Hey-ho =D
Csudajó hetem volt gyáááá, nem is tudom mindet leírni, drogprevenció,próbák, szakmai nap, soksok teázás, Ali látványa, beszélgetések,ágyneműtartó,véletlen találkozások, filmezések,reggeli pancsi,szobatársaim előadása,közös vacsora,lépcsőforulós beszéhetés,galériás köszönés, Annának énekelés, BL-nézés késő este, közös pisilés xD, életvidámság, egy nagy bödön boldogság, és a többi és a többi és a többi, csakmert az elmúlt hetekben felszívódtam kicsit, ami alatt ezer meg ezer dolog történt velem X3 Koli farsang hát jajj, jóvolt, vicces volt, piros kabát :D Lila madár, hát kész :D


Üzenet az elhynyagolt művészetnek és a rejtett kilétűnek :

Kedves Úrfi!
Kérdem én most, szemérmetlenül, pőrén, minden gátlást levetkőzve, hogy mégis merre jár maga ilyenkor? Kivel van, kire gondol...És ami a legfontosabb, árulja el kérem, létezik-e egyáltalán tisztelt Úrfi?! Lehetséges, hogy találkoztam Önnel, de nem vagyok biztos benne, valóban maga volt e az, vagy csak csalfa illúzió... Tudja mostanában igazán boldoggá tesz, az a valaki, akiről úgy hiszem, hogy Ön az. Mégis elég elkeserítő számomra, hogy a boldogságom növekedésével fordított arányosságban csökken az alkotótevékenységekre való hajlamom/tehetségem.
Ó Úrfi, talán nem is szabad nekem boldognak lennem, ha a lelkemmel akarok festeni?!
Az a baj, hogy mindent túl bonyolultan látok, és nem tudok lemeztelenedve kiállni a pódiumra, mosolyogva, büszkén, felszegett állal integetve az álarcos tömegeknek. Tudja, sosem voltam oda az álarcos bálokért és nem kedvelem ezt a társadalmi karnevált, melyben mindenki felhúz valami maskarát, csak nehogy önmaga legyen. Most mégis én vagyok az, aki nem tudja, hogyan kellene levetnie a fodrokat és giccseket, amiket e tömeg ráhúzott. Eldobni a maszkot, a tollas kalapot, a szárnyakat, bebizonyítva, hogy nem vagyok angyal. Hallott már ilyet? Egyszerűen senki sem hajlandó elhinni nekem, hogy magam is halandó sorból származom.
Úgy szeretném, ha végre valaki belátna az álarc mögé, amin úgy érzem mostanság egyre nagyobb repedéseket tudtam kreálni, talán akkorákat, hogy a közeljövőben, földre zuhanva apró szilánkokra törik széjjel. Alig várom már a pillanatot!
Mondja csak megért engem?! Lát engem?!
Itt állok Ön előtt szemérmetlenül, pőrén,minden gátlást levetkőzve és epedve várom válaszát!
Őszinte tisztelettel és türelmetlen várakozással: Emina