Hali ^^ Nyos mit is írhatnék?! Az utóbbi napok unalmasan teltek. Olyannyira, hogy a fele eseményre nem is emlékszem belőlük *hű de magyaros lett*. Röviden csütörtök óta sí szünetünk van, noha még csütörtökön 16-ra bementünk próbálni. Asszem besokaltam. Ennél több hülyeséget nem tudok összehordani. Mármint B.-nek. Nem tehetek róla, de nem ismerem, ergo nem bízom benne és nem is nagyon tudok vele mit kezdeni. Márpedig ilyenkor vagy nyomom  szokásos no comment arcomat, ami miatt aztán a többség fel is adja még a piciny kis reményt is, h valaha is néhány tőmondatnál többet kicsikarjon abból az antiszociális hülyéből, aki történetesen én lennék, vagy helyzettől függően (értsd: ha a másik fél sem hajlandó megszólalni, vagy csak keveset és van éppen akkor elkierőm stb.) átmegyek hiperaktív,gyerekes, idegesítő kis lénybe. Hát kéremszépen lehet most nagyokat pislogni, hiszen ezek gyökeres ellentétei egymásnak, de hát na. Ez van. Ilyen vagyok. Pont. Viszont lehet, jobban jártam volna, ha maradok az antiszoc dolognál. Csakhogy ezt nem én döntöm el. Nem ám, ilyenkor alapból átmegyek "ál üzemmódba". Még, ha akarok sem tudok önmagam lenni, szóval ez egy biznyos szinten elég bosszantó. Nyah, de lényeg a lényeg, úgy hümm 2hónap?! Nem tudom mióta folynak a próbák,de ez idő alatt eljutottam odáig, h nincs több együgyű szöveg, idióta megjegyzés vagy semmitmondó téma a tarsomolyomban. Szal nem tudom, hogy a kis irányíthatatlan valaki, aki -helyettem- dönt, h hogy viselkedjek az ilyen szituációkban most mihez kezd -.- Nem kéremszépen, nem vagyunk skizofrének x'D Nyah, de komolyan semmiféle orvosilag igazolt vagy nem igazolt személyiségzavarral nem rendelkezem *büszke* :D
Hümm, szóval csütörtökön még próbáltunk, aztán pénteken átjöttek Bö-ék, meg sz., de nem volt nagyon semmi.
Szombaton vitatkoztam anyával. Nagyon. Kiabáltam. De nem tudtam normálisan beszélni. Medvebocs korom óta nem zokogtam ennyire. Szó szerint folytogatott a sírás. Csak kiabálni tudtam, azt is szaggatottan. Hogy menyjen ki. Hogy üssön meg, ha akar, aztán menyjen ki. De nem ment. Pedig nem akartam, hogy ott legyen. Nem akartam, hogy lásson sírni, mert tudtam mi lesz belőle. Balhé. Hatalmas. A kérdés nem az, hogy miért sírok -már, ha felteszi a kérdést-, hanem, hogy miért hiosztizek. Ezért nem akartam, hogy bejöjjön. Azt akartam, hogy menyjen ki és hagyjon békén. De nem. Csak nyomta nekem az erkölcsi szószt. Nem értette. Sosem fogja megérteni. Azt, hogy sírtam, úgy fogta fel, mint valami támadást a személye ellen, mert folyamatosan védőbeszédet mondott. Nem értette. Nem egy konkrét dolog miatt borultam ki. Egyáltalán nem. Aztán szt mondta, h mondjam, mi a bajom, most meghallgat. Hát köszi. Láthatta, hogy meg sem bírok szólalni, de most bezzeg meghallgat. Voltam nevetséges, szánalmas, de az volt a legroszabb, mikor közölte, h "bezzeg az I. más". Nagysokára kiment, de még akkor is hallottam, h odakint lenyomta ugyanazt a rizsaszöveget Bö-éknek, meg közölte velük, hogy én odabent úgy zokogok, mint akit agyonvertek. Furcsán hangozhat, de a lélek sebei sokkal jobban tudnak fájni. Hogyan is érthetné meg?! Hisz én csak sajnáltatom magam, nem igaz?! Ő már régen nem ismer engem és valójában én sem őt. Ő már nem az az anya, akire anno olyan büszke voltam és akinek máig hálás vagyok azért, amit értünk tett. Ezek a problémák a mindennapokban nem jönnek elő, de mélyen, a felszín alatt ugyanúhgy ott lappanganak, mint egy vírus ami belülről emészti a szervezetet, csak éppen nem folyik az orrunk. De bocsássatok meg, nem szerettem volna ilyen depresszív irányba elmenni, csak valahogyan, ha a hétvége eseményeit nézem, sajnos ez is köztük volt. Fáj. De hát én csak hisztizek, nem igaz?!
Nyos, de végtére is, jó dolgok is történtek, ettem finom tepsis krumplit és sütékét, meg építettem egy hómacskáűt a hátsókertben. Igaz senki sem jött ki, h megnézze. Viszont csináltam róla képeket. Sokat n.n A telefonomban vannak, úgyhogy sajnos, nem tudom nektek megmutatni, de azért hidjétek el nkekem, h aranyos lett ^o^ Ma pedig szintén nem történt semmi. Krumplis lepényt ettem. Elég beteg vagyok, fáj a torkom és levegőt sem kapok, meg hapcizok állandóan ^^" Délután itt volt M.sz konty miatt, ami végül alkalmi haj lett, de szerintem nagyon szépre sikerült, jól állt neki n.n Aztán még Csőriztem egy hangyányit, majd bekapcsoltam a gépemet, de nem tiudtam netezni, mert I. szólt, h menyjek fürcsizni, úgyh csak az után ültem ide. Ficet olvastam, most pedig ide írom éppen az utolsó kis gondolataimat  *szipp*n.n
Köszi, h meghallgattatok *ölel*
Bai *hapci* >u<'