Hali-gali owo Gondoltam, mivel ma megyek vissza a koliba, írok pár sort az elmúlt egy hetemről. Ezúttal azt hiszem tényleg csak párat, mivel a hét első felét még itthon töltöttem lábadozgatással, csak csütörtökön és pénteken voltam iskolában, szerda este mentem csak vissza a koliba. Mindenki tök aranyos volt, meséltem nekik, h mi történt, kiakadtak, h te jó ég, de am erre tippeltek, miután az egyik tanárnő véletlenül elszólta magát, h nekem volt balesetem. Aztán egy csomót beszélgettünk elmesélték a hét, meg az előtte lévő szünet/ünnepek eseményeit, Bogimtól kaptam ajándékot is ^^ Aztán vacsoránál Ali-t is láttam, bár azt hiszem ő nem nagyon vett észre, de nem baj, engem már az is fel tud dobni h láttam, olyan hosszú idő után ^^ Utána meg már nem is tudom, eltelt az este és jött a másnap. Mit mondjak, matek TZ, meg egyebek, de sebaj vége lett és nem volt olyan rossz ^^ Aztán persze az nap is láttam őt owo Bár jóval kevesebbszer, mint szerettem volna >< Megmeg Tündérkével beszélgettünk kicsit az aulában szilu után, aztán Robiékkal bementünk az ebédlőbe, mert ők még repetáztak. Oh és képzeljétek, szobán tölthettem a szilencimot, mert a tanárnő mondta h ne nagyon üljek azokon a kényelmetlen székeken, olyan aranyos volt >u< Az nap egy csomót hülyültünk még késő este is, aztán lassan mindenki elaludt, míg én még mindig másnapra írtam házidolgozatot, éjfél után feküdtem csak le, de fura mód egész kipihenten ébredtem owo Reggel meg miután elkészültem, lementem megcsinálni a többiek reggelijét, h ne késsünk el és végre ő is ott volt, előző reggel pont elkerültük egymást, v nem tudom, de  pont nem láttam >o< Viszont péntek reggel meg pont ott volt és gyaa, nagyon örültem, mert péntekenként amúgy már nem szoktam látni, mivel mindenki utazik haza és olyankor reggel látom utoljára TuT  Dede a napom egészen jól telt, meg írtuk az angol tz-t, ami mondjuk nem nagyon ment, viszont kaptam nyelvtanból egy ötöst, meg tesiből egy négyest, és töriből meg ötösre lettem lezárva, szval nem volt rossz owo Viszont mennem kell versmondó versenyre, és mint megtudtam hétfőn szakmai tárgyakból vizsgázunk o.o Erről persze rajtam kívül mindenki tudott, szval jó vagyok xD :D De nem baj, biztos sikerülni fog *kop-kop* :3 Aztán, hazafelé szokásosan a többikkel mentünk, amiből aztán, mivel nekem még bérletet kellett vennem csak Bogi meg én maradtunk ^^ Jó hosszú sor volt, de végig beszélgettünk, aztán meg felvidítottuk a jegypénztáros hölgyet, mivel előttünk egy nő jól feldühítette, mi meg jó kedvre derítettük, jó volt nagyon x3 Szerencsére lekéstük az előző buszt, ami akkor nem tűnt szerencsének, de nem kellett várnunk a kövire, mert pont jött, más részt mikor szálltunk le pont ott volt Ali, ő szállt föl *o* Az első péntek, amikor egy nap kétszer is látom >w< Teljesen feldobta a napomat x3 Majdnem fellöktem, mert Bogcsal szó szerint leestünk a buszról, mert egy csomó cucc volt nálunk xD Végül a finom pénteki ebéd után, ami alatt, előtt és után is még beszélhettünk, go haza ^^ Itthon aztán nem sok minden történt, minden jó és kész, ennyi :D Ettem palacsintát, hülyültünk egy csomót tesómmal, beszélgettünk anyuval, meg ilyesmik ^^ Tagnap mg együtt filmeztünk anyuval este, délelőtt meg fasírtot sütöttünk és Dó-chanéknál is voltam ^^ Nyáááá tök jóóóó volt OwO
Egyébdolgok:
Felmosófa xD
Dorina ajándéka <3
Nyakamba borulás Janka,Fati <3
Turi owo
Fonatos hajacska, lila csíkokkal *-*
Ennyi lenne a múlt hétről, pusznya mindenkinek >www<
U.i: A verseny eredményhírdetése jövő vasárnap ^^
 

  Nyááá Boldog Új Évet drágáim!!!! >w< Olyan, mintha csak most írtam volna a tavalyi Új Évi bejegyzésemet, és lám egy újabb, ez a blogos oldal tart nálam legtovább eddig *kop-kop*. Telnek az évek... Betartottam-e az akkor tett fogadalmamat?! Azt hiszem igen, legalábbis nagyon igyekeztem, idén majd még inkább! Gyorsan leírom a 30adikámat meg egy pár plusz dolgot, aztán teszek egy újabb fogadalmat, csak, hogy legyen mihez igazítanom a jövő szilveszteri gyónásomat :D 
Mi az amit nem tettem meg idén? Mi az, amit mindenképpen megtennél, ha tudnád bármelyik pillanatban meghalhatsz? Feltettem ezt a kérdést először magamnak, aztán másnak is. Ha belegondolsz, valójában, bármelyik pillanatban meghalhatunk, így születünk, az eséllyel a halálra. Mégis halogatunk, mégis kerülgetjük a forró kását, még sem cselekszünk... 
Immár két nappal ezelőtt, egy csudijó délelőtt után, amit Kame-mel töltöttünk -"Csak jövünk és megyünk, csak lazán :D" Ettünk pogit, ittunk Fantát (automatából xD), lekéstük a hévet, vettünk derékmelegítőt, Mondót stb =3 -  hazafelé a zebrán elütött egy autó. Fel sem fogtam. Most sem, akárhogy szeretnék, nem emlékszem, csak éreztem egy nagy bummot, az oldalamon, láttam a motorháztetőt, aztán már a járdán ültem, körülöttem sok ember, arról beszélnek, h elütött az autó. Ha visszagondolok rossz érzés van a mellkasomban,félek és szörnyű, de akkor, nem is értettem... Engem elütöttek?! Milyen vicc ez?! Erre gondoltam. Kame-mire is biztosan a frászt hoztam, a szemben lévő üzletsorokból is kijöttek az emberek, mindenkire a frászt hoztam, azt hiszem. Anyu is rettentően megijedt. Kame-ék szülei is kijöttek, annyira aranyosak voltak, még István is ideges volt, és izgult. Fáztak a kezeim, nagyon. És egy csomószor bocsánatot kértem, nem tudom miért, de sokszor. Potyogtak a könnyeim is, de nem éreztem fájdalmat, inkább a sokk, vagy nem tudom... Vallomást kellett tennem, vagyis, lehetett, de persze, miért ne?! Végig arra figyeltem, hogy ne reszkessen a hangom, a hideg és az ijedtség miatt önkéntelenül is remegett minden porcikám. Háromszor is alá kellett írnom, mindhárom szinte olvashatatlan lett. Mindenki azt kérdezte, hol fáj. Nem fájt sehol. A lábam egy kicsit, de rá tudtam állni. Ma már rengeteg helyen fájok, és be is lilulgattak a zúzódásaim szépen. Szerencsére, a vastag ruházatnak, a zebrának -ami miatt valamelyest lasabban ment a sofőr elvileg- és az angyaloknak hála az ijedtségen és ezeken a zúzódásokon kívül nem esett bajom *kop-kop*. Fájok, alig tudok járni, és egy ideje nehezen mozgatom a nyakamat, fáj a vállam és az újjaim, de nem tört el semmim. Viszont a sebészetről kijőve, amíg röntgenre vártam, elkezdtem sírni. Talán ez volt az első alkalom, hogy komolyan belegondoltam, mennyire törékeny is az emberi élet. Amíg nem tapasztalod meg, fogalmad sincs. Arra gondoltam, hogy, ha ott halok meg a zebrán, a betonon, mennyi minden van, amit nem tettem meg soha. A nagy álmaimtól, a legapróbb dolgokig. Hány ember, akiknek sosem mondtam el, mit érzek irántuk, hány lenyelt, eltitkolt, megspórolt szeretlek, hány meg nem írt levél, üzenet, hány múltba veszett barát.... Rémisztő.... És még most, még most sem tudnám úgy élni az életemet, hogy ne legyen semmi, amire úgy gondolhatnék egy újabb ilyen alkalommal -ne legyen soha többet-, hogy megbántam, nem tettem meg. Akkor ott a sebészet és a röntgen előtt, igen! Akkor szerintem ha alkalmam van, szerelmet vallok, elküldök bárkit a francba bocsánatot kérek, és kántálom a szeretleket, de csak könnyeztem egyedül. Jól vagyok. Nem tudok visszaemlékezni, hogyan kerültem a járdára. A fájdalom mértékétől eltekintve, mintha csak elestem volna, de az érzés, milyen képlékeny ez a bizonyos Földi béklyó, ez az eszköz, amellyel itt Élni tudunk, az emberi test...Sérülékeny, bármikor elpusztulhat. 
Élni akarok! Igazán! Nem tudom még pontosan, mit akartak ezzel üzenni, mire kéne jobban odafigyelnem...Vonzás törvény, valamivel bevonzottam, gondolatokkal tettekkel, de nem tudom, mit szűrjek le...Talán ezt, amit fentebb írtam. Tedd meg, amíg meg teheted! Nem tudom, de soha többé!!!! Aztán vég Mido-m azért itt aludt nálunk *o* Jó volt nagyon sütöttünk "gofrit" rossz lett XD De elvoltunk :D :D Meg döglődtünk együtt, néztünk animét, meg ma "együtt" szilvesztereztünk. Dorama-s szilveszter :D Ennyit szerintem, most nem tudok mást írni, szünetben voltunk még Sakurazaka-ban, megajándékoztuk egymást ésésés remélem Mido-chanom és Kame-m is tényleg örülzek ^w^ Ésésés énis olyan szépeket kaptam *-* De amúgy itthon voltam nagyrészt ^^ 
Tehát a fogadalmam:
Idén megpróbálok még többet tanulni a hibáimból, tartani magam továbbra is az előző évi fogadalmamhoz és persze majd az ideihez is! Igyekszem kitartóbb lenni, kicsit önzőbb magam felé, tovább építgetni az önbizalmamat, tanulni az autós esetből, kicsit jobban a mának élni, kicsit sokkal jobban, több lépést tenni az álmaim és a terveim felé! Jobban megérteni magamat és persze másokat. Jobban megnyílni másoknak! Megtanulni elfogadni az ajándékokat! Élvezni a változásokat!
Ezeket szeretném mind-mind megfogadni és véghez vinni a 2011-es évben! Remélem az Új esztendő hoz nektek is sok-sok jót, sok-sok pozitívat! Köszönöm, hogy újabb évemet kísértétek -ha kísértétek- figyelemmel, köszönöm a támogatást, azoktól, akiktől kaptam, köszönök mindent! Sok-sok kitartást 2011-ben is! Remélem velem maratok és a következő szilvesztert is "együtt tölthetjük"!! ^^

Tudtad?
A vakondok egymagában él a gödrében.
De amikor felnő, még így is talál magának párt.
Ás egy járatot, és talál egy párt .

Van, hogy találkozol emberekkel, máskor azok, lekanyarodnak és te újból egymagad ásod a járatokat. Lesznek mindig újak és lesznek, akik másik járatba fognak és te soha többé nem találkozol velük.

Életünk szép, csodálatos pillanataira, amiket teljesen átélünk, melyekben 100 százalékig jelen vagyunk, csak utólag vagyunk képesek csadaként tekinteni.


[Nobuta wo Produce]
myself ~ by: me

 Csalódtam...
Magamban és valakiben, akiben már rég nem kéne hinnem. Az úgy nevezett apámban. Magamban nagyobbat mint benne. Nem kellett volna remélnem. Természetesen nem akart segíteni a kolival kapcsolatban. De úgy tett, mint, aki igen. Aztán kikapcsolta a telefonját. Háromszor tapostam magamat a sárba. Miatta. Magam miatt. Aztán azt mondta "Akkor ezen a számon visszahívhatlak?! Akkor nem sokára hívlak!" Nem hívott. Sem aznap, sem másnap, és a neki küldött sms-re sem reagált. A felesége sem, ami azt illeti. Ki tudja, hogy a húgomat is, mikor láthatom így ...ha láthatom egyáltalán a közel jövőben. Sírós, nevetős hetem volt, érzelmi tetőpontja tegnap délután, túl minden rosszon, keki nadrágban, az asztalnál ücsörögve, beszélgetve,rajzolgatva az aulában, miközben odabent az ebédlőben dübörgött a koli diszkó.  Érzelmi mély pontja, azt hiszem ma volt. Mindenkitől ajándékokat kaptam és egyet sem tudok viszonozni. Másik mélypont volt, vasárnap, amikor Bogimmal sírtam. gyűlölöm megmutatni a könnyeimet másoknak, de jól esett.
A héten sokszor átjött Nóri, ami nagyon jó volt és egy csomót beszélgettünk, úgy szeretem őt is^^ Kaptam ajándékot Fecótól is, és újra megkérte a kezem, ami azt illeti, hétfőn öten is megtették ugyanezt. Egyedül maradtam, senki olyan nem akart elvenni, akihez hozzámentem volna. Talán jövőre. Kolihét. Jó volt. Vége lett. Írnék bővebben, de most nincs időm, meg úgy indíttatásom se sok. 
Fecó. Remélem, barátok vagyunk még. A baj az, hogy újabban egyre többen vesznek körül fiúk, amit nem szeretek. Köztük a legrosszabb Fecó, aki állandóan ölelget. Szeretem, mint a bátyámat. Remélem ő is úgy tekint rám, mint a húgára. Ő egy jó ember. Csak, mivel egy csomó fiú barátom lett hirtelen, vagy ismerősöm, vagy nem is tudom, így olyan rossz mert egyszer csak a semmiből ott vannak. Nem akarok olyannak tűnni, mint a plázanyulak, akiknek csak a fiúk léteznek, mert nem vagyok olyan, sőt... Nah igen ^^"

Szánalmas....Szerencsétlen
Nehéz......Akadékoskodó.....
Gyenge.....Határozatlan....
Félénk.....Gyáva.....
Nem merek rád nézni és nem tudom van-e még értelme, mert hirtelen minden bizonytalan, amiben egy hete még oly' biztos voltam és minden törékeny lett, ami masszívnak tűnt. Miattam. Megint építettem volna egy légvárat?! Fogalmam sincs. 
Rajzolok. Rengeteget. Valakit, akiről csak én tudom, hogy te vagy. Közben bizonygatom, ez az egész nem számít, van valaki aki tetszik és pont. Az a vicces, hogy így is van. Azt hiszem.  Lehetséges, hogy megint készülök jegyet váltani arra a neonrózsaszín felhőcskére, amit mindenféle-fajta módon próbáltam elkerülni, az elmúlt időszakban?!
Talán. Remélem nem.
Vagy csak...ha talán te is arra a felhőre huppannál esetleg..
Fogalmam sincs, mit akarok, vagy, hogy akarok-e valamit...Az elmúlt hetekben masszívan nem vettem tudomást a körülöttem lévő világról, nagyjából 10centméteres távolságban lebegtem a föl felett és ennyi. És pont. És nevettem. Mosolyogtam. Jó volt.
Megint gondolkodom. Nem kéne. Csak menni a babarózsaszín ködbe, vagy lebegni, vagy nem tudom. Várni, hogy történik valami.
Vagy hinni.
Szobatársam, Bogi úgy volt, h majd táncol a kolihéten kán-kánt a többiekkel, talán írtam is, h csintem nekik a zenét, egy prbán. Lusta vagyok visszaolvasni^^" Szóval úgy volt, h táncol. Erre gyakorolnak is már egy jó pár hete, heti több alkalommal is.Erre most 7főn szegény Bogim megbetegedett és hazaküldték, sóval nemtudott táncolni ><
Aztán szerdán vacsoránál jön oda Szilveszter feltűnően kedvesen, h táncoljak én Bogi helyett, de erről szól szerdán, h menyjek le próbára tanuljam meg az egész koreográfiát légyszi-légyszi, mert nincs más emberük. És mennem kell és pont, mert drámás vagyok, és milyen lenne már, ha nem mennék, ejj-ejj stb. Persze, mondtam, h jó megnézem a próbát, aztán ebből az lett, h öltözzek lazán, abból meg az, h beálltam próbálni.
Bevonulásnál ilyen tök ribisen kellett táncolni, Szilvesztert meg Ricsit vetkőztetni meg ilyenek ><
Mondom én ilyet nem csinálok, erre mégis kellett OO
Az lett a vége, h egy próba alatt mindent meg kellett tanulnom, ami nem lett volna baj, ha nekik nincs benne 3heti munkájuk. Féltem, h miattam vész kárba az a sok munka. Azt hiszem, elsősorban emiatt is vállaltam el. Nem akartam, h odalegyen az a sok munka, amit az egészbe fektettek. Ráadásul új emberekkel ismerkedtem meg, új barátaim lettek, új tapasztalatokkal gazdagodtam és szerencsére nem rontottam olyan sokat, amit igen, az sem volt feltűnő, legalább is remélem.Az egyetlen dolog, ami feszélyezett és ami most is zavar, h látott valaki, aki előtt nem akartam ilyenekt csinálni. Az egész koli azt gondol, amit akar, csak ő, csak ő ne látott volna így. Mert, aki ismer tudja, hogy valószínűleg az elkövetkezendő tíz évben nem lát ilyat tőlem, de, aki nem ismer... 
Ribanc. A koreográfia része volt, és nem riszáltam magam. És mégis. Persze egyesek nyugtattak, h tuti nem gondo ilyesmit. És köszönöm nekik, és imádom őket, csakcsak félek >< És basszus két hét o.o Rengeteg idő. Hiányozni fog. Alig nézett rám, vagyis, inkább én rá, avgy a kettő együtt. Nem tudom. Vajon megint hibáztam?! Remélem semmi visszafordíthatatlant. De most mégis boldog vagyok. Rá gondolok és boldog vagyok. Csak mert :3 ^^"
Most ennyi, a kolihetet egyéb iránt talán egy másik bejegyzésben részletezem.
Tudom, nagyon kesze-kusza bejegyzés lett, na de most ennyi tellett tőlem *vállat von* . Mindenkinek csodás téliszünetet kívánok, majd írok még biztosan baiiiii ^^
 

 Hali-gali *o* Nyáááá, már megint milyen napom, ill hetem volt, gyaaaaaa  *w* A felét tuti megint elfelejtem majd leírni és utólag jutnak eszembe a dolgok és még így is kisregény lesz, de sebaj =D
Tehát hétfőn ugyi hosszú napunk volt, de az kb úgy nézett ki, hogy értekezlet miatt a drámajáték elmaradt, tehát hamarabb elindultunk haza. Előtte meg míg reménykedtünk, hogy meg lehet majd tartani az órát sokat beszélgettem két osztálytársammal Annával és Dorinával, olyan édesek ^^ Küldtem nekik pár novellát meg verset, amit én írtam, mert, h megkértek rá, és nagyon aranyosak voltak, ahogy dicsérgettek owo  Szóval velük beszélgettünk, aztán később elindultunk, ők ketten, Janka,Adrienn meg én, h hazafelé még bemegyünk a BurgerKing-be, nálam viszont nem volt pénztárca, é olyan aranyosak voltak, jóformán tolongtak, h meghívjanak, és nagyon jól esett, csak picit kínos volt, h csak nálam nem volt pénz >< Végül Jankával ettünk sajtburgert, vagyis ő hívott meg, Adrienntől meg mindannyian kaptunk forró csokit, azt a 100ft-os fajtát ^^ Tehát beültünk, ettünk, beszélgettünk, nevettünk és tökjó volt *o* Aztán sajna go haza, de egész sokáig elvoltunk ^^ Már, mint az én esetemben a haza alatt a koli értendő persze, tehát go  koli ^^ Mentem csoportfoglalkozásra, ééééés meg lett a kajakártyám is, basszus a portán leadta valaki, úgy örültem owo Tehát csopfog, aztán vacsi, aztán meg kicsit leültünk az aulában és szokásosan jöttek Fecóék, és jósok idő múlva Ali is megjelent és pont odajöttek a büféhez, és nagyonagyon sokáig válogattak meg egy csomószor hátrapillantottak hozzánk, nagyon édes volt basszus =3 Aztán elkísértem Bogcsot táncra, mivel Koli héten fellépnek, és én kezeltem a laptopon a zenét *o* Olyan ügyesek owo
Ohh és amit majdnem kihagytam, de nem :D Szóval ugye ezúttal vasárnap mentem vissza a koliba és miután mindannyian megérkeztünk a szobába Tündérke, azt hiszem tanult, v msn-ezett, Bogcs írt, Wiwi beszélt, én olvastam. Ebbe az idilli képbe érkezett meg Saci, úgy egy óra ilyesfajta időtöltés után, h megkérje Bogcsot, h menyjen le vele az automatához, amiből az lett h mentem én is velük, mert nem akartam már ott ücsörögni. Leérve, szinte azonnal betámadott minket Fecó, majd a többiek, úgyh velük kezdtünk beszélgetni, majd Bogcsék csocsóztak a fiúkkal, történetesen Ali barátaival, amíg ő csak megállt ott és nézte őket, ill egyszer-egyszer odapillantott hozzánk. Alap, h virult a fejem :D Aztán aulazárásnál go föl és utána jött a hétfő, amit már meséltem ugyebár :3 
Kedden Nemzeti Színházban voltunk, meg Müpában, a Nemzeti tetszett nagyon, a Müpa már nem annyira, de nem volt rossz ^^ A koliban Szerdán "szocializálódtam" owo Azaz Tündérkével a szokásos esti déta, ill az ő részéről cigizés után, leültünk az aulában Aliékkal szemben lévő kis asztalhoz, ami körül fotelek vannak, és beszélgettünk, illetve Tündérke mesélt nekem, aztán odajöttek Robiék, Zuzuék és egy csomó ideig velük beszélgettünk, vagyis leginkább Tündérke beszélt, meg néha a fiúk, én leginkább csak nevettem, vagy egyszer-egyszer közbeszúrtam vmi megjegyzést. De olyan aranyosak, eddig kicsit tartottam tőlük, de közben meg nagyon rendesek basszus *o* Tündérke megtanított papírhajót hajtogatni, olyat is, aminek 3árbóca van, meg hajtott egy csomó csákót, egy 2008-as tiniújságból, ami rejtélyes módon ottfelejtődött az asztalon. Így lett egy csomó SP-s meg Zack Efron-os csákónk xD Ültünk az aulában, jól látható helyen, mindhárom huszonéves srác fején papírcsákó, (Zuzuéra konkrétan az volt írva h KISTÜNDÉR, azt mondta azonnal beleszeretett :D) meg persze rajtam is, és a végére Tündérkén is, és így beszélgettünk meg nevettünk egy csomót. Aztán 21körül felmentünk a szobánkba, de még tettünk egy kis kört Bogcsal, meg leültünk vele is a büfé végénél lévő fotelekbe és beszélgettünk ^^
Aztán ugyi a tegnap, azaz csütörtök, nah, szuper volt, komolyan *u* Az a helyzet, h azon kapom magam, h minden napom jó *lekopogja* normális ez?! xD Nah, mindegy^^" Szóval tegnap :D A délelőttömet nem részletezem, mert suli volt, jó volt, ennyi volt, nincs rajta sok mesélnivaló ^^" Nah, de délután kértem kimenőt szobára, szóval egész szilón filmet néztem, Bogcs laptopján, Tündérke meg netezett. Megnéztem a Karácsonyi csodát, meg a 8mérföldet, *p* Jók voltak owo Aztán sziló végén lementünk megvacsorázni Bogcs, Tünci meg én, mivel Wiwi hazament betegség miatt. Tehát íg hárman lementünk vacsorázni, amiből az lett, h csak Bogcs vacsorázott, mivel mi Tündérkével, csak teát ittunk, h időben el tudjunk indulni Tesco-ba. No, de amíg Tündérke egy másik asztalnál megállt és elkortyolgatta a teáját, addig mi Bogcsal ültünk ő evett én meg szintén teáztam, és pont mondtam h:"Ma még nem láttam Alit, nem értem, hogy gondolja, h egy egész napig nem kerül a szemem elé" Erre pont jön be a haverjával az ebédlőbe, nah mondom, merje valaki azt mondani, h léteznek véletlenek, mert h ez az időzítés odaföntről tökéletesen meg volt koreografálva az tutibiztos :D Ennek örömére kicsit lasabbra vettem a teám iszogatását, mert valamiért nem akaróddzott elindulni, míg látóhatáron belül volt :D Ésésésés pont háttal nekünk leült, az ebédlő közepe felé egy asztalhoz, de egy csomószor tök feltűnően hátrafordult és pont ránk nézett. Peresze hiú reményeim, azt mondatnák velem, rám nézett, de inkább csak felénk. Nyah de lényeg a lényeg, h nagyon örültem ám neki x3 Aztán elindultunk Tündérkével a Tacskóba, ahogyan ő mondta :D A buszmegállóban majd' megfagytunk, viszont út közben Tündérke új becenevet kapott tőlem: Rapunzel :D Mert, h hosszú a haja nagyon x) Aztán egy csomót beszélgettünk, nevettünk stbstb csak a szokásos, de nagyon jó volt *o* Koliba visszaérve, mily' meglepő Ali pont ott állt, az aulában, és támaszkodott vmi asztalon azt hiszem és felénk nézett ouo Nem mertem ránézni ^^"" xD De édes volt o3o Felérve, befejeztük a 8mérföld nézését, ami, mint már említettem nagyon tetszett. Aztán még egy kis beszélgetés, meg ilyesmi és go aluszkálni ^^
Ma meg Bogcs és Tünci is csak 3.órára mentek suliba, szóval a szobából egyedül én keltem, szépen komótosan elkészültem, majd 7:10re lementem reggelizni és lám-lám, Ali is éppen reggelizett, egy pár barátjával. Ahogy bementem rögtön rám, vagy legalábbis felém nézett-mivel az ebédlő másik felében volt, ezt annyira nem tudtam kivenni- aztán míg ettünk, -jelzem 20perc volt megennem, egy háromnegyed kiflit, meg meginnom egy bögre teát- végig felém nézett. Egy csomószor, olyankor meg már persze én is ránézek és aztán jön a kínos, basszus nem nézek oda helyzet, meg, h vajon miért néz, és néz egyáltalán, vagy csak bambul, vagy mi van és gyaaaa xD De igaz, ami igaz, hogy feldobta az egész napomat =3 Nagy viruló fejjel libbentem be a suliba, ahol meg nem nagyon volt tanítás, mivel az osztály nagy része Bécsben volt owo Jupp ^u^ Végül Szobatársaimmal mentünk haza,m ill Jankával, meg Szelivel, meg Tündivel, tehát így egy páran. Koliba viszont már csak hárman mentünk vissza, Szilveszter, Bogcs, meg én ^^ Megebédeltünk, a finom pénteki ebédet fánkkal, aztán összepakoltunk Bogcsal, mivel Szilvi előbb elindult, h ne késse le a vonatát. Gyaaa, egy csomót beszélgettünk meg nevettünk, a villamoson is és gyaaaa, nagyon jó nap volt >3< 
Egyéb dolgok:
*Elmaradt töri óra :D
*Energia ital powa xD
*Gizike oO xD ><
*Keringő Szilveszterrel
*Mikulás húzás
*Bogcs képkerete *u*
*Ali teljes neve
*Kapa xD