltam haza a szakadó esőben, és mindenki bolondnak gondolt, mosolyogtam és lóbáltam az összecsukott esernyőmet, miközben még egy kapucni sem védett meg a hideg kis ékkövektől. Furcsa, de az jutott eszembe, mint amikor valakivel beszélgetünk és az illető csak formalitásból megkérdezi, hogy, hogy vagyunk, és mi azt feleljük "jól", mennyivel másabb az, mint amikor valakit tényleg érdekel a hogylétünk. Valahogy ilyenek az emberek Persze ez csak egy feltevés, eszmefuttatás, kósza ötlet, nem számít. Nem tudom ti hogy álltok az esővel, az egyik osztálytársam gyűlöli. Az jutott eszembe, ha például mosolyogva sétálsz az esőben védtelenül, még csak fel sem merül senkiben, hogy azon kívül, hogy megőrültél bármi bajod lenne. Ez egyébként nagyon hasznos, ez is egy módszer arra, hogy az emberek ne láthassák a könnyeidet, ha azok már nem bírnak a mosolyod mögött megbújni, kapóra jöhet egy kis eső, és akkor aztán sírhatsz, akár mosoly nélkül is.Nyah, de ma hazafelé meg a szél akart minden áron elfújbi, és többször majdnem sikerült is neki. Nagyon fújt, valami biztosan kergette, mert többször is nagy lendülettel nekem jött. Amúgy az jutott eszembe egy vers szerűséget olvasva -amit ma hazafelé,  egy szórólapon nekem fújta a szél-, hogy nincsenek céljaim. Mármint tanulok a felvételi miatt, de nincs iskola ahová szívesen mennék, egyetlen álmom van már egészen rég óta, de még egyszer sem gondoltam rá, hogy mi történne, ha az nem valósulna meg, nem akarok erre gondolni. Úgy érzem azzal még a lehetőséget is megölném, hogy sikerüljön, de közben tudom, hogy csacsiság, és el kell döntenem milyen "normális" dologgal szeretném majd megkeresni a napi betevőre valót. Azt is észrevettem mostanában, hogy a legtöbb tanár külön foglalkozik velem, most nem egózásból vagy ilyesmi, hanem, hogy mintha valami csodabogár lennék, más, és ezt mostanában kezdem észrevenni, mert nem egyszer éreztetik velem -többnyire jó szándékkal-.  Mindegy, lehet, hogy csak én látok bele túl sokat a dolgokba, csak néha azért előjön ez a gombóc a torkomban, hogy "már megint én" és ettől nehéz megszabadulni, pedig próbálok beletörődni, hogy ilyen vagyok, nincs mit tenni, de néha akkor is bánt a dolog. Mindegy. Azért így végezetül megosztom veletek azt a pár sort ami azon az agyonnyúzott, vizes, sáros lapon volt.
"Egy kis pillagót kergetek, mióta csak élek,
s soha nem figyelek, mikor hova lépek,
ő pedig csak csendben messze elrepül,
 néha néha a távolban újra előkerül,
tudom úgyse lesz az enyém, mégis szaladok,
de az évek során egyre lassabban haladok,
a körülvevő emberek, csak néznek rám bután,
én pedig csak futok..futok az álmaim után..."
Hát ez lenne az, meg még így az esőhöz kapcsolódva van még egy, és bocsánat, amiért ilyenekkel fárasztalak titeket ^^'“Még mindig esik… Lehet, hogy ez nem olyan zápor, ami egyik percről a másikra eláll, mint ahogy én képzeltem. Talán egyik sem olyan. Végül is az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandók megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon.”
Az utóbbit még régebben olvastam valahol, és a napokban jutott eszembe, most, hogy beköszöntött a hideg. Amúgy a "rossz idő" kifejezést nem véletlenül nem használom gyakran, mert ez olyan relatív, az idő nem lehet jó, vagy rossz, éppen, mint, ahogyan az embereket, és semmi mást sem kategorizálhatunk eszerint.Áhh bocsi, amiért megint ilyenekkel terhellek benneteket, ez van, ha nem beszélek, olyankor jönnek "A gondolatok" és abból semmi jó nem származik, vagyis csak egy kis depizés ^^" Nyah, de a további "filozofálgatásaimtól" megkíméllek titeket, megyek inkább megírom az angol szorgalmit ^^ Szép álmokat nektek <3

Sziasztok <3 Mostanában annyi jó történik velem, hogy hirtelen még felsorolni sem tudom mindet *lekopogja*. Múlt héten megjött az a nyaklánc amit a fotópályázaton nyertem, amin második helyezést sikerült elérnem, amiért még most is nagyon hálás vagyok <3 Ráadásul a lány maga készítette, és valami lélegzetelállítóan ügyes munka *-* Ezen kívül a borítékra egy kis békás matricát tett, valamint, még néhány kisebb-nagyobb meglepetést is rejtett a nyereményem mellé, úgyhogy nagyon köszönöm neki n.n
Aztán ma láttam, hogy a versíró verseny eredménye is megérkezett, amin első lettem, nyah ezt meg még most is alig merem elhinni, nagyon köszönöm nekik is <3
Amúgy, ha valakit esetleg érdekel a Száz kicsi üvegszilánkal neveztem. A suliban is szerencsére jó jegyeket zsebelgetek be, szóval még ezzel kapcsolatban sincs okom panaszra. Ráadásul a kis éneklésben semmi önbizalmamat is kissé megtámogatták az osztálytársaim, mikor végre az unszolásukra megmutattam nekik, egy dalt, amire ráénekeltem, és el akartak ájulni, hogy az milyen jó, még az angol tanárnőnek is megmutatták, és neki is tetszett. Nem hittem volna, mert én magam nem hallom olyan jónak, mindig hallok benne hibát, meg rosszat, de nekik tetszett, és mivel korábban, ismerőseimnek sosem mertem megmutatni, így ez jól esett ^-^
Meg, mint láthatjátok ismét egy idézet a cím, most ilyen kedvem van, szóval mostanában lehet, hogy gyakrabban rakok ide olyan idézetet, ami úgy megtetszik n.n
Ohh, és mielőtt elfelejteném, nekiálltam egy dalszövegnek, aztán végül vers lett belőle, elég depresszív, épp ilyen hangulatom volt, úgyhogy ezt sikerült összehoznom ^^' Szerintem majd később felteszem, ha lesz hozzá erőm, amúgy a 'Napjainkban' címet kapta ^u^ Egyenlőre szerintem ennyi, majd  később, ha még lesz valami írok, gyaa és mielőtt elfelejteném, köszönöm, az immár több, mint 7000 látogatót, és azt, hogy mostanában egyre többen jöttök <3
Eddig ennyi lenne, további szép napot <3

Hát a cím egy Miyavi dal idézett, csak, hogy némiképp kapcsolódjak az előző bejegyzéshez ^u^ Sőt ez valamiképp, a kettővel ezelőtti depis kis blogomhoz is kapcsolódik, ugyanis igyekszem mostantól többé-kevésbé ehhez tartani magam, átvitt értelemben is, igenis ki fogok magamért állni! Ez most a nagy elhatározásom, hát gondoltam megosztom veletek, igaz annyira nem tudom még pontosan milyen ember is vagyok, de igyekszem megtalálni magam, s mikor úgy értem, hogy valamit magamba akarok fojtani, akkor azt kimondom, bizony n.n Ma meg amúgy is ilyen 'idézetes' napom van, szóval lehet, hogy még teszek ide nektek néhány idézetet, hogy örüljetek <3 Egyébként uncsi volt a mai nap, nem is kicsit. Suliban mindenki a koncertről kérdezgetett, szóval egész nap arról áradoztunk nekik Mido-val, most meg mikor hazaértem küldözgettem a linkeket az oszt.társaknak, akik kérték, mert fogalmuk sincs h milyen lehet myv, és kíváncsiak rá. Azért annak örülök, h legalább érdekli őket ^^ Egyik oszt.társam már mondta is, hogy Miyavi aranyosan mondja, h szeretlek :3 Helyes, szerintem is <3 Meg ezen kívül a töritanár, ma odaadta a szövegkönyvet, tanárt fogok játszani, nézem, hát nem spórolt a szöveggel oO De mindegy csak megtanulom vhogy oO Jajj de tiszta poén volt, állok ott, két copffal, nagy mosoly, ráadásul körülöttem mindenki magasabb nálam kb egy fejjel, és akk elkezdi az egyik oszttársam h "Vanda, mint tanár, az ő magasságával" mire a másik is megszólal "ja meg nézz már rá, inkább ovis külseje van, olyan kis aranyos". Erre vágtam egy gonosz arcot, h nem is xD Szal kb ez volt ma a suliban x) Am mivel blogírás közben kószálgatok erre arra, íme szintén myv-től egy idézet a Selfish love-ból, csak mert ez most úgy megtetszett és kész :D 

"Szeress, mert szeretlek
Nálam így megy a szerelem
Én érted, és te értem,
De te te maradsz, én pedig én"

Az első két mondat olyan sok emberre igaz, hogy muszáj volt, a második kettő pedig olyan jó lenne, ha minél több emberre igaz lenne, szóval gondoltam ide teszem nektek :D És, ha valakit érdekel most ezt is nagyon szeressem ----->katt<------- ez bizony kedveskéim Gackt, és most nagyon favolom ^u^ És, csak, hogy stílusosak maradjunk egy idézettel is fogok elköszönni :D
"Azt mondtad éljek úgy, mintha nem jönne el a holnap.
 Érezz, mintha most születtél volna újjá, szállj szembe,
 mintha neked örökké élned kellett volna!"
Ez a fenti kis dalocskából idézet, drága Gackt-samánktól, remélem nektek is tetszik legalább egy picit, én legalábbis nagyon szeressem n.n Nyah, mivel ahogy nézem megint kicsikét hosszúra sikerült a rövidnek szánt bejegyzésem, így most akkor be is fejezném a rizsázást ^^' Jajj, de mielőtt abba hagynám a fárasztásotokat, köszönöm a több, mint 7000látogatót, és, hogy újabban egyre többen jöttök <3
Aishiteru minna >u<

Ánnyáá minna-san <3
A tegnapi Miyavi koncert  valami fantasztikus volt >3< Amikor megérkeztünk a Pecsához, hát mintha a Harajuku-ban lettünk volna, vagy minimum egy conon, annyi érdekes emberke volt, mintha mindenki cosplay-ben érkezett volna, öröm volt körülnézni *u*  Aztán jött az első sokk, amikor beálltunk a sor végére, jelzem olyan 16körül mi már ott voltunk, de már akkor annyian voltak, hogy el nem tudtam képzelni mi lesz később. Persze végig hülyéskedtünk, én folyamatosan néztem az embereket, mindig kiszúrtam valakit, akinek "aztaaa nézd dejó a ruhája" vegy "nézd annak a srácnak aranyos arca van" esetleg "Hűű sárga kontaktlencséje van, anyám de jó" és még hasonlók, szóval nagyon jó volt. Az ember nem is gondolná, hogy m.o-n ennyi a MYV fan, ill. japán fan, és tessék, annyira élveztem, hogy olyan emberek vettek körül, akik ugyanaazt szeretik, és végre senki nem kérdezte meg, hogy Miyavi nő-e vagy egy bőrbetegeség -.- Aztán összebarátkoztunk az előttünk állókkal, meg úgy általában beszélgettünk egy pár emberkével, a mögöttünk állókkal is, az ikerlányokkal, meg a biztonsági őrösökkel, mások meg egy zavart mosollyal köszöntek, mikor már nagyon bámultam őket x) Sőt még japánok is voltak, kamerával, és pont a mögöttünk állóktól megkérdezték, hogy tudnak-e angolul, és, hogy mit jelent nekik Miyavi. Ők meg ilyen tök zavartan, hogy "My life" de ez is olyan hangulatos volt, a kis japcsik meg nagyon aranyosak voltak, főleg a kamerás fiú, akit jó előre kiszúrtam, abban a reményben, hogy m.o-n lakik, és a koncertre jött, de sajna MYV-el jött japánból, szóval nem valószínű, hogy látom még valaha TTvTT  Dede a koncert alatt is néha felbukkant a színpadon a kamerájával, bár kértem volna tőle egy aláírást TT_TT  Nyah de mind1.Szóval mivel jó 3 és fél órát ácsorogtunk, ezért azalatt eszegettünk, iszogattunk, meg lufizott a tömeg, szivecske alakú MYV feliratú lufival, volt aki aprót is gyűjtött, mások ilyen nagyobb anyagot irattak alá az emberekkel, vagy éppen egy füzet járt körbe az aláírásokért n.n Végül durván 3óra (majdnem 3 és fél) múlva bejutottunk. Persze előtte inni-enni valót ki kellett dobni, egyéb tárgyakat pedig leadni, de se baj, akkor is bent voltunk és ez a lényeg ^u^  Az előtérben, lehett pólokat, csuklószorítót, és posztert is venni, de sajna a poló 6, míg a csuklószorító 2ezer forint volt, a poszter ugyan csak egy 1000es lett volna, de poszterem van nekem is itthon, szóval az emléktárgyakról hamar le kellett mondanunk. És végre bementünk a nagy terembe, ahol megint úgy fél kilencig, várakozás, hely keresés, meg valami alap zene a színpad felől, előzenekar helyett, v nemtom. Persze menetk a sikítozások, amikor valaki megjelent a színpadon, ez rendszerint egy staffos volt, vagy a dobos, aki valamit ügyködött a doboknál, esetleg egy hangmérnők, vagy aki a fényekért felelős, de azért mindannyian, jó nagy sikításokat és ujjongásokat kaptak, mintha ők is híresek lennének. A vége felé mondjuk már mindenki beleunt, szóval ismét érezhették, hogy bizony a híresség nekik nem hosszúéletű. Aztán végre Miyavi is megérkezett, az addigi kék fény lilára váltott, és megjelent a színpadon a gitáros, a dobos, a szintis meg ő.  Fantasztikus volt, mindenkinek a magasban volt a keze, és méginkább sikítoztak, mint előtte, persze velünk együtt, mert aztán ebbe a sikítozósdiba mi is belejöttünk. Lábujjhegyre álltunk, és ugráltunk, hogy láthassuk, pedig mi még nem is voltunk olyan hátul, de láttuk, ott állt a színpadin, és tényleg ott volt élőben, néhány méterre tőlünk. És elkezdődött. Jöttek az ismeretlen rokkosabb számok, az ütős gitárszólók, hörgések, üvöltések, meg hozzá a közönség tombolása. Volt egy gitár végignyalás is, meg egy váll villantás, de ezek nélkül is remek volt az egész, persze ki ne szeretné ezeket élőben látni. Ezen kívül, amit a felvételekből, és sehonnan nem látni, hogy ennek az embernek olyan mozgása van, olyan ütemérzéke, hogy komolyan csak úgy néztem, annyira otthonosan mozgott, ugrált, táncolt a színpadon, csak úgy ahogy neki jól esett, és mindez még jól is nézett ki, főleg a fejrázásokkal megspékelve. Aztán voltak kisebb szünetek, amikor beszélt hozzánk, teljesen folyékonyan angolul, és még a kiejtése is egészen szép volt, bár megesett, hogy egy-egy szót nem lehetett tisztán érteni. Mindegy volt mit mond, mi sikítottunk, néha nevettünk. Ahogyan azt mondja "Budapest" hát azt hallani kell, érthetően ejti ki, mégis másképpen, most még itt visszhangzik a fülemben, de évek múlva már sajnos nem fogok rá ilyen tisztán emlékezni. Azt is mondta, hogy szeret minket, a barátainkat, a családunkat, hogy a magyarok szépek, és kedvesek, és többször is elmondta "I like Budapest". No, meg persze azt is gyakran ismételte, hogy minket is szeret. A kedvünkért, még néhány magyar szócskát is megtanult, először azt mondta 'köszönöm', majd azt, 'szeretlek', később pedig, mikor mondta, hogy sikítsunk azt ismételgette, hogy 'óriásit'. Nagyon kedves volt tőle. Elmondta többször, hogy ő japán, japánul beszél és énekel, megkérdezte szeretjük-e a japánokat, szeretjük-e őt. Persze mindenki sikított, már hogy ne szeretnénk. Aztán elénekelte az  Are you ready to rock-ot, ott aztán a refrént mindenki vele énekelte, ez úgy tetszett neki is és nekünk is, hogy a dal többi részére, már nem is annyira került sor, helyette teli torokból énekeltük végig vele a refrént. Aztán újabb gitár szóló. Na már most engedjétek meg, hogy elmondjam, fantasztikusan gitározik, egyszerűen oda sem nézett, ugrált, és teljesen mindegy volt, hogyan tartotta a gitárt, az akkor is kifogástalanul szólt. Meg mernék rá esküldni, hogy még fejjel lefelé fogva a gitárt, ugyanilyen hibátlanul eljátszotta volna nekünk bármelyik dalát. Utánna ismét elmondta, hogy ő japán, japánul beszél és énekel, míg mi magyarok vagyunk, ő pedig nem igazán tud angolul, akkor nevettünk. Hibátlanul beszélte az angolt, mégis azt mondta nem igazán megy neki, és mi kinevettük, ő pedig nevetett velünk. Utána azt mondta, hogy ő is megpróbált magyarul beszélni, úgyhogy most megtanít minket is japánul. Először egyszerűbb szavak, mint az 'arigatou' , amit mindenki kórusban mondott utána, aztán néha mi is elakadtunk akkor nevetett és elismételte nekünk a hosszabb nyelvtörősebb szavakat, amiket aztán már mi is tudtunk. Ezalatt sokat nevettünk, ő is, mi is. Valamit mondatott velünk, róla, de le merném fogadni, hogy senki sem tudja, hogy mit. Aztán mosolygott, nevetett. Bejött a közénk, a közönségbe, többször is, meg is érintették, volt aki háromszor megétintette, sajnos nekem egyszer sem sikerült, mert hátrébb álltam, ahová már nem tudott eljutni, mert elöl annyian fogták őt. Hihetetlenül közvetlen volt az egész koncert alatt, és rengeteget nevetett, meg mosolygott. Aztán volt egy kis szünet, Miyavi elvonult átöltözni, mi meg már éppen szomjan akartunk halni, akkor a gitáros műanyag poharakkal lejött a színpadról, és egy nagy üvegből vizett töltögetett az embereknek. Koncert közben is többször dobáltak be vizes flakonokat, amik aztán körbejártak, és senkit sem zavart ki ivott bele, vagy száz idegen után ittunk, és nem érdekelt, akkor és ott mind barátok, ismerősök voltunk. Ittunk és továbbadtuk. Nagyon figyelmesek voltak, amikor már látták, hogy melegünk van, vízzel is locsoltak, üvegekből csak úgy jöttek a vízcseppek, a vége felé kicsit sok is. Aztán Miyavi is visszatért, immár egy lazább bordó pólóban, és ez még közvetlenebbé, barátságosabbá tette őt. Ivott egy korty vizet, aztán mosolygott, megkért minket, hogy kicsit mennyünk hátrébb mert időközben nagyon rámásztunk ^^" Utánna ismt elmonda, hogy ő bizony japán, japánul beszél és énekel, de mi azért tudjuk-e a dalait. Sikoltottunk. Ő meg énekelni kezdte, a What a wonderfull world-ot, mi meg vele énekeltük, majd a dal egészét, amin kicsit még ő is meglepődött, de aztán csak moslygott és énekelt. Végül a Neo visualizm következett, amit szintén hű kórusként énekeltünk vele, hihetetlen hogy vele énekeltünk, együtt. Olyan volt mintha legalább ezer szív teljesen egyszerre dobbant volna meg, mintha mind-mind barátok lettünk volna, és midnyájan nagyon élveztük. Utána ismét egy gitárszóló, kisebb búcsúzkodás, aztán vége lett. Szinte egyik pillanatról a másikra vége lett. Még fel sem fogtuk, és már az üditőautómatánál álltunk sorba, a kiszáradás szélén. És valóban ott voltunk, és nekünk énekelt, csodálatos volt. Igaz nem lett róla fényképem, sem videofelvételem (amit amúgy is kért, hogy senki ne csináljon, hanem a látványra és a zenére figyeljünk, mégis sokan fotóztak), sőt még autogrammot sem kaptam, mégis maga az élmény sokal többet jelent, mint egy cetli, amin ott virít a neve, vagy egy fotó, amit a kérése ellenére sokan elkészítettek. Ezt én valahol tiszteletlenségnek érzem vele szemnen, hiszen megkért minket és aki tényleg szereti, annak is többet kellett volna érjen a látvány, meg a zene, és az, hogy ő megkért rá, hogy ne. De azért elmondhatom, hogy életem egyik legjobb élményét köszönhetem a tegnap estének, Miyavinak, és az egész együttesnek, a staffosoknak, és az embereknek akik velünk élték át ezt a csodát.
Arogatou Miyavi-san, arigatou minna-san!