Hali ^^ Ma van halottak napja, úgyhogy remélem mindenki megemlékezett elhúnyt szeretteiről, mert ez ma az ő napjuk. Mi is kimentünk a temetőbe, aztán összeültünk a családdal, beszélgettünk eszegettünk, kellemesen töltöttük az időt együtt. Én leginkább a tesómmal, meg Á.-val beszélgettem. Sok mindent meg tudtam ma róla, szeretem megismerni az embereket, és kicsit úgy érzem, hogy ma valamivel közelebb kerültem ahoz a valakihez, aki ő valójában, és ez jó érzéssel tölt el. Egyébként ugyanolyan kedves volt, mint mindig n.n Igaz ennek ellnére még mindig nagyon kíváncsi vagyok, szeretnék több dolgot megtudni róla, de úgy érzem hálásnak kell lennem a maiakért is. Furcsa, de valójában mindig van egy olyan érzésem, hogy valakit teljesen kiismerni lehetetlenség, de anélkül is elfogadhatju, és szerethetjük a másikat. No, de amt még mindenképpen le szerettem volna írni, hogy a temetőben ugye beszélgettünk stb. és közben ugye a szüleink a rokonok felkutatásával voltak elfoglalva, és  az egyik rokon sírját sehogy sem találták o.O Anyum meg megszólal: "Biztos megunta az egyhangúságot, és odább költözött" xD Ne jó, ez elég morbid, de azért vicces volt :D Aztán, így halottak napja miatt, úgy 10perce született egy kis belső monológom, úgyhogy ezt most meg is osztom veletek, és előre is bocsi a depis hangvétel miatt, de ennek ellenére, mint a címben is említem, kifejezetten jó kedvem van (bár holnap suli T_T) Akkor itt lenne a kis monológom , és még 1x bocsi:
Aludni akarok, de félek az ébredéstől.Szerelmes vagyok az álmaimba, és szenvedek a valóság fogságában.Szeretnék bízni, de tudom, hogy becsaptok, szeretnék hinni de félek hazugság minden. Álmodni akarok, de minden álom hamis, reális akarok lenni, de a valóság is hazug, álnok, kétszínű. Nem hiszek semmiben, félek hinni. Aki hisz bolond, és aki bolond az boldog. Meg akarok bolondulni, bár csak őrült lehetnék, csak egy kicsit bolond, hogy élvezhessem a kínokat, és szépnek lássak mindent. Bolond a világ, és engem nem enged beleőrülni, bolondok az emberek, és furcsán méregetnek engem, mintha csak legalább annyira-vagy még inkább- furcsa volnék, mint ők maguk. Félek, hogy sosem lesz vége. Más a haláltól fél, én attól, hogy nincs ilyen. Nem akarok meghalni, de az örök élet sem kecsegtető számomra. Valójában mindannyian halottak vagyunk, csak még élünk, de magunkban hordozzuk a halál csíráját, akár tetszik-akár nem. Mit is jelent meghalni? Talán csak egy újabb álomba zuhanunk, olyanba, ami legalább annyira valósnak tűnik, mint ez. Mi választja el a valóságot az álmoktól?! Azt hiszem csak annyi, hogy álmainkban határtalanul boldogok lehetünk, de, ha rosszra fordulna minden, ott van az ébredés, mint mentsvár. Lehet, hogy a valóságból, a halál az ébredés. Fel akarok ébredni, de nem akarom elveszíteni az álmaimat! Félek az ébredéstől, és félek hinni az álmokban. Furcsa vagyok. Az egyetlen furcsa valami, vagy valaki, aki egyszerre épeszű, és bolond. Aki egyszerre remél és fél. Aki legszívesebben ébren álmodna. Csak én vagyok, nem tudom miért vagyok itt, és azt sem, hogy meddig maradhatok, de amíg itt vagyok megpróbálom jól érzeni magam, és adni  világnak, az embereknek. Építeni akarok, és szeretni, de biztos, hogy nem fog menni hibák nélkül. Nézzétek el nekem, még csak most tanulok élni.
Ennyi lenne  ^o^ Elég depis lett, de ez a szokásos 5percemben született, amikor a komolyabbik felem, aki egyre közelebb áll hozzám megszólalt. Mindig csacsog, de igyekszem elhallgattatni többnyire, aa beilleszkedés miatt ugyebár, de valamikor nagyon hasznos, no meg néha csak úfgy meghallgatom, és  ilyenkor ez az eredmény ^^ Nyah, de mielőtt végképp sikerülne mindenkit lefárasztanom, én el is köszönnék n.n
Szép álmokat, és sok erőt a sulihoz minna-san <3