Csalódtam...
Magamban és valakiben, akiben már rég nem kéne hinnem. Az úgy nevezett apámban. Magamban nagyobbat mint benne. Nem kellett volna remélnem. Természetesen nem akart segíteni a kolival kapcsolatban. De úgy tett, mint, aki igen. Aztán kikapcsolta a telefonját. Háromszor tapostam magamat a sárba. Miatta. Magam miatt. Aztán azt mondta "Akkor ezen a számon visszahívhatlak?! Akkor nem sokára hívlak!" Nem hívott. Sem aznap, sem másnap, és a neki küldött sms-re sem reagált. A felesége sem, ami azt illeti. Ki tudja, hogy a húgomat is, mikor láthatom így ...ha láthatom egyáltalán a közel jövőben. Sírós, nevetős hetem volt, érzelmi tetőpontja tegnap délután, túl minden rosszon, keki nadrágban, az asztalnál ücsörögve, beszélgetve,rajzolgatva az aulában, miközben odabent az ebédlőben dübörgött a koli diszkó.  Érzelmi mély pontja, azt hiszem ma volt. Mindenkitől ajándékokat kaptam és egyet sem tudok viszonozni. Másik mélypont volt, vasárnap, amikor Bogimmal sírtam. gyűlölöm megmutatni a könnyeimet másoknak, de jól esett.
A héten sokszor átjött Nóri, ami nagyon jó volt és egy csomót beszélgettünk, úgy szeretem őt is^^ Kaptam ajándékot Fecótól is, és újra megkérte a kezem, ami azt illeti, hétfőn öten is megtették ugyanezt. Egyedül maradtam, senki olyan nem akart elvenni, akihez hozzámentem volna. Talán jövőre. Kolihét. Jó volt. Vége lett. Írnék bővebben, de most nincs időm, meg úgy indíttatásom se sok. 
Fecó. Remélem, barátok vagyunk még. A baj az, hogy újabban egyre többen vesznek körül fiúk, amit nem szeretek. Köztük a legrosszabb Fecó, aki állandóan ölelget. Szeretem, mint a bátyámat. Remélem ő is úgy tekint rám, mint a húgára. Ő egy jó ember. Csak, mivel egy csomó fiú barátom lett hirtelen, vagy ismerősöm, vagy nem is tudom, így olyan rossz mert egyszer csak a semmiből ott vannak. Nem akarok olyannak tűnni, mint a plázanyulak, akiknek csak a fiúk léteznek, mert nem vagyok olyan, sőt... Nah igen ^^"

Szánalmas....Szerencsétlen
Nehéz......Akadékoskodó.....
Gyenge.....Határozatlan....
Félénk.....Gyáva.....
Nem merek rád nézni és nem tudom van-e még értelme, mert hirtelen minden bizonytalan, amiben egy hete még oly' biztos voltam és minden törékeny lett, ami masszívnak tűnt. Miattam. Megint építettem volna egy légvárat?! Fogalmam sincs. 
Rajzolok. Rengeteget. Valakit, akiről csak én tudom, hogy te vagy. Közben bizonygatom, ez az egész nem számít, van valaki aki tetszik és pont. Az a vicces, hogy így is van. Azt hiszem.  Lehetséges, hogy megint készülök jegyet váltani arra a neonrózsaszín felhőcskére, amit mindenféle-fajta módon próbáltam elkerülni, az elmúlt időszakban?!
Talán. Remélem nem.
Vagy csak...ha talán te is arra a felhőre huppannál esetleg..
Fogalmam sincs, mit akarok, vagy, hogy akarok-e valamit...Az elmúlt hetekben masszívan nem vettem tudomást a körülöttem lévő világról, nagyjából 10centméteres távolságban lebegtem a föl felett és ennyi. És pont. És nevettem. Mosolyogtam. Jó volt.
Megint gondolkodom. Nem kéne. Csak menni a babarózsaszín ködbe, vagy lebegni, vagy nem tudom. Várni, hogy történik valami.
Vagy hinni.
Szobatársam, Bogi úgy volt, h majd táncol a kolihéten kán-kánt a többiekkel, talán írtam is, h csintem nekik a zenét, egy prbán. Lusta vagyok visszaolvasni^^" Szóval úgy volt, h táncol. Erre gyakorolnak is már egy jó pár hete, heti több alkalommal is.Erre most 7főn szegény Bogim megbetegedett és hazaküldték, sóval nemtudott táncolni ><
Aztán szerdán vacsoránál jön oda Szilveszter feltűnően kedvesen, h táncoljak én Bogi helyett, de erről szól szerdán, h menyjek le próbára tanuljam meg az egész koreográfiát légyszi-légyszi, mert nincs más emberük. És mennem kell és pont, mert drámás vagyok, és milyen lenne már, ha nem mennék, ejj-ejj stb. Persze, mondtam, h jó megnézem a próbát, aztán ebből az lett, h öltözzek lazán, abból meg az, h beálltam próbálni.
Bevonulásnál ilyen tök ribisen kellett táncolni, Szilvesztert meg Ricsit vetkőztetni meg ilyenek ><
Mondom én ilyet nem csinálok, erre mégis kellett OO
Az lett a vége, h egy próba alatt mindent meg kellett tanulnom, ami nem lett volna baj, ha nekik nincs benne 3heti munkájuk. Féltem, h miattam vész kárba az a sok munka. Azt hiszem, elsősorban emiatt is vállaltam el. Nem akartam, h odalegyen az a sok munka, amit az egészbe fektettek. Ráadásul új emberekkel ismerkedtem meg, új barátaim lettek, új tapasztalatokkal gazdagodtam és szerencsére nem rontottam olyan sokat, amit igen, az sem volt feltűnő, legalább is remélem.Az egyetlen dolog, ami feszélyezett és ami most is zavar, h látott valaki, aki előtt nem akartam ilyenekt csinálni. Az egész koli azt gondol, amit akar, csak ő, csak ő ne látott volna így. Mert, aki ismer tudja, hogy valószínűleg az elkövetkezendő tíz évben nem lát ilyat tőlem, de, aki nem ismer... 
Ribanc. A koreográfia része volt, és nem riszáltam magam. És mégis. Persze egyesek nyugtattak, h tuti nem gondo ilyesmit. És köszönöm nekik, és imádom őket, csakcsak félek >< És basszus két hét o.o Rengeteg idő. Hiányozni fog. Alig nézett rám, vagyis, inkább én rá, avgy a kettő együtt. Nem tudom. Vajon megint hibáztam?! Remélem semmi visszafordíthatatlant. De most mégis boldog vagyok. Rá gondolok és boldog vagyok. Csak mert :3 ^^"
Most ennyi, a kolihetet egyéb iránt talán egy másik bejegyzésben részletezem.
Tudom, nagyon kesze-kusza bejegyzés lett, na de most ennyi tellett tőlem *vállat von* . Mindenkinek csodás téliszünetet kívánok, majd írok még biztosan baiiiii ^^