A melegek...Joguk van szeretni egymást, de a kiskorúak védelme érdekében nyilvános helyen természetes, ha nem csókolóznak, fogdossák egymást(egyebekről nem is beszélve) ill. az, hogy nőiesek akarnak lenni, egy bizonyos szint után kissé taszító, mindazonáltal, joguk van egymást szeretni, anélkül, hogy ebbe bárki is beleszólna.

A leszbikusok...Szintén joguk van szeretni a saját nemüket, ha ők így boldogok, a fenti feltételek mellett. Nem ítélem el őket, de itt és most leszögezem én a fiúkhoz vonzódom!

A biszexuálisok...Nem ismétlem önmagam, a fentiekhez hasonlóan, szerintem ugyanolyan jogok illetik őket is, mert miért ne szerethetné az ember mindkét nem képviselőit?

A nők...Némelyik elég kegyetlen tud lenni, főleg, ha szerelemről, vagy bosszúról van szó, gyakran nem értem a női taktikázgatásokat, ahelyett, hogy elmondanák, mit akarnak, száz féle képpen állnak a témához, de nem mondják ki kerek perec a vélemyényüket, mellesleg a többség túl sokat ad a külsőségekre(pl.férfiakat is ez alapján szortírozzák elsősorban). A másik véglet a pláza cica, akinek minden kell, mindent akar, és minden pasi az övé lehet, ő pedig él is a lehetőséggel. Na, de, hogy a sztereotípiákon túllépjünk, a nők között is vannak normális szerény kedves nők/lányok, és nem ehgyet van szerencsém ismerni is, arról nem is beszélve, hogy a nők többsége nagyon sok mindnet elvisel.

A férfiak...A férfiak szerintem (mivel nem vagyok férfi ^^") ugyanolyan sokfélék lehetnek, mint a nők, de mégis másféleképpen müködnek. Sokkal kevésbé bonyolítják a dolgokat, eddig legalábbis mindig egyenes, és (néha már bunkóságig) őszinte fiúkhoz/férfiakhoz volt szerencsém. A többség nehezebben mutatja ki az érzelmeit, mint a nők, de valamiért jobban kedvelem a férfiakat/fiúkat barátként is, mint a nőket/lányokat. Zért, ha nőkről van szó, gykaran elveszítik a fejüket, vagy válnak megbízhatatlanná.

A prostituáltak...Sajnálom őket, mert többségük nem azért áll ott az út szélén, mert jó dolgában nem tud magával mit kezdeni, hanem mert az élete sajnos ilyen irányba siklott ki, esetleg már gyerekkorától bántalmazták, és erre kényszerítették, vagy nem képes másképpen megélni. Szörnyen megalázó, és veszélyes "munka" ez, így csak sajnálni tudom mindazokat, akik valamimiatt mégis erre kényszerülnek.

A pornó...Hehe, hát igen a pornó, ami attól függően, hogy milyen, lehet igényes, gusztusos, valahol még talán élvezhető is, de máskor meg lehet undórító, eltúlzott ocsmányság. Azt gondolom, hogy mindenkinek meg vannak a maga perverziói, amiket jobb négy fal között tartani, és, ha emelett az ember teljesen normális tagja a társadalomnak akkor miért ne?! A pornót is lehet nézni, -és nézik is, különben nem lennel belőle annyi, hiszen nem érné meg a befektetést-, csak nem szokás híresztelni, és akkor rendben van.

A pediofilok...Beteg, abberrált emberek, akik nem képesek felmérni tetteik súlyát, és azt sem képesek megérteni, hogy betegek. Bizonyos szinten sajnálom, másrészről elítélem és undorodom az ilyen emberektől, attól függően, hogy mi tette őket ilyenné.

Az abortusz...Néha sajnos szükségszerű gyilkosság, amivel bizonyos élethelyzetekben (szegéynség, fiatalság stb.) muszály élni. Az abortuszt csakis abban az esetben ítélem el, ha egy nő, olyan perverziókkal van "megáldva", hogy pl.nem hajlandó óvszerrel szeretkezni, mert úgy van vele, hogy, ha teherbe is esik majd elveteti, nem számít.

Az önkielégítés...Szintén olyasmi, ami nem elítélendő, az esmbernek joga van a saját testével akár ilyesmiket is tenni, de persze ezt is négy fal között, diszkréten. Az már kissé beteg dolog, ha valaki ezzel dicsekszik, vagy ilyesmi oO

Fiú/lány;Férfi/nő barátság...Szerintem létezik ilyen (saját tapasztalatból mondom), de sajnos nagyon ritka, így valahnyszor szorosabb barátságban vagyok egy fiúval felmerül bennem csak úgy futólag, hogy, ha ő nem tetszik nekem, akkor vajon fordítva, én tetszem neki?! De, mint mondtam, 100%ig tudom, hogy sem az illető fiú barátom nem tetszik nekem, sem én nem tetszem neki,  tehát létezik ^u^

Emo...M.o-n ilyennel nem is talákozhatsz, max. egy-kettővel, mert itt majdnem mindegyik divat emo, minden rossz indulat nélkül, de nekem nincs velük semmi bajom ^^

Percing...Szerintem jól néz kis, jó mondjuk azért van egy határ, de alapjáraton nekem bejön, dehát kérem ízlések és pofonok^^ (a fültágító mondjuk -bár nem pering- de nálam nincs a top 10ben ^^')

Öngyilkosság...Ez az ami soha-soha nem volt és nem is lesz megoldás semmire! Mindig lehet segítséget kérni, és mindig van megoldás, de az nem szabad, hogy a halál legyen akkor nem, ha abban a pillanatban nagyon csábítónak tűnik mindnet hátrahagyni. Mégis, azt tudjuk, hogy mit várhatunk az élettől, de a halál olyannyira megfoghatatlan, és ismeretlen, hogy nem érdemes bizalommal fordulni felé, vagy kiútként tekinteni rá.

A halál...Olyasmi, amiről nem tudhatunk semmit, ismeretlen mítikum, és csak bizakodni lehet, hogy a halál nem a vég, csak egy új kezdet. Nem félek a haláltól, csak attól, hogy a halál miatt nem csak az életemet, hanem minden azzal járó kiváltságot, barátokat, és emlékeket is elveszítek. A másik része pedig az, ha valaki olyat vesz el a halál akut szeretek, ez olyasmi ami mindig heg marad az ember szívén.

A szerelem...Nagyon szép dolog, kicsit olyan, mint a drog, csak kellemesebbek a mellékhatások (szórakozottság, lebegés, rózsaszín világnézet stb.) Mindazonáltal, báér a szerelem, maga a boldogság, leginkább akkor tartom sokra, ha az elmúltával a szeretet, és az erős kötödés olyannyira megmarad, hogy a kapcsolat még erősebbé válik, akkor is, ha felszáll a rózsaszínű köd ^^