Halis ^^ Ma volt a beiratkozás a Nemesben, szóval arra gondoltam azt kéne leírni ^^"

Nem akarom, túl az elejétől kezdeni, felkeltünk,elindultunk :D Szóval, miután odaaértünk felmentünk az emeletre és ott hamarosan megjelent egy ember, aki mondta, h, hol lesznek az A-sok és hol a B-sek. Kint is volt 4asztal, mindegyikhez oda kellett menni, tankönyv,szakkör,diákigazolvány, egészségügyi papír vagy micsoda. Ezek után be a terembe ahol az ofő ült egy asztalnál, leadtuk a bizit, kérdezgetett pár dolgot, ajánlotta a menzát, elvette az egyik igazolványképet, kérdezte, h lesz-e gólyatábor, vagyis, h én ott leszek-e etc. Utána go haza és délután 5re mentünk vissza. Be az ebédlőbe, ott amolyan rövid tájékoztató, jelzem mellettem megállt egy überaranyos ázsiai fiúcska, kócos hajjal és olyan nagyon édes mosollyal, majd később bement a nylvtagozatos A-sokhoz TuT De gólyatáborban, mondta az igazgató, h szeretné, ha az A-sokkal is barátkoznánk, hát mondom fogok is :D Jön majd reggel álmos fejjel és aww x3 Amúgy, mivel Mido-chan, neked már nem fogom ezt külön ilyen részletesen leírni -a kedvesség xD - volt két überjó és egy aranyosabb fiú, mindhárman nyelvtagozat, az én osztályomban, egy van, aki aranyosan néz ki, ilyen kis alacsony szőke hajú és, ha jól rémlik Raphaelnek hívják, bár lehetne jobb is, sszerencsés A-sok, ázsiaival *o* xD =D Szval visszatérve *khmm* miután az igazgató végzett és közölte, h kedden angol szintfelmérő, írás -majd szóbeli *nemörültneki* "Sorry, I don't spek english" :D  Szal ezek után fel, a mi osztályunkba, az A-sok meg az övékbe, ott még kis rizsaszöveg, aztán kaptunk muffin-t, amit az ofő(férfi) sütött, Dr.Otker dobozos izéből és jelezte, h nemkötelező megenni, csak van rajta egy idézet, ezzel készült nekünk =D Jófej volt, Krisztiánnak hívják; Krisztián bácsi  :D Utána 1,2,3,4,5-ös számokkal belettünk számozva, úgyh a 4esek megkeresték egymást, meg a 3masok etc. és így lett belőlünk 5csoprt. Én a 4esben voltam, egy fiú meg három lány ^o^ És úgy kellett, h rni kellett négy dolgot, amitől szerintünk jó egy osztály. Hát írtunk :) A szülőknek meg -szintén 5csoportban voltak- olyat kellett, amitől szerintük egy suli jó. Utána ezeket felolvastuk és amelyiket több csoport is írta, azt az ofő felírta magának egy lapra ^^ Aztán az emberkékről kicsit bővebben :D Szval, a többség szimpi volt, páran már ismerték egymást, én is, aki mellettem volt lány, már szóbeliről ismertem, meg egy másikat is, aki szintén koleszos lesz, mert amúgy végül az leszek, de erről majd utána bővebben. Akikkel még egy csoportban voltam szintén szimpik voltak, az egyik srácot is szóbeliről ismertem. Rajtuk kívül az "újak" aranyosnak tűntek, az egyik lány, Adri szintén japános, ő rögtön odajött hozzám, bemutatkozott, meg egy picit beszéltünk, japánról sajna nem, de az ofő mondta, h japánul tanul, meg még régebben néztem is, h japános :D Többiekre is azért odamosolyogtam, volt, akinek köszöntem, bemutatkoztam etc, többieknek majd az angolnál, gólyatáborban, ha megyek. Aztán a kolesz, mert mondtam, h még arról írok. Szóval már korábban említettem, h lehet, h kelleni fog, most meg már biztos. Holnap, v holnap után megyek fel az orvoshoz, h adjon igazolást, h az elmúlt 3hónapban, nem volt fertőző betegségem, sem nekem, sem a környezetemben, aztán még ki kell tölteni a jelentkezési lapot, le kell fénymásoltatnom az idei bizimet meg még tudomisénmi és azt el kell küldeni a kolesznak, aztán kiderül, h mehetek-e, van e hely, vagy mi az ábra. Annyira nem örülök én ennek, mert nemtetszett a házirend és koncertemet is akk vhogy meg kelll majd oldanom >ooo< De rem csak idénre kell a kolesz, bár lehet, h jólessz, majd kiderül, furi lesz nem itthon lakni >oooo<
"Ott a kollégiumban, minden egész másként van(...)
Egész más ott az élet, egyedül hagynak téged(...)"
Mára ennyit belőlem, majd még írok, főleg a szintfelmérőnél szinte biztos, és még a bankettünket meg Bazsi szülinapját szintén leszeretném írni vmikor, mint vmi összefoglalás szerűséget, mert ezeket anno, nem írtam meg ^-^
Köszönöm nektek, h meghallgattatok, a szintfelmérőnél meg, kedd délelőtt tessék szurkolni ^o^
Bai ~

Ahogyan a Kyo-val készült interjúkat olvasom, mindig úgy érzem "Jé, ezt az érzést én is pontosan ismerem", furcsa, mert rajta kívül nem igazán ismerek ilyen embert. Hogy is mondják?! A hasonszőrűek örülnek egymásnak. Én rajta kívül még sosem találkoztam velem
"hasonszőrűvel". Bár ő is mindig arról beszél, hogy valahogy sosem tudta magát megértetni az emberekkel...Ez olyan, mint amikor anya azt kérdezte: "Hoznád valamelyik barátodat...?" én meg csak ingattam a fejemet. Úgy érzem általában megértem az embereket, még, ha nem is mindig mondom ki, de látom rajtuk, mit éreznek, "érzem a lelküket". Fordítva már nem működik a dolog.. "én értem őket, csak ők nem értenek engem", ezt válaszoltam anyának, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ha az óvodára visszaemlékszem, nem tudnám felsorolni a barátaimat, nem tartoztam egyik csoportba sem. Nem voltam igazán lányos, babázós tipus, noha anya mindig szép ruhákba öltöztetett, de nem voltam az a kiifejezetten verekedős, fiús egyéniség sem, csak voltam. Ha az akkori csoporttársaim ránéznek a csoportképre, valószínűleg fogalmuk sincs, ki az az első sorban ülő, szemüveges, komor kislány. És, ha én magam ránézek a képre, én sem tudom már ki az. Akkoriban nem voltam senki, legalábbis ma már így érzem. Az általános iskolába kerülve kezdtem el megváltozni, bár mostanra korán sem vagyok biztos benne, hogy jó irányba. A beilleszkedés túlzás, de elkezdtem alkalmazkodóbb lenni. Ez máig jellemez, mindegy milyen ember, egy kis idő elteltével képes vagyok úgy beszélgetni majdnem mindenkivel, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Csak nem tudom, ezek a felszínes ismeretségek, egyáltalán szükségesek-e. Ötödikes korom körül jött az, hogy én ki akarok lógni a tömegből.Akkor én a külsőségekre gondoltam. Eleinte nagyon-nagyon tarka ruhákat hordtam, elég sokáig, amivel tényleg igencsak kilógtam a többiek közül, anya sem értékelte igazán *nevet*. De később meguntam, h valaki mást majmoljak és abbahagytam. Furcsa, de az, hogy a hátam mögött bántottak emiatt nem igazán érdekelt. Utána nem sokkal, jött a "rock-os korszakom", ami csak mostanában ért teljesen véget. Belül a lelkemben, pontosabban két hete teljesen. Amikor valaki azt mondta nekem "mi rockerek.." gondolt itt rám, saját magára és a többi ilyen beállítottságú emberkére. Először is én ha hallgatok is vk-t hallgatok. Más részt viszont ez az általánosítás nem tetszett, ki akartam lógni, de valójában csak egy másik,kisebb tömeg tagjává váltam. Ez egyáltalán nem tetszett és akkor határoztam el végleg, hogy nekem ez nem kell. Ha valaki, aki amúgy személyesen nem ismer, de olvassa a blogomat, teljesen más képet kap, mint az, aki a "valóságban" ismer, arról nem is beszélve, hogy a személyes ismerőseim közül is, aligha akad kettőnél több, aki ugyanolyannak ismer. Bár, ha a blogomra gondolok, sok itteni bejegyzést sem érzek igazán a magaménak. Elég összevissza szeméyliségnek tűnhetek, nem nagyon tudnám mgam behatárolni, még a különc jelzőt sem merném magamra aggatni, mert nem érzem magam annak. Csak néha eszembejutnak ilyen és ehhez hasonló dolgok, főleg mikor Kyo-tól olvasok és úgy érzem "bár csak ismerhetném ezt az embert", persze különbözőek vagyunk, de valahol sok dologban úgy érzem "én is.." és talán jó lenne egy ilyen emberrel találkozni. Ez a sok látszat, ez a rengetek színjáték, üres barátságok...a szánalom szó tűnik nekem még a legtalálóbbnak.  De közben szeretsz, mert mindenkit szeretsz és mégsem tudod őket igazán szeretni...
"Akkor a felszínes ismerettségek sem a te sztalod.
Kyo: Nincs szükségem ilyen barátokra. "
Ezért van, hogy gyakran írok inkább tárgyilagosan, kívülről és nem belülről, ha valaki érti, mire gondolok...Ha mindig "belülről" írnék, félk, rossz dolgokat kezdenének rólam gondolni az emberek és, ha még csak idegenek, de olyanok is, akiket ismerek olvasgatnak itt néha, ezért van, hogy sok dolgot csak utólag írok le, amikor már le írhatom. Az olyankoktól, mint én gyakran tartanak, mert nem tudnak velük mit kezdeni, ezért szeretek jobban "kívülről" írni és beszélni is leginkább így szoktam. A fiúk is lehet, ezért nem érdekelnek igazán, ők is csak emberek, akik félreimsernek és rosszul ítélnek meg, ezért nem érdekelnek komolyabban, azon túl, hogy "aha, jól néz ki".  A ballagási vélemények is olyan felszínesek lettek és olvasva őket, leginkább csak egy keserű mosolyra futotta a részemről "ti tényleg ilynnek láttok?!" pedig mind pozitív volt, mindenki csak jót írt rólam, de, hogy is mondjam...?! Olyan volt, mintha egy másik emberről olvastam volna, mintha azt mind, egy idegenről, valaki másról írták volna és fájt, hogy tényleg így látnak és így gondolják, holott örülnöm kellett volna. Az igazgató, rólam írt néhány sora szintén ilyen kiábrándító volt a számomra. Felfedezték, hogy "tudok írni" és hirtelen mindenki erről jegyzett meg. Pedig egyáltalán nem akartam ezt, még, ha tudok is, ez nem jelent semmit. Azóta nem szeretek annyira, mert már szinte elvárják, pedig soha nem akartam ezzel komolyabban foglalkozni, éppen azért, hogy ne kerüljek újabb skatulyába "a lány aki jól ír".
Ismét nem túl vidám, de szerintem nem is depis blogbejegyzés, Kyo interjú hatásásra, mit mondhatnék?! Ismét egy kis darab belőlem, azt hiszem...
bai ~

Halis ^o^ Nemsokára megyek Mido-chanékhoz és ott is alszom *-* Nyúú, szegény Fruzsimat úgy sajnálom egyedül itthon hagyni, mert mióta itt lakik velünk, még sosem hagytam egyedül éjszakára >< Biztos szomorú lesz, mert mindig mindenhiová követ és csak az én szobámban tud aludni, ha én ott vagyok, ha kimegyek jön ő is, meg minden >o< Remélem anyáék szeretgetik meg vigyáznak rá, szegényem nem fog tudni egyedül aludni, de anyáék meg nemnagyon engedik ágyba szval nemtudom >.<
Jajj meg ismét -vagy még mindig : D - Fogyókúra :D 90naposoztam, de azt most nem, mert nagyon-nagyon alacsony a cukrom és nemszabad nekem, pedig tavaly nyáron már végigcsináltam, de akkor is mindig rosszul voltam, de most meg már majdnem
összeestem az utcán, szval nemlehet >o< xD Úgyh, most ilyen "vegyes diéta", mindenből csak fél adag, sooook fehérje és szinte semmi szénhidrát, mellé saláták, gyümi,zöldség ^u^ Suliban mindenki "Már megint minek diétázol?! Megverlek te lány!" meg hasonlók, de nem érdekel, mert fogyni akarok és kész =D 47-45kiló akarok lenni *-* De persze anya mindig mondja, h ha csak a csontom lenne, akkor sem lennék annyi, mert erős csontozatom van, de nem érdekel, mert én alhatároztam és kész >< Szép vékony akarok lenni x3 Ma is reggelire ittam egy bögre görög gyümölcslevest, amit ilyen porból kell kikeverni tejjel, meg hozzá egy fahéjas cuccot, ami saját recept :'D Olyan, mint a palacsinta és a lángos keveréke x3 Nem tudom elmondani, de finom *o* Szóval ez volt a reggelim ^3^ Am fönt kép a sütikről, így elég undin néznek ki -kép hibája xD- de am finomak tényleg :D
Az alatt lébvő kép meg a szobám, még kb 1hete fényképeztem és most találtam meg, úgyh gondoltam megmutizom nektek is =D Hát nem látni rajta mindent, de a lényeget igen, csak az a fal maradt ki, ahonnan fotóztam, de elég pici a szobám, majd lekapom azt is ^o^ Jajj meg még régebben ígértem, h hozok szval képek Dante-ról, aki egy degu :D Végül meg még egy Fruzsi, ahogy a plüssök között pihizik >u< *ma fényképes kedve van xD *
Hát szentem ennyit mára =D Később még lehet, h írok, de nembizti ^^' ~ Bai ~

Hát most írni kéne valamit, csakhogy jön a naaagy költői kérdés "Mégis mit?!" Szóval, ahogy az efajta kérdéseknél illik, válasz nincs. Tegnap végig néztem a Rome x Juliet-et animében, filmben már láttam, szóval ne tessék most kővel hajigálni a "modern kor gyermeke" felkiáltással. Az átdolgozás -modern kor ide, vagy oda, - nekem mégis jobban tetszett. Sok dolgot jobban megértettem, jobban átjöttek a szereplők érzelmei, jobban kiviláglott az ellentét, ami pedig talán még közelebb hozta az egészet, az az, hogy maga Shakespear is szerepet kapott az animében, ami közelebb hozta őt magát is. Maga az anime nagyon megérintett, ha az eredeti műtől elvonatkoztatunk, akkor is. Márpedig ez nem is olyan nehéz, hiszen azért nem olyan sok közös vonás fedezhető fel a két változatban. A lényeg, hogy tetszett, a végkifejlet várható volt, ha lehet ezt mondani, lehetett sejteni, hogy ebben az egyben hűek maradnak az eredetihez. Megható volt, különösen mégis a szereplők további sorsának bemutatása, az elvarratlan szálak elvarrása tetszett a legeslegjobban, amit egy picit meg is könnyeztem. Nem vagyok az a sírós fajta, szóval ez nálam nagy szó. Nem nézném meg mégegyszer, semmi pénzért, azt hiszem, legalábbis a közeljövőben biztosan nem, de bűn lett volna kihagyni.
Nah, de, hogy kicsit más vizekre is elevickéljünk, új dizájn lett =) A kódokat gyanítom Kame-chan csinte, bár nem bizti, a dizit Mido-m és azúton is köszönöm! ^u^ Szerintem csodaszép lett ^o^ Jajj meg képzeljétek, voltunk Kame-chan évzáróján, úúúúgy szakadt az eső odafelé ^^ Szegény Kame-chanék jól bele is placcsantak egy naagy sárba >o< Kame-chí visszaszaladt cípőt váltani, Mido-chan az olcsó *nemtudommárhányforintos*  zsepijével törölgette addig a cipőjét xD Aztán mi az évzáró alatt a wc-ben voltunk Mido-val és Nikyvel, nagy vidáman rongáltuk a sulit, meg hallgattuk a műsort :D "A tanévnek csak augusztus 31-én lesz vége", furi igazgató van xD Minden esetre is a wc szép  feliratokkal bővült :D GD minden wc-ben helyet kapott, megszálltak a GD-fanok :'D Jajj és a végén :
 "-Egy óra a wc-ben, jó fic lenne...
  - De nem mi lennénk a szereplők, GD x TOP *-*
  - Jajj, szegény Vanda, Sho x  Hikaru?!
  - Az már nekem is tetszik :D"
Utána még hévre vártunk és go haza =D Jajj meg még előtte, mielőtt indultunk volna egy picit bementem Mido-ékhoz, és megfogtam Nao-nyant *oooo* Jajj, hogy milyen kis pöttöm és lábtámadást mér <3 Meg még ott volt Kame-chan húscafatja is x'D
Éésésés ma Ancafe-t hallgattam, gyúú olyan szomorú, h feloszlottak, de amíg hallgattam őket, nagyon boldog voltam >o<
Aztán még szintén ma, kidobtam a ballagási virágaimat, sz szintén szomorúvá tett, pedig nem kéne ennyire ragaszkodnom az eféle dolgokhoz... Végül minden csokorból préseltem virágot, hogy legalább szok megmaradjanak, meg a plüssöket is eltettem és a szalagokat, meg minden virág csomagolópapírjából egy kis darabot, ez egy kicsit megyugtatta a lelkem ^^ Elballagtunk, még mindig nem fogtam fel teljesen, lehet,  nem is fogom, talán csak akkor, ha már a gólyatáborban újra egy teljesen idegen környeztben, idegen emberek között találom magam... Most még kicsit álomszerű az egész és még, ha ésszel tudom is, hogy többé nem következik be, a szívemmel mégis, természetesnek érzem, hogy jövőre ugyanott, ugyanakkor, ugyanazokkal az emberekkel újra találkozunk. Ma néztem még kolégiumokat is, mivel hát, lehet szükség lesz rá... Szóval találtam kettőt, ugyanaz az üzemeltető, az egyik leánykollégium, a másik koedukált, de nem tudom... olyan izé a házirend, kimenő így, kimenő úgy, pénzbe nem kerül maga a szállás, csak az étkeztetés, de akkor is, furi lenne nem otthon lenni és nem akkor és ott tanulni, ahol akarok. Mert van ám szilencium, azaz idő, amikor kötelezően tanulni kell, a kijelölt helyen, megszabott ideig, 5-10perces szünetekkel >o< Én viszont csak hangosan tudok tanulni, egy csomó emberkével együtt meg azt nem lehet, úgyh nem tudom...Most kicsit elbizonytalanodtam >< Mind1, majd lesz valahogy...^^" Nyah, mára ennyi, mégiscsak sikerült írnom ^u^ Holnap megyek Mido-chanékhoz, ott is alszom ^3^ Rég aludtam ott, vagy mentem át, egszercsak már nem taliztunk nagyon hétvégenként oO Mondjuk leginkább, mertén sosem értem rá ^^" Jajj, most meg itt a nyár és egy csomó programot kitaláltunk, de nemó az idő, nincs pénz stb és így nem csintünk még semmit, igaz van még, kb2hónap, de én már most unom TuT Na, de tényleg ennyit mára belőlem, már így is sok voltam gondolom ^^"
Bai ~^o^~

Tudtam, hogy tovább állok,
vándor madár vagyok régen.
Azzal, hogy maradhatok,
nem is tudom, mit reméltem.

Felszáradt könnyek nyoma,
miket újabbak követnek.
Egy szebb jövő reményében
e falak is kivetnek.

Gyökereit kitépve,
most átültetik újra...
Attól, hogy más talajt kap,
nem lesz még új fa.

Nem rügyezik, nem ad gyümölcsöt sem
többé talán soha,
otthonától -ha volt is neki-
az élet rég elsodorta.

Szíve nem lakik sehol,
egy talaj sem övé.
Vándormadarak hontalan leple
ereszkedik fölé.

Ha egy csendes dallam útra kél
átsöpörve a kihalt aluljárók kongó ürességén,
egy élet akkor véget ér,
fejet hajtva a sors kegyetlen ügyességén.

Minden vándor madár,
minden hontalan fa
ugyanazon úton jár
a magánnyal haladva.

S a madarak olykor, egy dalba kezdenek
sirató dal ez, mit kevesen ismernek.
Egy fáról szól, ki végül már nem mert szeretni,
egy fáról szól, aki szeretett volna örökké feledni.