Hát sziasztok n.n Bocsi az előző depis bejegyzés miatt, nem akartam senkinek elrontani a napját, a kedvét, szóval ne haragudjatok! Most már egy kicsivel jobban vagyok, köszönhető ez nagy részt annak, hogy hétvége van, és nem kell az oszt.társakkal lefutnom a napi köröket, idézőjelbe téve. Sajnos holnap ujjból suli, bár legszívesebben ellógnám, de nem lehet, még úsznom is kell, szóval nem dob fel a tudat. Csütörtökön viszont Myv koncertre megyünk Mido-mal <3 Nyah, szóval most azon vagyok, hogy még csütörtökökig kihúzzam, majd igyekszem erre gondolni, holnap hetedik órában is TTvTT
Amúgy ma itt voltak anyum barátnőjéjék és délelőtt diót szedtünk és törtünk, egy jó nagy tállal összegyűlt. Jól esett a kellemes napsütésben, a diófa langyoskás árnyékát kihasználva, diót pucolgatni, téglán kucorogva ^u^ Néhány héjat megtartottam, majd még szedek hozzájuk faleveleket, meg gesztenyéket, és összerakom őket egy kosárkába, esetleg szegfűzeggel és narancshéjjal n.n
Ezen kívül böngészgettem ma a neten, és találtam egy kortárs költőt, akinek nagyon megtetszettek a művei, szóval az egyiket meg is osztanám most veletek, ami szerintem gyönyörű ^-^ Ezen kívül is még sok gyönyörű műve van, igaz, ami most az egyik kedvencem az nem ez, de a hangulatomhoz, a mai naphoz, és az évszakhoz is ez passzol leginkább. A kedvencem ebben az utolsó versszak, és azon belül is a két utolsó sor, ami nálam telitalálat. Szóval ma ezzel a versel búcsúzom tőletek, és minden szépet kívánok az elkövetkezendő hétre <3

Az ősz
Sárguló lombok közt elmúlás árnya,
Megtörni látszik a tavasz csodája.
Hervadó szirmokon elhaló élet,
Túl szép volt ahhoz, hogy így érjen véget.

Csak álltam e megható, őszinte tájon,
És vártam, hogy szívem majd vígaszt találjon.
Mi hát a rejtély? Hisz oly békés minden.
Az élet nem búsul. Tán vége sincsen?

Egy tündér szállt mellém, lágy gondolat szárnyán,
Jöjj vélem-így szólott, hogy visszataláljál.
Nézd, minden virág él, sok parányi magban,
Nem búcsúznak, hisz majd nyílnak tavasszal.

Nagy titkot mondok: lásd, örök az élet,
Egy játék csupán, mely sosem ér véget.
A lélek felébred egy boldog szerepben,
Ha értelme nyílik az emlékezetben.

A csodák tükrén át most nézz jól magadba,
Egy fénypont világít e börtön falakra.
Mert rabja és őre vagy egyazon lénynek,
De egyik sem érti, hogy szabad a lélek. /Mutz Péter/
 

Szijasztok =) Hát az elmúlt néhány napban történt egy-két dolog, inkább a szokásos, de mára kicsit besokalltam, ez is ritka nálam. Nehezen tudnám megfogalmazni, de talán úgy a legérthetőbb, ha az elején kezdem aztán, lehet, hogy végül mégis nagy kuszaság lesz belőle. Az egész besokalást a mosoly okozta nálam. Furcsa elsőre nem igazán érthető, de mondjuk képzeljétek el, hogy rettentő pocsékul vagytok, és kénytelenek vagytok úgy moslyogni, hogy mások mégcsak meg se sejthessék, hogy legszívesebben belefulladnátok néhány liter könnybe. Ez van velem, mindíg mindenkit meghallgatok, mindenkivel megértő és kedves igyekszem lenni, ellenben, ha a legkisebb gondomat is megemlítem, már bűntudatom van, amiért másokat terhelek ezzel, így én csak mindent elnyelek, megtartom mások titkait. Viszont ahhoz, hogy másokban  tartani tudjam a lelket, minimum, hogy legalább rajtam azt lássák, hogy "hű de boldog vagyok", és elhigyjék, hogy nekik is sikerülhet. Ez többnyire igaz is, mivel alapjáraton jókedélyű vagyok, és ügyesen folytom el a gondjaimat, egy-egy esti sírás a sötétben elegendő, hogy másnapra már el is feledkezzek róla, legalábbis tudati síkon. Aztán nem rég megtapasztaltam, milyen az amikor nem csak egy kicsit sajog, egy mosoly, hanem amikor belülről veszít és mar, miközben másokba próbálsz lelket önteni, vagy csak úgy mosolyogsz. Nem sokon múlott, hogy könnyekbe torkolljon a dolog, de sikerült nem lebuknom. Ez olyan hétfő környékén lehetett. Aztán hozzájött ehhez a tegnapi kölyök, aki most rám szállt, és nyomul ezerrel, csak mert a sulinkba jár, én meg köszöntem neki. Én hülye bár ne tettem volna...Na, de ez még a kisebbik gond. Végül tegnap elindult belül egy folyamat, és mára elérte a tetőfokát. Az egyik osztálytársam azt mondta, hogy "soha nem mondasz semmit, mindenkivel kedves vagy, mindenkit meghallgatsz, de nincs véleményed" ezt nem rosszindulattal mondta, de olyan mintha én egy senki volnék, személytelen valaki, mint egy szappanbuborék. Kicsit elgondolkodtam. Van véleméynem, de megtartom magamnak, csak néha veszekedek, hogy kiaálljak az igazam mellett, de fölöslegesen nem keveredek vitákba, nem hangoztatom a véleményemet minden bokornak. Mégis eszembe jutott, hogy talán álszent vagyok, kétszínű vagy hasonló. Igyekszem ugyan hasonlítani másokra, gyakran próbálkozok azzal, hogy kibeszéljek embereket a hátuk mögött, ahogyan ők teszik, hogy átlagos legyek, de ilyenkor mindig elfintorodom belül, és enyhe rosszullét kerülget : ez nem én vagyok. Aztán ma töri órán betelt a pohár. KAptunk egy szorgalmi feladatot, a többség egy kaptafára készítette el, mivel nem ők, hanem a szüleik csinálták meg helyettük 8.osztályban, mert nekik nem volt hozzá kedvük, vagy "nem tudták". Nekem ellenben rá sem bagóztak otthon, egyedül szenvedtem meg vele, ráadásul teljesen más tipusú lett, mint az övék. Ennek tetejében óra végén megszólal a tanár, aki éppen belekukkantott az egyik oszt.társam munkájába, hogy "ezt egyedül írtad?" mire ő "igen", erre meg a tanár úgy elkezdte dícsérni, hogy ötöst fog kapni. Nem irigylem a jegyet, de undorító, ahogyan a szemébe hazudott. Furcsa, de szeretnék néha én is ilyen lenni, csak olyan, mint ők. Olyan sokáig szerettem volna kilógni a tömegből, más lenni, különlegessé válni, és ilyen hosszú idő után ma sikerült megértenem valami nagyon fontosat. Már azelőtt, hogy elhatároztam, más leszek, már más voltam. Sosem vettem észre mennyire nem vagyok olyan, mint ők, nem vettem észre, hogy az álmom kezdettől fogva ostobaság volt. Totokzatos akartam lenni, hát az lettem, de előtte soha, egyszer sem jutott eszembe, hogy mi tesz valakit titokzatossá. Nem az, hogy másképpen öltözködik, nem az, hogy sejtelmesen tud mosolyogni, egyszerűen az, hogy a körülötte lévők bnem értik meg, és így, mint valami váza 'különleges műtárgyá' avanzsál. Nem tudtam, hogy ilyen fájdalmas másnak lenni, és tessék, nem külsőleg vayok más, nem hallgatok extra zenéket, lélekben vagyok más, és ez sokkal fájdalmasabb, mintha kiközösítenek, szeretem a barátaimat, de magányos vagyok a társaságukban, szeretném, ha megértenének, de közben nem beszélek magamról, hogy ne legyek a terhükre, mint valami ördögi kör. Közel álltam a síráshoz és könnybe lábadt a szemem, csak olyan akartam lenni, mint ők, és most tudatosult bennem mennyire elérhetetlen ez szémomra, sokkalta fájdalmasabb felismerés volt ez, mint amikor ki akartam lógni körülük, talán, mert, most tudom, hogy esélyem sincs belül megváltozni. Fájdalmas néha idegenkedni, szó szerint undorodni a barátaimtól, attól, hogy kétszínűek, attól, ahogyan másokról beszélnek, néhány megnyilvánulásuk, egy-két előítélet, és az egészben az a legrosszabb, hogy szeretem őket, és mégis idegenkedek tőlük, ez pocsék dolog, szörnyen pocsék. Most olyan butának érzem magam, amiért olyan akarok lenni, mint ők holott undorítóan viselkednek, szégyenlem magam, amikor hozzájuk hasonulok, és hiába váro ettől, hogy enyhül a magány érzése, nem nyújt semmit, csak műntudatot, és szégyent. Furcsa vagyok, más is mondta, hogy elvont, más, de azért ezt petrsze ehogyan ők mondják "jó értelemben", pedig, ha tudnák mennyire fáj, amikor még az édesanyád is azt mondja "Vanda még számomra is reljtély, pedg én szültem". Néha, egy ajtó választ el, inket, meg egy vékony fal, ő odaát nevetm, én a túloldalt sírok, de soha egyszer sem nyílik ki az ajtó, évek óta nem látott sírni, olyan régót nem ismer, és talán én is csak most kezdek megismerkdeni önmagammal, sok hosszú év után, amíg el akartam hinni, az vagyok akinek mutatom magam. Mostanában azt hiszem egyre többször hallgatok az érzéseimre, s egyre jobban lepődöm meg magam is, hogy én ilyen vagyok. Kicsit olyan, mintha angyal akarnék lenni, s mégis ördögnek érzem magam. Csak egy kis szappanbuborék vagyok, csak azt nem tudom merre visz a szél...

Konbanwa minna-sama n.n Nyah most, hogy felvágtam a nem létező japán tudásommal, halis nektek ^v^ Előre látom, hogy ez most amolyan, überértelmetlen bejegyzés lesz, de azért igyekszem ^^" Szóval ma uniztam, ami nem újdonság, vagyis bishi gyűjtésbe kezdtem, mivel nem jött ficfriss, és hiába szálltam meg Mido-chan chat-jét nem válaszolgatott, így maradtam a bishiknél :D Ejj milyen kis bandákat foglaltam ma magamnak *überbüszke*  :D többek között őket gyűjtöttem ma be [katt], másokat is, de most őket szeressem a legjobban, igaz a zenéjük, nem emi stílus, de olyan édesek, hogy ezt elnézem nekik :D Szóval lefoglaltam az egész bandát xD Ohh meg még az Art cube-t favolom most nagyon, nakik a zenéjük is nagyon ott van [katt] *----* Ohh és róla [katt] meg ne feledkezzek, ő annyira bishi, hogy szinte már bűn, úgyhogy csak saját felelősségre, mert fangirl tüneteket, vagy spontán orgazmust okozhat xD Na jó abbahagyom, mert még rosszakat fogtok rólam gondolni (vagy már mindegy ?! :D)Ezen kívül nagy unalmamban egy lány blogját olvasgattam, aki kint volt/van japánban cserediákként, és itt irigykedtem, hogy milyen jó neki TTwTT Még Ancafe koncerten is volt (nem is egyszer), ahol Mikum eldobott egy poharat, de előtte beleivott, és pont hozzá repült, és még volt benne pár csepp és ivott utána, jajj Mikum után ivott TTWTT Láttam is róla képet, no, de ezen kívül the GazettE koncerten is volt (nem is egyszer), és mondta, hogy Ruki kicsit akadozva beszélt a közönséghez, nem nagyon tudta mit mondjon, de valamiért nagyon szerette a hátsó sort, mert mindig nekik beszélt x) Milyen jó egyeseknek, de sebaj szorgosan neki állok megtanulni a hiragana-kat, vagy nemtom, mert ez így mér nem állapot :D NYah, most meg ismét unizok, úgyhogy mingy felmegyek myvip-re (szökőévente ilyet is szoktam xD), és keresek Gazette cosplay-eseket, a múltkor is találtam egy Reita-sat *v* Meg, lett ilyen maszkom, amit a japcsik is hordanak, de nem pont olyan, ilyen kékes, de aranyos, és láttam olcsón szürki kontaktlencsét és most nagyon arra fáj a fogam *-------* De sajna, most nincs rá pénzem TTvTT De nem baj, majd összegyűjtöm *szuperhőspóz* :D Meg kaptam egy új telefont, vagyis régi-újat, mert az enyim márt nem nagyon működgetett, ezért az egyik ismerősünk odaadta a régi telefonját, amit már nem használ n.n Nyah és hát, valamint továbbá ennyi lenne mára, bocsi emiatt az értelmetlen kis bejegyzés miatt, de ez most kellett :D Remélem ti is jól vagytok,
szép álmokat falatkáim <3

Furcsa dolog egyszerre gyűlölni, és szeretni valakit. Furcsa dolog vágyni valamire, ugyanakkor rettegni az áhítatunk tárgyától. Furcsa dolog elindulni, anélkül, hogy meg akarnánk érkezni. Furcsa dolog fényévnyi távolságból szemlélni valakit, aki néhány méterre áll csak tőled. Furcsa dolog néha meghallani egy kis csilingelő belső hangot, aztán megundorodni attól, akit magadból mutatsz. Furcsa dolog visszanézni a régi fotókat, ahol olyan csúnyának érezted magad, és áhítattal azt mondani "bár csak megint ilyen lehetnék". Furcsa dolog este behunyni a szemed, aztán reggel újra kinyitni. Furcsa dolog keresni valakit, akiben bízhatsz, aztán rádöbbenni, hogy magadon kívül nincs ilyen személy. Furcsa dolog keresni olyasvalakit, akivel az előtt még nem találkoztál. Furcsa dolog a naplemente, mikor nálunk sötétség van, máshol éppen akkor születik újjá a fény. Furcsa dolog az eső, valaki szereti, valaki nem, de senkinek sem jut eszébe kiért hullhatnak a felhők könnyei. Furcsa dolog a szív, mely mindnyájunkban egyformán dobog, és mégis vannak szívtelenek. Furcsa dolog a jég, mely legyen bármily kemény is, akkor is csak víz marad. Furcsa dolog a test mely rabláncra veri a lelket. Furcsa a dolog a lélek, mely menedéknek hiszi rabtartóját. Furcsa dolog a könny, maró sójával kínoz, hűs fényével meggyógyít. Furcsa dolog a titok, áhítozik arra, hogy valakivel tudathassa mibenlétét, még, ha ez a halálát is jelenti. Furcsa dolog a fény, mit megöl a sötétség, és furcsa dolog a sötétség melyet megöl a fény. Furcsa dolog a szó, élesebb lehet minden késnél, gyilkosabb a mérgeknél, lehet puhább, mint bármely érintés, lehet gyógyítóbb, mint bármely orvosság. Furcsa dolog a jelmez másnak látszunk, és mégsem változunk. Furcsa dolog az idő, halad, de sosem ér véget. Furcsa dolog élni, holtan az élettől félni. Furcsa dolog olykor meghalni egy kicsit, mikor a mosolyod mögül a fájdalom sikít. Furcsa dolog az ember, ki vágyakozik, de tenni nem mer....

Nyah, már másodjára írok, az elsőt véletlenül kitöröltem a rengeteg eszemmel ^^" Szerintem most már nem is lesz olyan hosszú, mert nincs erőm újra leírni mindent, gomenne n.n Nyah, de képzeljétek meggyógyultam, úgyhogy sajna már tegnap is voltam suliban, de nem volt olyan rossz :D Igaz ofőnk elég furcsi lett, sőőőt elég gonosz, de azért aggódom is érte, lehet, h bántja vmi vagy ilyesmi, meg picit haragszom is amiért gonosz lett. Remélem hamarosan újra a régi lesz, mert ezt nem lehet kibírni o.o Amúgy ezen kívül, szintén tegnap angol órán, nekiálltam reggelizni, mivel nem angoloztunk, ugyanis a kis zongorateremben voltunk. Nagy vígan kipakoltam a hamis dobozomat, benne a joghurttal, szőlővel, paprikával, kiskanállal, szalvétával, meg hozzá a két szendvicsem négybe vágva, meg a Kinder bueno-mat, hozzá még az innimet is, így végül egész kis terülj-terülj asztalkámat sikerült alkotnom a padból =D Még az angol tanár is megemlítette xD Meg aztán az igazgatónál két oszt.társam felelt, de olyan poénos volt, az igazgató végig nyomta a favicceit xD Aztán ezen kívül elég uncsi vot a tegnapi nap, ma meg szintén nem volt nagyon semmi a suliban, mondjuk tesíből felmérések voltk TT__TT Ehh hát igen kemény 1méter15centit sikerült megugranom xD A fekvőtámasznál meg mindenki, ilyen 18, 25, 40, én meg 2és azoknál is összecsuklottam xD De mind1 olimpikonnak sem megyk ^^" De hazafelé együtt jöttünk Mido-channal és az jó volt, meg szedtünk gesztenyéket is <3 Ki is ültettem őket szépen az ablakba, s most nézik az autókat =3 Meg, amikor Mido-m már hazaért, én meg nagy nehezen szintén hazafelé vonszoltam magam, a Lila ABC után, a hévtől jött egy nagyon aranyos srác, barna kicsit borzos hajú, sapi(k)ban,, naaagy szemei voltak, és picikét kövérkés szája, és sovány volt, meg tiszta aranyos x3 Ésésésés feltűnő o.O Hát az eléggé...ejj mondom, sosem gondoltam volna, h megérem h mo-n vmi ok-s féleséggel talizzak, de eddig ő hasonlított legjobban egy magyar ok-sra. Kajak citromsárga póló volt rajta, amin egy béka ült, felette egy bubiban h "I'm sexy", ezen kívül két baseball sapi volt rajta keresztbe, egy fekete meg egy fehér, olyan myv-esen, mindehez ilyen rikító neon pink(!!) csőnaci, és még ez sem elég ezen három őv, össze-vissza, térdére, meg egy szintén sárga kendő volt kötve, ilyesn smile-s. Nyah, de ez még egy dolog, vagy inkább sok, de a nyakában is cicás telefontartó, kezein, még mido-mnál is több karkötő, naaagy, bogyós, tarka, amik csörögtek, ahogy ment, a lila suli táskáján meg vagy 100 kicsi-nagy- és közepes méretekben plüssállatok, amik nagyon kawai-k voltak <3 Először azt hittem, h lány, csak fiúnak néztem de nem o.o Aztán végig együtt jöttünk mert előttünk khhm. barnábbak jöttek, és egyikünk sem akarta őket megelőzni, nehogy beszóljanak, v ilyesmi, erre meg megszólalt szegény srác telója x) Barna 'barátaink' megfordultak, ilyen tök undorodva végigmértek, aztán visszafordultak, és vmit mondtak, de azt nem értettem xD Am Sug-os csengőhangja volt, mint utóbb leesett :D Aztán mg egész úton együtt jöttünk csak ő még tovább ment, én meg kotorászok nagy vígan a postaládánkban, hogy be tudja menni, ő meg megáll, bevág egy naagy mosolyt, integet és ilyen über aranyos hangon mond hozzá egy "nyappy"-t <3 Azóta meg az jutott eszembe, h, mint magyar, lehet, hogy mondjuk Bélának hívják x'D De nem baj akkor is olyan husi volt, követnem kellett volna, v nemtom, remélem látom még, bár amilyen az én szerencsém, lehet h mondjuk fogadásból nézett ki így v nemtom o.O De azért remélem nem TuT Ejj, ahogy elnézem megint elég hosszúra sikerült, ez a kis bejegyzés, gomenne ^^" Ezúttal igyekszem nem kitörölni, nyos, akkor baibai édeskéim, jót ne halljak rólatok =]