Az év első napján, nem is tudom mit kéne ide írnom. Bár éjfél már elmúlt, talán még nem késő egy új évi fogadalmat tennem. Lehet, azzal, hogy átléptünk ebbe az évbe, nem változott semmi, én mégis most megfogadom, hogy idén kitartóbb leszek és nem fogom olyankor is magamban tartani a véleményemet, amikor aztán végképp nem kéne. Továbbra is igyekszem majd minden nap tenni valamit, amitől félek, hogy így válhassak mindig egy picivel többé. Ebben az évben, és az elkövetkezendőkben sem hagyom, hogy bármi elszomorítson és küzdeni fogok az álmaimért kitartóbban, mint eddig bármikor! Megígérem magamnak és a 2010es évnek is!
Talán nem a leg eredetibb fogadalom, de megpróbálom betartani. Most pedig, hogy túl vagyunk a nagy ünnepélyes fogadalom tételen, szeretnék nektek mindnyájótoknak köszönetet mondani! Köszönöm, hogy néhányatokat érdekel az, hogy mi van velem! Köszönöm az időt, amit itt az én kis birodalmamban töltötök és köszönöm, hogy ez idő alatt még egyszer sem bántottatok engem *lekpogja*!
Ezt a sok mindent szerettem volna nektek valahogyan viszonozni, de nem igazán tudtam milyen módon, végül arra jutottam, hogy saját kis kútfőmből némi "új évi intelem"-mel látnálak el benneteket, amit Miyavi blogjában egy három szavas mondatocska ihletett meg. Ha lehetek ilyen egocentrikus a következőket idézőjelbe teszem, idézve önmagamat ^^"
"Onnantól, hogy belépsz az élet végtelen körforgásába, elindulsz egy úton. Legtöbbször egyáltaán nem tudjuk hová vezet egy-egy ösvény, mi a cél és mik a miértek. Talán nem is szándékosan haladunk valami felé. De nem tehetünk ez ellen. Mihelyst teszel egy lépést, máris rátértél egy útra. Aztán ezekből a lépésekből épül fel a múltad,a jelened, a jövőd. Nem mindenki indul el egy kikövezett úton. Van, hogy át a dombon, a puszta porban gyalogol valaki és a lépéseivel kövezi ki a korábban járatlan ösvényt. Minden egyes lépéssel új utat teremtesz, minden egyes döntéssel új jövőt teremtesz. Sohasem késő másik irányba tenni egy lépést, jobbá válni, elindulni az álmaink felé. Sohasem késő megmásítani egy döntést, akkor is, ha annak következményein már nem tudunk változtatni. Merj nagyot álmodni és hidd, hogy képes vagy rá, merj másképp dönteni és hidd, hogy helyesen teszed, merj változtatni az útirányon és hidd, hogy az általad választott ösvény vezet a célodhoz! Én hiszek benned és minden szeretetemmel támogatlak téged, akkor is, ha hibázol! Egyetlen lépéssel újrateremtheted a valóságodat. Az új év önmagában nem jelent semmit, csa egyfajta jelzés az embereknek, hogy visszatekintve az előző évre, min kéne változtatniuk. Van, aki változtat, van, aki nem. Nem kell Szilveszter ahoz, hogy jobb döntést hozz, de talán kezdő lökésnek mégis jó ürügy az új esztendő. Merj bízni önmagadban! Én bizom benned, szeretlek és támogatlak téged, tudom, hogy ezután is mindig a legjobb tudásod szerint fogsz cselekedni és büszke vagyok rád!"
Nos azt hiszem ennyi lenne! Bár egyes számban írtam, természetesen itt mindenkire gondolok, aki elolvassa. Nem azért, mert ez a heppem, hanem, mert, bár valamennyiőtöket nem ismerem, de hiszem, hogy a szeretet végtelen és korlátlan. Nem feltétele, az, hogy ismerjelelek (gyakran olyanok sem tudják ki vagy valójában, akikkel napi kapcsolazban vagy), elég, hogy elfogadlak és bízom benned, hiszen a bizalom sincs feltételekhez kötve!
Így búcsúznék én az Ó-évtől, hálával visszatekintve a szép pillanatokra, a lehetőségekre, amiket kaptam, az emberekre, akiktől kaptam -szavakat,gondolatokat,érzéseket,mosolyokat,hitet...stb-, hálával visszatekintve azokra az alkalmakra, amikor adhattam, mikor szerethettem és szeretve voltam! És bízva, tekintek az Új-évre, hogy ezek a hálára okot adó események tovább gyarapodnak majd idén is!
Köszönöm, egész lelkemmel szeretlek titeket!