Sok dolog történt és történik, az élet napról-napra változik, én is változom, de jó ez így. Csak meg kellett barátkoznom azzal a valakivel, aki jelenleg vagyok, ez vagyok és pont. Ennyi. És nem mondom, hogy ilyen maradok örökre, mert egy mondattal később sem ugyanaz az ember ír már, mint korábban. Jó ez így. A kérdés annyi, kilépsz-e abból a burokból, abból ruhából, amit rád húznak mások, abból amilyenek ők látni akarnak téged és felvállalod-e, hogy más vagy, egyéniség vagy, nem feltétlenül az, aminek ők akarnak. Nekem ne akarjon senki megfelelni, majd olyan embereket keresek, akik azzal felelnek meg, amilyenek valójában, miattam senki ne játssza meg magát és többé én sem vagyok hajlandó. Rossz beidegződés. Nem érdekel, leküzdöm, nincs. Ennyi, ez vagyok én. Mindig más, változó, de valahol mindig ugyanaz belül ugyanaz a szív lüktet, ugyanaz a lélek lakik. És, ha véleményem van, kimondom és ha nem értünk egyet, vitatkozunk, vagy megpróbáljuk megérteni a másikat, egymást. Nincs többé Sz, hála az égnek olyan ügyesen bemagyaráztam magamnak, hogy van, miközben mindvégig éreztem, hogy nincs. Pótolni akartam vele valamit, tudatalatt, önbizalmat, vagy szeretet, nem tudom, nem is érdekel. Elengedtem. Nem kell. Mert, mint ember nem felel meg nekem, mert, mint én, aki vagyok nem vagyok olyan, mint aki neki megfelelne és végső soron nekem nincs rá szükségem. Mert már semmit nem akarok pótolni, most az őszi szünet alatt újraépítettem az alapokat és ajánlom, hogy senki ne próbálja meg lerombolni! Jó ez így nekem.  Senkire, nem kell nekem szerelem, nem és kész! Zene, zene mindenek fölött! Imádom, az egyetlen szerelmem, az írás és a zene! És jól vagyok és én vagyok és pont! 
Továbbiak:
Halloween *o*
 Asia center *o*
Őszi szünet *o*
Ohh és el ne felejtsem: Nyappy B' day Nikichibi és anyu <3