Hát ezúttal annyi a hozzáfűznivalóm, hogy köszi...! Komolyan K*va jól esik néha, amikor úgy a pofámba dörgölnek dolgokat! Nem tudom fel tűnt-e amúgy, hogy én vagyok az a személy aki a végsőkig befogja a száját és azt mondja, hogy intézzétek, ahogy akarjátok. Nem, persze, hogy nem tűnt fel, mert, ha meg egyszer az életben meg merek szólalni már a fél világ undorodva néz rám...Tényleg akkora hatalmas bűn, ha kinyilvánítom a vélemyényemet?! Mert ezesetben sorry, én kérek elnézést a létezésemért! Vegyük például a mai "csodás" napot, ami amúgy nem is indult rosszul. Azért igyekszem optimista lenni, úgy hozzáállni a napomhoz reggel, hogy a tükörbe nézve rámosolygok a nyúzott képemre és közlöm vele, hogy egy csodálatos nap elébe néz. Ez nálam így megy, lehet fikázni....Ma ezt a műveletet kihagytam, mert elaludtam és kapkodnom kellett emiatt, nos egy pont a reggelnek. Aztán egész reggel, meg úgy a suliban kattogott az agyam a kis dolgaimon, hogy túl nagy álmokat dédelgetek, amikben rajtam kívül senki sem hisz, hogy lehetségesek. Hogy 14éves létemre néha úgy érzem, hogy a körülöttem lévő velem egykorúak minimum egy másik bolygóról származnak és beszélnek egy olyan nyelvet, amit esélyem sincs megérteni, vagy talán fordatva, talán szokásosan az én hibám, ki tudja?! Meg nem is tudom gondolkodtam Mozartról, ami most valószínűleg hatalmas "heeee??" reakciókat vált ki, de a házidolgozatom kapcsán sokat agyalok rajta tegnap óta. De igazából ezek a kis semmis apróságok még nem igazán lennének érdemesek arra, hogy leírjam őket, az viszont, hogy a kedvesnek nem éppen nevezhető oszájtársam A. ma jól felbosszantott és, mert mostanában amúgy sem vagyok a toppon ezúttal nem fogtam be és alázkodtam meg előtte, mint, ahogy elvárta volna, hát bocs. Mert bemenve a töri terembe, az ő padja közelébe volt szó szerint odaba*va egy szék én meg elmertem húzni magamnak, hogy ráülök. Erre a őnagysága bejött és -szerinte kedves, normál módon- közölte, hogy adjam visza az Ő székét. Én meg közöltem vele, hogy szerezzen magának egy másikat, nehogy már iolyen ökörségen legyen fennakadva. Arrólk meg már nem is beszélve, hogy ő hányszór simán elvette a székemet és vigyorogva közölte, hogy "hehe én vettem el a székedet, de van még ott elől, hozz magadnak onnan, mielőtt a J.leül" én meg nagy mosolyogva mentem magamnak másik székért. Nem hinném, hogy ebből akkora cirkuszt kell csinálni, mint amekkora lett belőle. A végén már rendesen üvöltöztem vele, hogy kezdjen már magával valamint, kezeltesse magát, vagy én nem tudom. Na aztán méltóztatott hozni magának egy széket, de persze még kifelémenet e teremből feltette a felettéb szórakoztató kérdést:
"Én mikor bántottalak meg téged?!" Hát meg is mondtam neki, hogy éppen elégszer ahoz, hogy már jó néhányszor elküldhessem a p*csába és másokkal is gyakran beszél úgy, mintha ő olyan penge lenne. Na erre megkaptam hogy persze, mert én csak itt sajnáltatom magam, de nem mindenki abból él meg.
Na hát tudjátok mit?! A k*va annyát azt...mert, hogy én aztán makszimum itt "sajnáltatom magam", mert nem vagyok én sem droid valakinek néha már muszály kiöntenem azt a sok felgyülemlett mindent, mai bennem van különben becsavarodnék. Nem akartam neki mondani, hogy, ha anniyra sajnáltatnám magam, tudná, hogy a karácsonyi ajándákaink anyu telefonszámlájából voltak és én is csak egy-egy 10forntos mini csokival tudtam meglepni a szeretteimet, hogy az apám egy sms-t nem volt képes küldeni, pedig én küldtem nekik és a hugomnak, akinek most volt a szüetésnapja, ráadásul ez az ember úgy 20percre lakik tűlünk és 100forintot még nem láttunk tőle, miközben anyámnak nagyban mutaogatja az ultraszuper 150000 ft-os telefonját. De esetleg említhetném azt is, hogy a legutóbbi költözésünkkor gyakorlatilag az utcára lettünk pakolva, vagy, hogy a tökömtudja melyik szünetben történt vmi, amiről azóta sem beszélhetek és ami miatt -többek között mert nem mondhattam el- elveszítettem egy régi barátot, esetleg, hogy a saját anyámmal nem vagyok képes normális beszélgetést lefojtatni, esetleg, hogy az emberi kapcsolataim is addig müködnek, ameddig nem próbálok meg önmagam lenni, sőt ennek köszönhetően lassan már azt sem tudom ki is ez a valaki. De mit tud ő rólam?! Megmondjam?! Azt, hogy, ha valamire szüksége van én vagyok az a biztos balek, akit úgy használ ki, ahogy akar.
Aztán ott volt a vita a ballagási ruhák körül, amikor ismét ki mertem nyitni a csipogómat, ezért most én vagyok a fő "uszító", aki nem hajlandó rózsaszínben elballagni és megy a klikkesedés, meg a "találj ki jobbat!", hát tudjátok mit?! Ezt is lesz*rom...Miért mindig nekem kell megfelelnem?! Nekem ki akar megfelelni?! Senki...De végülis büszke vagyok magamra, tartottam magamat az új évi fogadalmamhoz és hosszú iső óta ma először nem húztam meg magam.
Lehet, hogy túl sokat várok az élettől. Nem is tudom... csak szeretnék az álmaimban élni, szeretném elhinni, hogy létezik a Télapó meg a Húsvéti nyuszi, szeretnék ugyanolyan áhítattal nézni a karácsonyfára, mint mikor még hittem, hogy a Jézuska hozza az ajándékokat és nem az anyám napi 12, vagy 24órás munkája teremtette elő őket. Szeretném elhinni, hogy igenis akarattal bármire képes lehetek és vagyok is, hogy nem hiba megbíznom az emberekben, hogy nem baj, az, hogy valahányszor meglátok egy hajláktalant legszívesebben több ezer forintot nyomnék a kezébe, vagy rögtön egy meleg ottont. Szeretném hinni, hogy nem én vagyok furcsa, sőt szeretném hinni, hogy nagyonis vannak olyan emberek, mint én, hogy ez normáis, hogy nem is tudom....hogy lehet engem is szeretni a hibáimmal együtt, hogy valakinek azért hiányozhatok, amikor nem megyek suliba, szenben azokkal akiknek ez fel sem tűnik. Csak szeretnék álmodni, de bármit teszek, bármennyire is igyekszem kedves lenni, bármennyire is ösztönből jön nálam a segítségnyújtás, egyszerűen nem érzem azt, hogy a jó úton haladnék, valaki mindig a fejemhez vágja, hogy milyen szörnyű ember is vagyok valójában. Csak szeretnék az álmaimnak élni! Ennyi. Pont. Miért nem szabad?! Legszívesebben átaludnám az egész életemet és sosem ébrednék fel, mint amikor 4éves koromtól mindig azt kívántam a szökőkútba dobva az öt forintosomat, hogy örökké élhessek a családommal. Még azelőtt, hogy elvesztettem volna azt a gyermeki hiszékenységemet, ami miatt hittem, hogy tényleg öt forintért megvásárolhatom az örök életet és boldogságot. Buta vagyok, de még mindig hiszek benne, hinni akarok benne, hogy a boldogság csak ennyi, mindannyiunktól csak egy karnyújtásra van, hogy akár öt forinton is megvásárolhatjuk...Hiszem, mert hinni akarom!

Az év első napján, nem is tudom mit kéne ide írnom. Bár éjfél már elmúlt, talán még nem késő egy új évi fogadalmat tennem. Lehet, azzal, hogy átléptünk ebbe az évbe, nem változott semmi, én mégis most megfogadom, hogy idén kitartóbb leszek és nem fogom olyankor is magamban tartani a véleményemet, amikor aztán végképp nem kéne. Továbbra is igyekszem majd minden nap tenni valamit, amitől félek, hogy így válhassak mindig egy picivel többé. Ebben az évben, és az elkövetkezendőkben sem hagyom, hogy bármi elszomorítson és küzdeni fogok az álmaimért kitartóbban, mint eddig bármikor! Megígérem magamnak és a 2010es évnek is!
Talán nem a leg eredetibb fogadalom, de megpróbálom betartani. Most pedig, hogy túl vagyunk a nagy ünnepélyes fogadalom tételen, szeretnék nektek mindnyájótoknak köszönetet mondani! Köszönöm, hogy néhányatokat érdekel az, hogy mi van velem! Köszönöm az időt, amit itt az én kis birodalmamban töltötök és köszönöm, hogy ez idő alatt még egyszer sem bántottatok engem *lekpogja*!
Ezt a sok mindent szerettem volna nektek valahogyan viszonozni, de nem igazán tudtam milyen módon, végül arra jutottam, hogy saját kis kútfőmből némi "új évi intelem"-mel látnálak el benneteket, amit Miyavi blogjában egy három szavas mondatocska ihletett meg. Ha lehetek ilyen egocentrikus a következőket idézőjelbe teszem, idézve önmagamat ^^"
"Onnantól, hogy belépsz az élet végtelen körforgásába, elindulsz egy úton. Legtöbbször egyáltaán nem tudjuk hová vezet egy-egy ösvény, mi a cél és mik a miértek. Talán nem is szándékosan haladunk valami felé. De nem tehetünk ez ellen. Mihelyst teszel egy lépést, máris rátértél egy útra. Aztán ezekből a lépésekből épül fel a múltad,a jelened, a jövőd. Nem mindenki indul el egy kikövezett úton. Van, hogy át a dombon, a puszta porban gyalogol valaki és a lépéseivel kövezi ki a korábban járatlan ösvényt. Minden egyes lépéssel új utat teremtesz, minden egyes döntéssel új jövőt teremtesz. Sohasem késő másik irányba tenni egy lépést, jobbá válni, elindulni az álmaink felé. Sohasem késő megmásítani egy döntést, akkor is, ha annak következményein már nem tudunk változtatni. Merj nagyot álmodni és hidd, hogy képes vagy rá, merj másképp dönteni és hidd, hogy helyesen teszed, merj változtatni az útirányon és hidd, hogy az általad választott ösvény vezet a célodhoz! Én hiszek benned és minden szeretetemmel támogatlak téged, akkor is, ha hibázol! Egyetlen lépéssel újrateremtheted a valóságodat. Az új év önmagában nem jelent semmit, csa egyfajta jelzés az embereknek, hogy visszatekintve az előző évre, min kéne változtatniuk. Van, aki változtat, van, aki nem. Nem kell Szilveszter ahoz, hogy jobb döntést hozz, de talán kezdő lökésnek mégis jó ürügy az új esztendő. Merj bízni önmagadban! Én bizom benned, szeretlek és támogatlak téged, tudom, hogy ezután is mindig a legjobb tudásod szerint fogsz cselekedni és büszke vagyok rád!"
Nos azt hiszem ennyi lenne! Bár egyes számban írtam, természetesen itt mindenkire gondolok, aki elolvassa. Nem azért, mert ez a heppem, hanem, mert, bár valamennyiőtöket nem ismerem, de hiszem, hogy a szeretet végtelen és korlátlan. Nem feltétele, az, hogy ismerjelelek (gyakran olyanok sem tudják ki vagy valójában, akikkel napi kapcsolazban vagy), elég, hogy elfogadlak és bízom benned, hiszen a bizalom sincs feltételekhez kötve!
Így búcsúznék én az Ó-évtől, hálával visszatekintve a szép pillanatokra, a lehetőségekre, amiket kaptam, az emberekre, akiktől kaptam -szavakat,gondolatokat,érzéseket,mosolyokat,hitet...stb-, hálával visszatekintve azokra az alkalmakra, amikor adhattam, mikor szerethettem és szeretve voltam! És bízva, tekintek az Új-évre, hogy ezek a hálára okot adó események tovább gyarapodnak majd idén is!
Köszönöm, egész lelkemmel szeretlek titeket!

Sziasztok ^^ Mondhatni hosszú kihagyás után ismét egy épkézláb blogbejegyzést készülök írni, aztán, hogy az lesz-e, még kiderül. Az utóbbi napok/hetek igen unalmasan teltek. Téliszünet van, nekem meg tételeket kéne napestig bújnom, vagy éppen a matekfelvételiket kéne szorgosan töltögetnem, de nem. A tengernyi szabadidőmet, amit tanulással akartam tölteni pihenésre áldozom. Megint el telt egy nap, anélkül, hogy csak ránéztem volna a tételekre, kiábrándító, hogy ennyire nincs akaraterőm, de komolyan. Talán holnap...úgysem lesz jobb dolgom. A tesóm elment itthonról a mamámékhoz szilveszterezni, anyuék meg holnap bulizni fognak, egy halom idegennel, akiket még ők sem ismernek, hanem a "barátaik-barátai" (o.o). Én persze egyedüli gyerekként az egész társaságban bevackolok majd a szobámba és eltöltöm az első "közös" szilveszteremet a szüleimmel. Amíg kisebb voltam mindig valahol szilvesztereztem, idén először itthon leszek. Anyuék az ajtómon túl biluznak majd, én pedig idebent megpróbálok minél hamarabb elaludni, még mielőtt a buli a "tetőfokára hágna". Ezt takarja az "együtt" szó.
A Karácsonyom amúgy vidáman telt, leszámítva, hogy anya volt szíves még aznap is cseszegetni, aminek persze egy vita lett a vége. Karácsonykor vitatkozni, hát tök jó érzés vot mondhatom. De az azt követő napon, amikor a mamáékoz mentünk, nagyon jól éreztem magam. A nagybb családi összejövetelt jobban élveztem, "Karácsonyibb" hangulatban tötöttem, mint az itthoni szűk körűt. Nap végén én is átadtam mindenkinek a kis meglepetésemet, amit az én Jézuskám hozott nekik, majd még két puszit is bezsebeltem jól ismert 'unokatesómtól', ami még hangulatosabbá tette a napot, így a végére.
Nos, ami a mai napomat illeti, ma moziban voltunk. A karácsonyi ajándék részeként elmentünk a Sugárba megnézni az Avatar-t. Szép volt, jó volt, látványos volt, bár anya lelkesedett érte elsősorban, aztán kifelémenet a tesóm. Mondjuk tényleg látványos volt, meg érdekes, csak épp anya telefonszámlájába került. Mondhatom megint jó érzéssel tölt el, hogy máshol is lett volna helye annak a pénznek, de nem számít.
Aztán lesz áprilisban az LM.C koncert, amire persze szeretnék elmenni. Mire meg mertem említeni anyának, hát szép kis menet volt mondhatom. Megint elmondta, hogy nincs pénzünk, mintha nem tudnék róla és nem mondanék le kérés nélkül mindenről, amiről csak tudok. Talán már említettem, hogy egy ilyen "lemondásnak" köszönhetően járok most pink iskolatáskával suliba, mert a testvérem nem tudott a sajátjára vigyázni. Ennek ellenére sajnos nekem is vannak vágyaim, mint ez a koncert például, mert Japán az én mesevilágom. Ők elhoznak ide magukkal egy kis darabot ebből a mesevilágból és én szeretnék részese lenni ennek.
Végül ezen is összevesztünk. Már meg sem lepődtem. Így már három napja kijelentőmódban beszélek a koncertről "majd a koncerten, mikor ott leszünk", "már kora reggel odamegyünk és az első sorból nézhetjük majd őket" stb. Végül az lett belőle, hogy, ha össze tudom rá gyűjteni a pénzemet, és meg tudom fűzni a nevelőapámat arról, hogy értünk jöjjön a koncert után, azelőtt, hogy elfogynának a jegyek, akkor elmehetek. Szóval most gyűjtök. 5500ft, azért nem kevés pénz, legalábbis az én világomban, úgyhogy össze kell gyűjtöhetnem a kaja pénzemből, a hévpénzemből, amikor a tesóm nasit kér a boldból, akkor én kénytelen leszek annak az árárt elkérni stb. De nem baj, csak nagyon remélem, hogy sikerül összegyűjtenem rá a pénzt.
Szóval nem túl röviden ez a helyzet mostanában az életemben. Nem túl vidám és nem is túl szomorú, csak olyan átlagos.
Nektek viszont csodálatos új évet kívánok, fergeteges szilvesztert, nem csak buli szintjén, hanem a szívetekben is! :3

...Úgyhogy blogolás helyett, most itt van egy régi írományom, csak filozofálgatás, szóval nincs cselekmény, vagy ilyesmi, de úgy örültem neki néhány napja, mikor egy eldugott kis mappában ráleltem ^^ Komoyan el sem hiszem, hogy én írtam, mert egyáltalán nem emlékeztem már rá ^^" Semmi depis, vagy ilyesmi, szóval remélem tretszeni fog ^^ Ohh és nem tudom mikor bukkanok fel újra, de, ha az ünnepek előtt nem "találkoznánk", akkor ezúton szeretnék mindenkinek boldog, békés Karácsonyt és eseménydús Újévet kívánni!
     Furcsa dolog dönteni, olyan, mint amikor költözöl, majd az új házadat, mindig az előzőhöz hasonlítod. Eszedbe jut, az a kellemes "otthon" érzés, ami az előző házadban fogadott, vagy az, hogy bár ez a ház nagyobb, a régi barátságosabb volt.Aztán az új ház előnyeit keresed, ami eleinte nem sok. Talán eszedbe jut, hogy itt nem ázik be tető, de azt a régi házban is meg lehetett volna csináltatni. Aztán, szép lassan elkezdenek gyűlni az érvek az új ház mellett, mert élményeket élünk át benne, több hely van a karácsonyfának és nem kell a konyhában nyomorogni. Ez egészen addig megy, míg azt nem érezzük, hogy, ez már nem egy ház, ez maga az otton.  Amikor ezt érezzük, azt jelenti, végre helyesnek találjuk a döntésünket. A kétség, ami felmerül és megnehezíti a döntést, az, az újtól való félelem. Hajlamosak vagyunk néha erőszakosan, görcsösen kapaszkodni a régibe, a megszokottba, mert nem ismerünk más lehetőségeket és ezért úgy véljük, a jelen helyzetünknél nincs kedvezőbb. Ha valaki nem elég elszánt, és bizakvó, akkor örökké gyötri majd a kétség éjjelente, amikor a fejére csöpög a víz a beázott tetőn keresztül: "vajon mi lett volna ha...?" Ha az ember meg akarja ismeri a repülés örömét, akkor vállalnia kell a zuhanás kockázatát is és csak ezután ugorhat.      Tudni kell nagyot ugrani, hogyha azt akarjuk érezni "megérte".
    Reméelm azért most kivételesen ezzel is beéritek és hát  bocsi amiért így ellustultam *önostorozás on* A jelek szerint lajhár felmenőkkel is rendelkezem xD *béna poénok off*
Szóval,tehát és továbbá pihentető, tökéletes, romantikus, vidám, vicces, hócsatázós, kakaó iszogatós, karácsonyozós, újévezős téliszünetet kívánok mindnyájótoknak <3 !!!
Bai *hevesen integet*

Hali-gali ^o^ Ma igyekszem rövidebb bejegyzést hagyni, mivel mindjárt indulok a keringő próbára, és, ha majd még este lesz erőm azt is leírom ^^ Szóval ma Mido-chan nem volt suliban, reggel meg nevelőapum elvitt minket az Auchan-ig, am.a keresztapukám most szerdáig itt van nálunk ^^ Nyah, de szal, reggel az Auchan-tól sétáltunk, suliban nyelvtan dogával kezdtünk, aztán matek meg fizika óra, két úszás (bizony még én is úsztam *büszke* :D), végül egy technika. Persze előtte még úszásról hazafelé, mentem szokásosan nagy egyedül, mire egyszercsak nézem, h Ádám ott jön mellettem. Elmarad az utolsó órája, így miután végignézte, h, hogy vernek meg egy gyereket el is indult hazafelé x) Úgyh egy darabon együtt mentünk, meg amolyan kis semmiségekről beszélgettünk, de am jó volt ^^" Aztán Ádám lekanyarodott, erre meg hirtelen mindenki körém gyűlt, és ilyen tök hangosan elkezdik, h "ejj vanda pasizol?!" meg "ki volt ez a srác?", vagy "ez Ádám volt?! most helyesebb, mint legutóbb" Ádám meg ilyen tök vigyorogva még visszafordult, szal lehet, h hallotta. Am onnan tudták a nevét, h még régebben, az egyik lány ott momdja nekem, h milyen helyes, és mikor megtudta h én ismerem, meg akart róla mindnet tudni o.O De végül csak a nevét mondtam el neki *ördögi kacaj* :D Jóvanna bnője volt :D Persze mondtam nekik, h a nevelőapum keresztfia, mire csak annyit mondtak, h akk nem vérszerinti rokon, sza csak kifogás, mondom oké..., ha őket ez teszi boldoggá..xĐ Úgyh most egy jópáran (pl.akik nem kérdeztek rá, de sejtelmesen bámultak o.o) abban a hitben élnek, h Ádámmal járok, khmm, okéééé... xĐ Nem mintha vki mással járnék, mert nem járok senkivel, meg, ha úgy vesszük nem is jártam, de ők tudják o.O xD Aztán techinikán elolvastuk az anyagot, majd szabadfoglalkozás volt, utána meg go a hévmegállóba, onnan meg Gólyával együtt jöttünk ^o^ Most meg 16:10körül megyek öltözni, mert elvileg 17től próba, bár nem nagyon tudta senki o.O Szal remélem, nem megyek oda potyára o.O Nyah, egyenlőre bai, lehet h még írok ma, de nem bizti :] Ohh, és mielőtt elfelejteném Boldog Télapot, így utolag is <3