Hali ^^ Nyos mit is írhatnék?! Az utóbbi napok unalmasan teltek. Olyannyira, hogy a fele eseményre nem is emlékszem belőlük *hű de magyaros lett*. Röviden csütörtök óta sí szünetünk van, noha még csütörtökön 16-ra bementünk próbálni. Asszem besokaltam. Ennél több hülyeséget nem tudok összehordani. Mármint B.-nek. Nem tehetek róla, de nem ismerem, ergo nem bízom benne és nem is nagyon tudok vele mit kezdeni. Márpedig ilyenkor vagy nyomom  szokásos no comment arcomat, ami miatt aztán a többség fel is adja még a piciny kis reményt is, h valaha is néhány tőmondatnál többet kicsikarjon abból az antiszociális hülyéből, aki történetesen én lennék, vagy helyzettől függően (értsd: ha a másik fél sem hajlandó megszólalni, vagy csak keveset és van éppen akkor elkierőm stb.) átmegyek hiperaktív,gyerekes, idegesítő kis lénybe. Hát kéremszépen lehet most nagyokat pislogni, hiszen ezek gyökeres ellentétei egymásnak, de hát na. Ez van. Ilyen vagyok. Pont. Viszont lehet, jobban jártam volna, ha maradok az antiszoc dolognál. Csakhogy ezt nem én döntöm el. Nem ám, ilyenkor alapból átmegyek "ál üzemmódba". Még, ha akarok sem tudok önmagam lenni, szóval ez egy biznyos szinten elég bosszantó. Nyah, de lényeg a lényeg, úgy hümm 2hónap?! Nem tudom mióta folynak a próbák,de ez idő alatt eljutottam odáig, h nincs több együgyű szöveg, idióta megjegyzés vagy semmitmondó téma a tarsomolyomban. Szal nem tudom, hogy a kis irányíthatatlan valaki, aki -helyettem- dönt, h hogy viselkedjek az ilyen szituációkban most mihez kezd -.- Nem kéremszépen, nem vagyunk skizofrének x'D Nyah, de komolyan semmiféle orvosilag igazolt vagy nem igazolt személyiségzavarral nem rendelkezem *büszke* :D
Hümm, szóval csütörtökön még próbáltunk, aztán pénteken átjöttek Bö-ék, meg sz., de nem volt nagyon semmi.
Szombaton vitatkoztam anyával. Nagyon. Kiabáltam. De nem tudtam normálisan beszélni. Medvebocs korom óta nem zokogtam ennyire. Szó szerint folytogatott a sírás. Csak kiabálni tudtam, azt is szaggatottan. Hogy menyjen ki. Hogy üssön meg, ha akar, aztán menyjen ki. De nem ment. Pedig nem akartam, hogy ott legyen. Nem akartam, hogy lásson sírni, mert tudtam mi lesz belőle. Balhé. Hatalmas. A kérdés nem az, hogy miért sírok -már, ha felteszi a kérdést-, hanem, hogy miért hiosztizek. Ezért nem akartam, hogy bejöjjön. Azt akartam, hogy menyjen ki és hagyjon békén. De nem. Csak nyomta nekem az erkölcsi szószt. Nem értette. Sosem fogja megérteni. Azt, hogy sírtam, úgy fogta fel, mint valami támadást a személye ellen, mert folyamatosan védőbeszédet mondott. Nem értette. Nem egy konkrét dolog miatt borultam ki. Egyáltalán nem. Aztán szt mondta, h mondjam, mi a bajom, most meghallgat. Hát köszi. Láthatta, hogy meg sem bírok szólalni, de most bezzeg meghallgat. Voltam nevetséges, szánalmas, de az volt a legroszabb, mikor közölte, h "bezzeg az I. más". Nagysokára kiment, de még akkor is hallottam, h odakint lenyomta ugyanazt a rizsaszöveget Bö-éknek, meg közölte velük, hogy én odabent úgy zokogok, mint akit agyonvertek. Furcsán hangozhat, de a lélek sebei sokkal jobban tudnak fájni. Hogyan is érthetné meg?! Hisz én csak sajnáltatom magam, nem igaz?! Ő már régen nem ismer engem és valójában én sem őt. Ő már nem az az anya, akire anno olyan büszke voltam és akinek máig hálás vagyok azért, amit értünk tett. Ezek a problémák a mindennapokban nem jönnek elő, de mélyen, a felszín alatt ugyanúhgy ott lappanganak, mint egy vírus ami belülről emészti a szervezetet, csak éppen nem folyik az orrunk. De bocsássatok meg, nem szerettem volna ilyen depresszív irányba elmenni, csak valahogyan, ha a hétvége eseményeit nézem, sajnos ez is köztük volt. Fáj. De hát én csak hisztizek, nem igaz?!
Nyos, de végtére is, jó dolgok is történtek, ettem finom tepsis krumplit és sütékét, meg építettem egy hómacskáűt a hátsókertben. Igaz senki sem jött ki, h megnézze. Viszont csináltam róla képeket. Sokat n.n A telefonomban vannak, úgyhogy sajnos, nem tudom nektek megmutatni, de azért hidjétek el nkekem, h aranyos lett ^o^ Ma pedig szintén nem történt semmi. Krumplis lepényt ettem. Elég beteg vagyok, fáj a torkom és levegőt sem kapok, meg hapcizok állandóan ^^" Délután itt volt M.sz konty miatt, ami végül alkalmi haj lett, de szerintem nagyon szépre sikerült, jól állt neki n.n Aztán még Csőriztem egy hangyányit, majd bekapcsoltam a gépemet, de nem tiudtam netezni, mert I. szólt, h menyjek fürcsizni, úgyh csak az után ültem ide. Ficet olvastam, most pedig ide írom éppen az utolsó kis gondolataimat  *szipp*n.n
Köszi, h meghallgattatok *ölel*
Bai *hapci* >u<'

...és akkor hirtelen megváltozott minden...
Az álmok törekvésekké nőttek, a törekvések küzdelmekké, a küzdelmek élménnyekké, az élmények sikerekké,a sikerek pedig valósággá formálták az álmokat.
...de nem volt elég bátorsága...
Elkezdte hallani a hazug szavakat, majd hinni és végül felfedezni ezeket önnön valóságában. "Honnan származik a félelem, a bizonytalanság? Belőlünk vagy a világ adja?"
...szilánkokra hullott...
Elbukott. Nem váltak igazzá a hazugságok, de feladta, mert ő igaznak vélte őket.
...értéktelenné vált...
Mert annak tartotta magát. Nem hallott mást, csak azokat a hangokat, amik végül a fényből félhomályt, a félhomályból pedig sötétséget formáltak. Hitetlenné vált. Nem hitt önmagában. Ekkor eleveszett.
...mégsem adta fel...
Több sebből vérzett már, amikor úgy döntött élni akar. A ragaszkodás egyik különös példája, mikor nem is az élethez, sokkal inkább a múlthoz ragaszkodott. Vissza akarta kapni mindazt, amitől hagyta, hogy megfosszák.
...megsüketült...
Megszólalt. Hangosabban, mint korábban bármikor. Hogy mindenki hallja. De legfőképpen, hogy sajátmaga hallja. Aztán két tenyerét a füleire tapasztotta. Többé nem akarta hallani őket.
...egy álmot követett...
Hátrahagyta. Nem érdekelte. Nem hallgatta meg. Nem válaszolt. Nem hitt. Nem sírt. És nem nevetett. Csak kutatott. Valami után. Valami után, ami ő lehetett egykoron. Aztán elindult egy halvány lábnyomot követve.
...és akkor lassan megváltozott minden...
A hibák tapasztalatokká finomultak, a könnyek verejtékre cserélődtek, a munkából gyümölcs érlelődött, a múlt belecsiszolódott a jelenbe, a jelen kövezni kezdte a jövő útját, a jövő pedig visszakanyarodott a kezdetekhez.
...valami végleg megváltozott...
Nem akart hallani többé. Nem akart megfelelni többé. Senkinek. És mégis megfelelt. Talán voltak akiknek nem. De ezt ő nem hallhatta. Hiszen már régen megtanulta a süketség művészetét.

Hali ^^ Gyaa nincs kedvem sokat írni, de gondoltam azért mégis... x) Kezdésnek, mint látjátok ezúttal Hee Chul képekkel bővítettem ezt a kis bejegyzést, h örüljek és, h ti is örüljetek x] Bizony szerintem is ő a legtökéletesebb lény a világon >u<
Khmm ^^"" Szóval tegnap megírtuk a központi felvételit ^u^ Odafelé a héven "felkészülés" címszó alatt betoltam egy tábla csokit, amit a velem szemben ülő holggyel is megosztottam, mert néha-néha ilyen apró mosollyal rámsandított, mire végül megkérdeztem tőle, h kér-e egy kis csokit :D Szegény tisztára meglepődött, meg is kérdezte, h "ez most komoly?!", mire mondtam, h persze, ő meg megköszönte, és letört magának egy darabot, amjd aztán egész úton beszélgettünk n.n Kedves hölgy volt, noha eggyel előttem szált le, jó volt vele beszélgetni :] Mondatm mr, hogy szeretem meglepni -lehetőleg pozitív értelemben-az embereket?! Nem?! Hát akkor most mondom :D
Nyos, ezek után amikor oda értem még várni kellett egy picit, majd szép lassan egyre többen lettünk az előtérben, míg nem az igazgató is megjelent mondott pár hasznos infót, majd elkezdte sorolni a neveket, h ki-melyik terembe mennyen ^-^ Én az egyik vbarátommal egy teremben írtam, ami jó volt, mert tudtunk beszélgetni :] bár -lehet csak szerintem- de másképpen viselkedett, mint szokott, nem is tudom...Visszafogottabban?! Nem is tudom, olyan volt, mintha...nem tudom tényleg, végülis lehet, csak feszült volt a felvételi miatt, mondta is, h izgul egy picit n___n Ezért próbáltam is sokat beszélni, hátha sikerül elterelnem a figyelmét, biztos idegesítő volt, lehet ezért is éreztem, h fua, de lehet nem... nemtom ^^""
Nyah, de visszatérve, én a magam részéről élveztem ezt a felvételi dolgot n.n Szünetben K.val is beszégettünk, meg a végén is meg az elején is, aztán B-ék hazahoztak, ami nagyon kedves volt tőlük szerintem :3 Szeretem B-ét meg K-t is <3
Szóval nem is tudom, szerintem jó hangulatban telt a felvételi :D Igaz míg a magyar nagyon egyszerű volt, addig a matekot sem én, sem pedig a többiek nem tudták, mert az nagyon nehéz volt *gondolatban megrúgdossa azokat, akik összeállították* >:D De hát, azért remélem legalább egy olyan 60pont összejön a kettőből o.o ^^" Nyah, de vacak matekért aztán kárpótolt, hogy anyukám barátnője, aki nem rég lett műkörmös rajtam gyakorolt, úgyh most ilyen kis aranyos műkörmeim vannak n.n Aztán a Hee Chul fanvidek is vigasztalnak, szóval jelentem a jókdvem ismét fullon van :D
Igaz ma reggel neki kellett állnom takarítani a szobámat, mert a felvételire való készülések miatt már atomkatasztrófa közeli állapotok uralkodtak el nálam >o< De sebaj úgy 2óra pakolászás,ágyneműáthúzás, némi szoba átrendezés, portörlés és porszívózás után máris rend lett nálam, úgyh most nagyon büszke vagyok magamra :3 Komolyan jó érzés bejönni hozzám *-----* És ezenkívül nincs nagyon írni valóm, holnap megint hétfő, aminek nem igazán örülök, mert nem szeretem sem a hétfőt, sem a Bhetet >< Az egyetlen ami vigasztal, az a próba, bár legtöbbször próbára is úgy megyek, h semmi kedvem a sötétben meg a hidegben elindulni, de aztán végül mindig nagyon élvezem, és feltölt, jó kedvre derít, h a többiekkel vagyunk és nemtom csak szeretem és kész :3 Szóval remélem, hogy ti is jól vagytok, és aki esteleg szintén most felvételizett, h jól sikerült a felvételie :) Bai <3
ui.:Most tudtam meg, h a Kistarcsai Kiscsillagok rajzpályázatán 1.lettem, csak nem tudtam róla, mert beteg voltam, így a tegnapi dílyátadásra nem tudtam el menni T^T Azt mondta a fazon, h nagyon  szép ünnepély volt, meg ki is tették a rajzomat, úgyh nagyon sajnálom, h nem tudtam róla >o< Így majd el kel mennünk a nyereményért, titta rosssz, de közben jó is egyben ^^"
ui.pov2 : Képzelétek elmentünk a nyereményemért, a bácsi nagyon kedves volt meg minden, beinvitált minket, a rajzom az asztalán pihent, megnézegettük, elmondta, hogy mi-mi rajta, mi-mit jelképez meg ilyesmi. Gratulált aztán átadta az oklevelet, egy borítékot, amiben két tiszteletjegy volt, a tegnapi műsorra, amire sajnos nem tudtam elmenni, mert nem tudtam róla, majd átadott még egy borítékot, amiben pedig egy név és egy telefonszám volt. Egy fél éves művészeti képzést nyertem -kapaszkodjatok meg- 25.000 ft.értékben o.o Hűű olyan tiszta sokkoltan ültem, miután ezt megtudtam, komoylan, azt hittem, h vmi zsírkrétakészlet vagy ilyesmi lesz a nyeremény erre meg 25.000 ft értékben, és művészeti képzés, aminek nagyon örülök <3 Én meg csak azért jelentkeztem erre a versenyr, hogy egy korábbi rajzom helyére -amit azóta tagadok- ez kerüljön o.o  De most elvileg még egy pár helyen ki fogják állítgatni, szóval a szégyen rtajzo marad a folyosón xD Csak azt sajnálom, hogy a műsorról lemaradtam, pedig érdekelt volna, csak sajnos beteg voltam, így senki sem tudott szólni, szegény úr sem tudott egészen mostanáig utólérni TuT De azért nagyon örülök és nagyon meg vagyok lepve még mindig, ésés nagyon várom már ezt a művészeti képzés dolgot x3 *jippi*
Hát most már tényleg Bai >u<

Haliii :3 Bizony újult erővel ismét itt vagyok, bár kétlem, hogy sokaknak hiányoztam volna, bár ki tudja :D Mint láthatjátok ma szép új diz került fel az oldira és az új dizihez megújult életkedv is illik, ami jelentem nekem megérkezett ^^ Szóval most elég nyappy-s hangulatom van, szerencsére teljesen elfeledkeztem az utóbbi két napban mindenféle negatív dologról sőt már nem is emlékszem igazán mi miatt voltam lehangolódva, de nem is akarok rá emlékezni, most jó kedvem van és pont :D Először is feldobott a tegnapi próba *a próbák mindig feldobják*, aztán meg ma is nyappy-s volt, reggel angol órán nagyrészt beszélgettünk, infón meg egy kicsit neteztünk, aztán excelbe dolgoztunk, de élveztem :D Az infó órákkal kapcsolatban mostanában mindig csak az lomboz le egy incirifincirit, hogy B.bácsi el fog menni, pedig ő az egyik kedenc tanárom T^T Egy volt nyolcadikosnak is meséltem akivel tegnap találkoztam és ő is ki volt borulva pedig már nem is jár hozzánk, de neki is B.bácsi volt az egyik kedvenc tanára. Nya de azért örülök is, mert még, ha minden igaz év végéig itt marad az iskolában, szóval minket úgymond még végigvisz.Meg megígérte, hogy majd elmeséli, ha elballagtunk, hogy miért mond fel.
Nyah, de, hogy egy gyors furmányos fordulattal témát váltsak, az infó óra után történelem óra volt, ahol a felelések elmaradtak, helyettük az igazgató úr behozott egy cd-t amit meghallgattunk. Ezen egy általa írt novellát olvasott fel egy színész barátja. Ez a novella -mint utóbb kiderült- valós eseményeken nyugszik, a tanár úr édesapja mesélte neki még anno, mikor J.bácsi még gyerek volt. Nagyon meghokkentő és megindíó volt, legalábbis engem nagyon megfogott. Az igazgató úr is a kedvenc tanáraim közé tartozik és mpst, hogy már hamarosan elballagunk gyakrabban jut eszembe, hogy hány jó emberrel ajándékozott meg ez az iskola (akár az igazgató úr, B.bácssi, az ofő vagy M.néni), akiktől most majd el kell búcsúznunk. De sajnos ez az élet rendje nem?! Olyan furcsa, hogy nyolc évig rimánkodsz, hogy "bezzeg majd, ha elballaggunk de jó lesz" aztán már tulajdonképpen nem is tudod miért akartál elballagni, noha anno meg voltak rá a nyomós okaid.
No, de a történelem órát egy rajz követte, ahol Mido-chant elültették mellőlem és B.került a helyére(akivel együtt táncolunk). Ezt csak úgy mellékesen gondoltam megemlítem, amúgy ez tulajdnoképpen nem rossz szerintem, meg nem is küölönösebben jó, olyan semleges ^^" Bíriom B-t, de nem vagyunk különösebben jóban, meg haragban sem, úgyh tényleg semleges ^^" Rajz óra után még volt gy matek *félve gondol rá vissza* és aztán nekem már nem is volt több órám. Lelültem az infó terem elé, megvárni K-t, met ő is zsűrízett az alsósok mese/versmondóversenyén, én meg úgy döntöttem, hogy alapdolog, hogy ott leszek és megnézem őt ^^ Aztán miközben vártam felbukkanta a magyar tanár így Sz.-el elmentem én is magyar előkészítőre ^o^
Végül kettő körül megkezdődött a verseny, amit én nagyon személy szerint nagyon élveutem, arról meg nem is beszélve, hogy milyen büszke voltam(és vagyok) sz oszt.társamra, aki a zsűriben helyet kapott ^u^ Olyan jó volt hallani, mikor bemondták a nevét meg minde n.n Végül egy jódarabn még kísért engem a hévig; ez idő alatt persze beszélgettünk meg nevetgéltünk, aztán összefutottunk a testvérével és az anyukájával, így ő velük visszafordult én pedig becéloztam a hévmegállót :] Úgy 8perc várakozás után jött a hév, úgyhogy jóformán nem is kellett várnom rá, ami újabb jó pont a mai nap javára :3 Ohh meg még infó órán A.mondta nekem, h kössünk békét, én meg végül némi gondolkoás után úgy voltam vele, hogy igaza van, a haragnak semmi értelme, az utálkozás pedig máég rosszabb. Szóval békét kötöttünk ^^ Ez nem jelenti azt, hogy puszipajtások lettünk, de költsönösen nem haragszunk a másikra és ennyi :] Tehát mindent összevetve jelenleg elégedett vagyok, mert csupa-csupa jó dolog történt velem az elmúlt 2napban és remélem ez a továbbiakban is megmarad >u<
Végezetül még szeretnék leközölni a részetekre némi inspirációt, ami Gackt-tól származik és amiből az utóbbi időben én is az erőt merítem, remélem rajtam kívül sokatokra lesz hasonlóan jó hatással <3 (az elejétől ne tessék megrettenni, semmi komor dolog, inspiráló higyjétek el) :
"Akkoriban komolyan foglalkoztatott az öngyilkosság gondolata. Az emberekkel gyakorlatilag nem tudtam normális kapcsolatot kialakítani. Nem tudtam, mi értelme van mindennek, egyszerűen utáltam az életemet. Az a férfi, aki megváltoztatta a véleményemet, abba a kaszinóba járt, ahol én dolgoztam. Így ismerkedtünk össze. Körülbelül 10 évvel lehetett idősebb nálam, gyönyörű felesége volt, gazdag volt és sikeres. Tele életkedvvel. 19 éves voltam, de az első szavai, amiket hozzám intézett, még ma is bennem élnek. 'Melyik jobb, ha úgy élsz, hogy azt gondolod, csodálatos az életed, vagy úgy élni, hogy azt gondolod, bármit teszel, hiábavaló? Ami engem illet, én azt gondolom, hogy csodálatos az életem.' És mindezt egy kedves mosollyal mondta. Akkoriban ritkán mosolyogtam, de ő mindig meg tudott nevettetni. Minél több időt töltöttem vele, annál nagyobb benyomást tett rám az optimizmusa. Ez volt az első eset, hogy magamon kívül valaki más is érdekelt. Olyan ember akartam lenni, mint ő. Azóta 10 év telt el, de még most sem érzem, hogy vele egy szinten állnék.Egyszer megkérdezte, hogy mit gondolok, mi a közös a sikeres emberekben? Nem igazán tudtam, mit feleljek; nem gondoltam semmit. De ő megadta a választ: a gondolkodásmódjuk. Tudják, hogy mindenre képesek. Amit elképzelnek, azt meg is tudják valósítani. Mert bármi, ami a fejünkben létezik, az létezhet a valóságban is, csak törekedni kell rá. Azóta én is ezt vallom. Egy év után, amit vele töltöttem, a pesszimizmus végleg kihalt belőlem."
fordítás jrockbishi.gp-ről származik n.n
Amúgy, ha vki nem tudná, Gackt egy mára igen nagy elismerésnek örvendő énekes/zenész japánban n.n Azt hiszem ez a hozzáállás mindannyiunk számára példaértékű lehet. Rengeteg könyvem van, ebben a témában, ami a gondolat terető erejéről, az akarat erejéről szól és meg kell mondjam, én is hasonló állásponton vagyok, noha bennem még néha fel-felbukkan a pesszimizmus.
Remélem sikerült valamit átadnom nektek abból a sok-sok jóból, amit ez a rövid idézet üzen, illetve abból a sok jó dologból, amiket jelenleg magam is megélek :]
Valamint mielőtt még elbúcsúznék ismét kérnélek benneteket, hogy szurkoljatok nekem a központi felvételi miatt szombaton, és a koncert miatt is szivesen veszem, ha szorítotok értem <3
Nyappy in the world minna-san o(≧∀≦)o
 

Na, hát ismét vmi nem túl vidám bejegyzés lesz, legalább is úgy érzem ^^" De aztán nem tudom, mert jelenleg egy kisebb lelki roncsnak érzem magam, de sebaj, mert hát végülis ez nem zavar senki, úgyh engem miért is zavarna?! x') Mert kb.senki nem veszi észre ha vmi bajom van, vagy ha meg mondanám mindig azt veszem észre, hogy akiket én állandóan meghallgatok meg ilyesmi, azok nagyban nyomják a "majd később"  vagy simán a "majd" szövegüket, ha nekem van valami bajom. Végülis néha van egy-két emberke, aki úgy meghallgat, de valahogy olyan rég óta inkább leírom a bajaimat, hogy ha ki kell mondanom elbőgöm magam, de mások előtt meg utálok sírni ezért inkább maradok magamnak.... Kész csődtömeg vagyok mi?! x") A legutóbbi keringő próbán is, amikor egy pici szünet volt, mindenki ment a maga barátaihoz én meg, aki elvileg mindenkivel jóban van, ültem magamba, mint vmi antiszoc f*sz -.-' Akkor meg már jöttek a gondolatok, hogy utálom az egész világot, meg, hogy azon kívül, hogy kihasználjanak aztán elfelejtsenek nem is vagyok jó nagyon másra, ráadásul még hagyom is magam... Végül az volt a hab a tortán, amikor álltunk egymás mellett (párban) G-Sz meg én-B, és viccből meg akatam ilyeszteni Sz-t, ahogy általában ő szokta velem, mire ilyen tök lesajnálóan, h "Olyan jó poénjaid vannak...", de ezt kb úgy mondta, mintha egy utolsó kis sz**kupachoz beszélne... Én meg csak néztem, h most ezt az mondta, aki ha valami baja van röktön hozzám jön és azt mondogatja folyton h középsuliban nem is tudja mi lesz vele nélkülem, de amúgy, amikor éppen nincs komolyabb nyomora simán elfelejti, hogy létezem?! De kb a legtöbb emberrel így van, mert mindenkinek megvannak a saját barátai stb. és pl ilyenkor próbákon mindenki a maga kis körében el van, én meg mint vmi felesleg nézek ki a fejemből, amikor éppen nem táncolunk... Hát nem tom, lehet én dramatizálom túl a dolgokat, de ezt érzem és kész, de nem tudom elmondani senkinek, mert a szokásos "majd" legyintésektől már rosszul vagyok... Meg akinek, úgy néha el tudom mondani a bajaimat, neki se nagyon akarok panaszkodni, mert mint mondtam vagy elsírom magam, vagy jön az a "minek vagyok én?!" érzés, szal tök jó...Úgyh már lassan suliba menni sincs kedvem, mert minek is az?! xD
Hát megint egy elég depis bejegyzés lett, de hát most ez van, majd jövőre középsuliban lehet, jobb lesz, v nem tom, már inkább nem reménykedem... A félévi bizimmel is ki tudja mi lesz, mert lesz elvileg három 3asom meg egy kettesem, bár a többi 5ös, meg asszem egy v két 4es, de nemtom... Meg a központit is jövő szombaton írom, úgyh tessék szurkolni ennek a nyominak :'D Aztán most az LM.C koncertre gyűjtök de az 5500-ból még csak 2500ft van meg, de azét már az is vmi, szóval ez ügyben is lehet drukkolni *hajrá emi-chan* ^^"
Nyos ennyit mára, rem azért nektek jobb kedvetek van, meg végül én se vagyok olyan über rosszul mert most már egy picit jobb, h így le tudtam írni ^^ Nyos, Bai :3