Hejho emberkéim ^^ Tudom, szokatlan, hogy hét közben, pontosabban most éppen hétfőn jelentkezem, de úgy alakult, hogy ezt a hetet itthon töltöm. Tudjátok, talán írtam, h csak az egyik szobatársam marad a héten, akivel nem annyira vagyunk oda egymásért, mondtam anyának is és végül az lett belőle, hogy, ha hajlandó vagyok korábban kelni, akkor a héten akár itthonról is bejárhatok. Tudom, sokaknak a "keljünk hajnali 5-kor" szituáció korántsem olyan csábító, viszont, így, hogy nem csak az említett szobatársam, hanem a szilencium és a keddi matek korrep is kimarad az életemből, hát üsse kavics felkelek 5kor, ha ez az ára. Egyébként ma volt a suliban a hosszú napom, vagy, ha úgy tetszik gyakorlati napom. Sajnos a kedvenc mozgás órám elmaradt, mivel a tanárnő Erdélyben van a többiekkel, mert ő az osztályfőnökük. Úgy érzem, ez az Erdély az utóbbi időben egy csomó olyasmit "vesz el", akit/amit szeretek, nem leszünk így jóban...:D És akkor most áttérek valószínűleg egy kicsit "elvontabb" fogalmazásmódra, úgyhogy előre is bocsánat, azoktól, akik egy kukkot sem fognak érteni!! ··' Amikor egész nap, valahogy mindenhonnan az ő nevét hallod, pedig nincs is jelen, amikor minden kalapos ember láttán felkapod fejed, pedig tudod, hogy úgy sem ő az... Reggel a tanárnő véletlenül kétszer is úgy szólítja az egyik osztálytársadat, majd két emberke kifelé menet az óráról, szintén őt említi, hogy vki összekeverte őt valaki mással...Arról meg már inkább nem is beszélek, hogy én magam, hányszor mondtam ki hangosan, vagy gondolatban a nevét a mai nap folyamán, mert attól tartok, a végén még kikapok, amiért egész nap csuklott miattam. Igaz, nem hinném, hogy valaha is megtudja, de azért jobb az óvatosság. Ha belegondolok, hogy még csak hétfő van, őt pedig csak jövő kedden láthatom, valahogy úgy érzem, talán azok a szavak, amiket kimondtam már azelőtt a valóság részét képezték, hogy én egyáltalán rájöhettem volna. Viszont azzal, hogy kimondtam kicsit nagyon véglegessé és visszafordíthatatlanná váltak. Vissza akarom én egyáltalán fordítani őket?! Vissza tudnám fordítani őket?! Nem hinném... 
Arról meg már szintén inkább nem is kéne beszélnem, hogy hány alkalommal figyeltem a büfénél tolongó sort B-t keresve, miközben tudtam, hogy úgy sem lehet ott, majd a villamosról,a másik szobatársam nevével ellátott logó tekintett vissza rám. Még csak hétfő van. Remélem jól érzik magukat mindnyájan, itt szörnyen hidegek a reggelek és a délutánok, de napközben egész kellemes az idő, ma még a nap is sütött. Úgy hallottam, ott általában szörnyű idő van, remélem azért nekik pont sikerül jobb időt kifogniuk! Holnap már kedd és vasárnap újra láthatom őket, vagyis egyiküket csak kedden, értitek?! Kedden...még több, mint egy hét és, így kimondva még annál is többnek tűnik, én már péntek óta hiányolom őket.^^"
Ma hazafelé vettem két Milkiway tejet, azt a klasszikus kis dobozos, szívószálasat. Valaki ajánlotta és miközben elszürcsöltem, mind a két dobozzal, végig arra a valakire gondoltam. Remélem, következő alkalommal, az egyik dobozt majd ő üríti ki! Egyébként tényleg finom...szörnyen finom. Bár, szerintem ez olyan, mint a kedvenc zenéd, biztosan van valami emléked a kedvenc számodról, ami miatt még ezredik meghallgatás után is az a kedvencet. Valaki, vagy valami, amit ahhoz a számhoz kötsz.Én, mióta elmentek a Children of Distance-Tökéletes pillanat című számát hallgatom. Annyira ők. 
Talán túl lelkis vagyok, de ez úgy általában nem igazán látszik rajtam, sőt előszeretettel tagadom. Mint a csöpögős-nyálas filmek, én az olyanoktól is rosszul vagyok ám *komolyfej*
Jajj, majdnem elfelejtettem, a mai élméyneim a villamoson :
Képzeljétek, reggel a 49-es villamoson a sofőr, aki mondja be a megállókat, egy csomó más dolgot is hozzáfűzött, pl, hogy a reggeli torna bepótlásaként a jobb oldalon tudunk lehuppanni a villamosról, meg, beszélt azt hiszem a Tiszafáról meg ilyesmik *o* Mint később megtudtam a bácsi benne volt nem rég a hírekben is és az egyik osztálytársam kifejezetten rá "vadászik" xD
Aztán a második "élményem" hazafelé, amikor a velem szemben ülő szőkés hajó hölgy tüsszentett, én meg reflexből mondtam, hogy egészségére. Nagy hitetlenkedve felnézett a könyvéből rám, én meg már kértem volna bocsánatot (ki tudja miért?!) , amikor elmosolyodott és megköszönte. Mikor leszálltam elköszöntünk egymástól és mosolyogtunk. Szeretem az ilyen kis apró örömöket, olyan jó hangulatom lesz tőlük^^ 
Remélem nektek is jól telt a napotok, ha sikerül jelentkezem holnap is, most még átolvasom újra az Őskori művészeteket, mert holnapra nem ártana, ha nem csak tudnám, hanem jól tudnám. Szóval tessék szurkolni nekem! ^^
Szép álmokat, és előre is vidám keddi napot!!! =3