HaliGali cukormázak :D owo
Jajj megint egy csomó dolog történt, aminek a felét nem fogom itt részletezni, mert lemegy a nap, mire mindent leírok ^^" De azért, amit most úgy fontosnak tartok magam számára, azt azért lefirkantom ide ^^ Tehát félretéve a kronologikus sorrendet, a végén kezdem,. azaz tegnap =D Tegnap, hümm.... Jó napom volt, komolyan owo Reggel, mikor kiléptünk a koli bejáratán hatalmas pelyhekben szakadt a hó, amit kedvenc Szilveszterünk csak az alábbi módon kommentált: Tombol a nyár *énekelve* xD :D Hát meg volt az alap hangulat :D Az Etelétől, villamos helyett besétáltunk a suliba, annak örömére, hogy ilyen szép hóeséses időnk volt, hát éltünk a lehetőséggel *o* Beszélgettünk meg énekeltünk útközben Tündérke, Szilveszter meg én, mivelhogy másik szobatársam, szegény Bogcs kötőhártya gyulladás miatt csütörtökön hazament. Aztán beérve a suliba, egy tanár sem volt a tanáriban, úgyh az infó óránk első húsz perce, azzal telt, hogy meglátogattuk a büfét, meg ücsörögtünk,beszélgettünk. Nagyon hangulatos volt, komolyan owo Kövi órában tesi, aztán nem volt angol tanár, de jött vmi furi helyettesítő, aki felvágott az angol tudásával, miközben, mi tökre nem értettük, h mit magyaráz xD Padtársam, minden mondata után rám nézett: Vanda fordíts!
Én meg fordítottam, amit tudtam :D Kövi angol is kb így telt, aztán töri, ahol a tanár hülye volt -.-' Végül egy kicsivel már kellemesebb matek :D Majd go vissza a koliba, Szilveszterrel ebéd, amihez volt finom túros süti, pakolás, majd nekem vissza a suliba, Mikulás előadás miatt. Jajj, fantörpikus volt az előadás, legalábbis én nagyonnagyon élveztem *o* A kicsik rettentő édesek voltak, én manó voltam =D Mikor annak is és a pakolásnak is vége lett ugye jöttem haza, itthon meg már semmi esemény nem volt, amit nagyon le kéne írnom ^^ 
Akkor most a csütörtököm, ami szintén jó volt, mily' meglepő xD A délelőttömre nem annyira emlékszem, de nem történt semmi rossz dolog, aztán este szilencium tök gyorsan eltelt, jó laza körülmények között, mivel rendes felügyelőtanár volt. Utána lementünk vacsorázni, Tündérkével, meg Wiwivel, ahol persze muszáj volt vmi hülyeséget mondanom, mert nem is én lennék, ha nem tettem volna. ^^" Mert, h van a kolis Fecó, aki 21éves és animés és majdnem mindenki jóban van vele, legalábbis azok közül, akiket én ismerek, így persze én is. Tényleg tök aranyos, meg vicces ^^ Tehát állok ugye vacsoránál a sorban a tálcámmal, erre odalopakodik mögém, és megborzolja a hajamat, aztán visszaáll a sorba, ilyen "nemcsináltamsemmit" fejjel.Én meg megyek vissza, nagy durcizva, h "Fecó megint betámadott hátulról és megborzolt" meg hasonló kétértelmű mondatokkal, persze, h a szobatársaim, mindjárt elperverzkedték a dolgot x) ^^"" Nyah, aztán kimentünk ugye a jóóó nagy hóesésbe, ami egyszerűen csodálatos volt. Meg persze az sem elhanyagolható, hogy, mikor mi mentünk kifelé, akkor az egyik kolis fiú, aki elég aranyos, A.meg a barátai pont jöttek befelé x3 Tehát kimentünk sétálni, az esti hóesésbe, beszélgettünk, szobatársaim szívtak egy-egy szál cigit, hülyültünk, aztán találkoztunk pár lánnyal az emeletünkről és velük hógolyóztunk, a forgalommentes úttesten és persze járdán >3< Aztán továbbmentünk, havasan, vizesen, nevetgélve és fagyva, tettünk egy nagy kört, az érintetlen havat nézve, távolabb pedig a város fényeit csodálva. Halkan beszélgettünk, a talpunk alatt ropogott a friss hó, fölöttünk pedig újabb rétek szállingózott, hatalmas pelyhekben. Aztán lekanyarodtunk a pingpong asztalok felé, ahol általában, az amolyan "kolis bandázások" szoktak lenni. Wiwi oda akart menni, mi meg elkísértük, közben az ég felé tátva a szánkat, próbálva minél nagyobb hópihéket elkapni. Ez többször is sikerült egyébként =3 Odaérve, három idősebb kolis fiú vízipipázott, mivel ezt is ott szokás, mi meg odacsatlakoztunk hozzájuk beszélgetni, mivel -persze- ismertük őket. Én persze a macskafüles sapkámban, mindjárt feltűnést keltettem, így, akiket nem ismertem, mindjárt megjegyeztek maguknak, mint a macskát és míg ott voltunk, egy párszor beszúrtak, olyan poénokat, mint például, mennyi tejet iszom, vagy van-e gombolyagom stb. De ez nem volt se bántó, sem piszkálódó, hanem tök kedvesen kérdezték. Aztán egyszercsak nézzük, h jönnek még hárman, persze egyikük -micsoda véletlen- A. a másik kettő meg két barátja. Tehát ők is odajöttek, megkóstolták a vízipipát, meg beszélgettek hógolyóztak stb. Én A-t nemnagyon ismertem addig személyesen, vagyis mindig láttam, és tudtam, h a két idősebb szobatársam ismeri, mesélték is, h nagyon kedves csak elég visszahúzódó és félénk. Aztán Tündérke megneszelte, h érdeklődöm iránta, azaz "feltűnésmentesen" ugyanazon a napon vacsora előtt, megkérdeztem, h ismeri-e és, h mit gondol róla, amiből nálam már rögtön lehet tudni, h akk nyilván tetszik ^^" Szóval tündérke megdobta egy hógolyóval, mire ő megfordult, Tündérke meg rám fogta, Tehát, Ali némi vacilálás után végül rajtam állt -volna- bosszút, ha nem hajolok el :D Amúgy tényleg elég félénk, olyan olt, mint én idegen társaságban, aranyos volt. Aztán Tündérkével hógolyóztunk, Wiwi álldogált a pingpong asztalnál, ahol Ali is volt, meg úgy a többiek. Aztán odasétáltam, megkóstoltam a vízipipát, vmi likőrös cucc volt, hát nem volt a legfinomabb, de valójában, senkinek nem volt bejövős, csak ki akarták próbálni, mert, h új fajta xD Ali(azért hívom így mert nem akarom elírni a rendes nevét ^^"") meg pont velem szemben állt és olyan aranyos fejjel nézett *o* Aztán visszasétáltam Tündérkéhez és építettünk egy mini hóembert, aki később bevittünk a koliba és betettünk a fagyasztóba =D Na, de visszatérve, hóember építés, még egy kis hóevés, aztán Tündérkével, mi elindultunk vissza, h 20ra visszaérjünk TuT Hazafelé még beleírtuk a nevünket a hóba owo Aztán mikor beértünk sietve vittük a hóemberkét föl, nehogy elolvadjon, erre a lépcsőn fölfelé, ugye szemben van a fiú oldal és lépcső, tehát ott még rálátni egymásra és Ali is pont akkor ment föl, mikor mi és egy pillanatra megállt és nézett, kb úgy, h most mi vagyunk-e azok *o* Ebben az a nagy csillogó fej, h nekik elvileg fél 11ig volt kimenőjük, tehát még simán maradhattak volna, erre miután mi eljöttünk, ők is visszajöttek inkább owo Végül a hóemberkét betettük a fagyasztóba =D Aztán még, amik történtek ugyanezen a napon, miután visszaértünk a koli egyik ilyen "népszerű" fiúja, vagyis hát így csajozás szempontjából, akiért a legtöbben odavannak, ráír a szobatársamra, h hogy hívják, a macskás sapkás szobatársát, már, h engem és ott kérdezgetett rólam, na mondom, ez hiányzott o.o De nem baj, jót tesz az önbizalmamnak =D Ezen kívül még nagyjából vázlatpontokba szedem a hetet, mert nem akarok annyit írni, csak ezt a havas dolgot szerettem volna mindenképp, mert szerintem ez volt a legjobb nekem legalábbis x3
Jajj még, amit szerettem volna, h kedden ugye nem volt tanítás nekünk, mert h ilyen drámapedagógiai foglalkozáson voltunk, ami nagyonnagyon tetszett és jó volt x3 Viszont ahelyett, hogy azt részletezném, inkább mégis a hazautat mesélném el, mert csak :D Tehát hazafelé villamoson, én nem tudtam, h onnan ahol vagyunk hogy jutunk haza Fatival meg pár fiú oszt.társammal voltunk, Fati leszállt Lórival, meg Bálinttal én meg tök ijedten nézek Mátére, h ő hova megy, mire mondta, h ő marad, megy az Etelére. Szval én meg a magam kedves módján hozzácsapódtam, h én nem találok haza nélküle segítsen légyszilégyszi. Végül együtt mentünk, mert ígyis-úgyis egyfelé mentünk volna. És beszélgettünk, ami tök fura volt, mert most először, azt hiszem kicsit közelebb kerültem ahhoz a valakihez, aki a Máté lenne. Tök jól el lehet vele beszélgetni, persze közben hülyéskedett meg szivatott, h leszáll otthagy stb, de tök jó volt és nem is zavart, h jajj milyen izé, h itt maradtunk ketten és akk most muszáj vmiről beszélgetnünk, hanem tényleg tök jó volt. Egy nő meg a villamoson akivel szemben leültem, tökre bámult minket, Máté meg persze ott hülyült h leszáll stb és ment oda az ajtóhoz én meg tök ijedten néztem utána, mire a nő megszólal, h úgy is csak viccel, már, h Máté. Én meg mondtam neki, h jó, de én nélküle nem találok haza xD Erre mondja a nő, h ja érti, de biztos nem fog leszállni, meg h az ilyen idős fiúk már csak így udvarolnak. ÉS nyomott hozzá egy sejtelmes mosolyt. Én meg próbáltam neki megmagyarázni, h osztálytársak vagyunk stb, de persze nem lehetett. Erre Máté jön vissza, én meg persze vágom a sértett fejet, h hagyjon itt, szálljon le, majd valakit megkérdezek h hogy megyek haza. Persze csak álsértődöttségből, a játék kedvéért. Erre megfogja a kezemet, h naaa, meg ott bökdös a szívószálával, h nem úgy gondolta, meg mosolyog h nála kedvesebb embert úgy se találok, aki segít hazajutni, a nő meg csak vigyorgott szembe, Máté meg mit sem sejtve még inkább ráerősített a nő meggyőződésére, h nem csak osztálytársak vagyunk. Igaz a vilire is kézen fogva szálltunk föl, mert h futottunk, h elérjük, és megfogta a kezem, h ne maradjak le, na a nő onnantól nézett minket. Pedig téll nincs semmi, de nem baj xD Máténak is mondtam a nőt, csak nézett h bocs xD De szerencsére tényleg csak haverok vagyunk, Máténak egy A-s csaj tetszik, ezt mindenki tudja, meg nekem sem a Máté, mint olvashattátok is, hanem csak, mint mondjuk Bazsival, úgy elvagyunk haver. Mondjuk Bazsi barát, jó barát és régebb óta ismerem, Máté meg inkább haver meg osztálytárs. De tök jó volt, h így jobba megismertük egymást egy kicsit. Mostanában egyre több osztálytársamat ismerem meg jobban és ez tökjó :3 Szóval most már tényleg ennyi lenne, jó hosszú bejegyzés lett ^^"
Tehát még a végére, egyébdolgok:
*Meteorozás
*Reggeli tea kivitel egyszerre
*Szocializálódás az aulában
*Csipkés esernyő powa
*Máté
*Közös kesztyű 
*Mócsingos süti 
Ennyi lenne baibai  és vidám hétvégét mindenkinek^o^

 Név nélküli arcokat festett a vászonra, a poros padlás korhadó gerendái között, az egyetlen helyen, ahol képes volt élni. Új világot szült itt a képzelet, melynek egyedüli lakója volt Ő. Olykor-olykor eltűnödtem a mestert figyelve, vajon nem magányos-e, abban a képzelt világban, melyből kilépni képtelen, s melybe be nem léphet senki más. Aztán megnyugodtam: ő nem lehet magányos. Lelke túl közel volt az éghez, ahhoz a fölöttünk lévő birodalomhoz, mihez egykor mindannyian tartoztunk. Ki tudja, talán a véletlen műve csupán, hogy velünk, halandókkal, őt is letaszították a Földre élni. Börtön volt ez számára, egy olyan börtön, ahol a rabtársai nem értik, miért nem érzi jól magát, hisz szabadok, mind szabadok. Csak ő...csak ő érezte rabnak magát. Józan volt a bolondok között, de hát ahogy lenni szokott a bolondok voltak többségben, hát ő, az épelméjű számított bolondnak a többséggel szenben.Arc nélküli neveket őrzött a szívében, kik valaha létező világának részét képezhették. Noha sohasem mondta ezt ki egyértelműen, aki kicsit is ismerte, mégis tudhatta róla. Kevesen voltunk ilyenek, néhány pók a cserepek között, egy Sára nevű egér, akit nem volt szíve elveszejteni, meg én, a fiatal, kócos kisfiú a szomszédból, az, aki éppenséggel akármelyikőtök szomszédja lehetne, az, aki semmivel nem rí ki a tömegből és valószínűleg észre sem veszed, ha szembejön az utcán. Egyébként sem a családjáról, sem a barátairól nem volt tudomásom, mintha soha nem is léteztek volna, mintha tényleg egyszerűen csak egy felhő pereméről esett volna le, merő véletlenségből. Hogy miből élt, mit dolgozott korábban, nem kérdeztem. Belegondolva, egészen keveset beszélgettünk. Inkább ő beszélt, de olyankor sem igazán hozzám. Mondhatni csak beletörődött a jelenlétembe, kedvesen megborzolta néha a hajamat, akkor is, amikor már olyan magasra nőttem, hogy csak nyújtózva érte fel a fejem búbját. Ha beszélt, többnyire összefüggéstelennek tűnő történeteket szőtt; saját életének egy-egy részletét, Sárának, az egérnek címezve, noha mesélés közben végig rám nézett. A képei színesek, nagyon színesek voltak, vonalvezetése határozott, témái változatosak, elgondolkodtatóak. Az a fajta művész volt, akit kevesen ismernek csak, de azon kevesek őszinte híveié válnak. Egyetlen festményét sem tette pénzzé. Ajtók, ablakok voltak ezek számára, hézagok az ég és a Föld között. 

 Sok dolog történt és történik, az élet napról-napra változik, én is változom, de jó ez így. Csak meg kellett barátkoznom azzal a valakivel, aki jelenleg vagyok, ez vagyok és pont. Ennyi. És nem mondom, hogy ilyen maradok örökre, mert egy mondattal később sem ugyanaz az ember ír már, mint korábban. Jó ez így. A kérdés annyi, kilépsz-e abból a burokból, abból ruhából, amit rád húznak mások, abból amilyenek ők látni akarnak téged és felvállalod-e, hogy más vagy, egyéniség vagy, nem feltétlenül az, aminek ők akarnak. Nekem ne akarjon senki megfelelni, majd olyan embereket keresek, akik azzal felelnek meg, amilyenek valójában, miattam senki ne játssza meg magát és többé én sem vagyok hajlandó. Rossz beidegződés. Nem érdekel, leküzdöm, nincs. Ennyi, ez vagyok én. Mindig más, változó, de valahol mindig ugyanaz belül ugyanaz a szív lüktet, ugyanaz a lélek lakik. És, ha véleményem van, kimondom és ha nem értünk egyet, vitatkozunk, vagy megpróbáljuk megérteni a másikat, egymást. Nincs többé Sz, hála az égnek olyan ügyesen bemagyaráztam magamnak, hogy van, miközben mindvégig éreztem, hogy nincs. Pótolni akartam vele valamit, tudatalatt, önbizalmat, vagy szeretet, nem tudom, nem is érdekel. Elengedtem. Nem kell. Mert, mint ember nem felel meg nekem, mert, mint én, aki vagyok nem vagyok olyan, mint aki neki megfelelne és végső soron nekem nincs rá szükségem. Mert már semmit nem akarok pótolni, most az őszi szünet alatt újraépítettem az alapokat és ajánlom, hogy senki ne próbálja meg lerombolni! Jó ez így nekem.  Senkire, nem kell nekem szerelem, nem és kész! Zene, zene mindenek fölött! Imádom, az egyetlen szerelmem, az írás és a zene! És jól vagyok és én vagyok és pont! 
Továbbiak:
Halloween *o*
 Asia center *o*
Őszi szünet *o*
Ohh és el ne felejtsem: Nyappy B' day Nikichibi és anyu <3

  Halihó! Először a mai napomról írnék, aztán taglalom a hét többi eseményét, bár az sem kizárt, hogy térben és időben fogok ide-oda ugrálni, aztán végeredményként egy értelmetlen katyvaszt kaptok. De őszintén most az sem érdekel.
Reggel vidáman ébredtem, tényleg olyan jó kedvem volt. Természetesen Miatta, pedig miért is venne észre?! Igazából alig beszélek, én sem érdeklődnék saját magam iránt, de komolyan...Talán csak túl sokat foglalkozom ezzel az egésszel. De, ha már én nem vagyok érdekes, legalább Őt szeretném jobban megismerni. Valahogy ez sem akar sikerülni, ki gondolná, hogy a szeretet rossz dolog?! Pedig én aztán ritkán szeretek  így valakit és általában tökéletesen megvagyok e nélkül az érzés nélkül. Sőt! Próbálom tudatosan kerülni. Miért van az, hogy nem tudok lemondani Róla?! Olyan szánalmas, hogy erről írok, de komolyan, ezer nagyobb probléma van itthon, jóformán toronyban állnak, de engem ez foglalkoztat. Pedig nagyon-nagyon igyekszem barátként tekinteni Rá. De nem adom fel, hiszen csak egy barát. De amikor az egész világ összeesküdik ellened. Mikor egy nap alatt hárman kérdeznek rá, hogy jártok-e...Te nem tudod mennyire fáj, mikor megkérdezik: "Jártok? " azt felelni: "Nem, csak barátok vagyunk." És tényleg így érzek olykor. Máskor viszont -és ez a jellemzőbb- egyszerűen időm nincs ezen agyalni, mert valahányszor beszélünk, vagy látom, egyszerűen jól érzem magam és ennyi, akkor ott vagyok és teljesen természetes, hogy együtt vagyunk. Persze, mind a négyen. Szeretem azokat a pillanatokat. Aztán, mint ma is, igyekszem nem gondolni Rá, akkor történik valami, amit egész nap várok aztán elmarad. Aztán egy ilyen apróság miatt, fél óra várakozás után sírva indulok el haza. Legalábbis potyognak a könnyeim. Aztán nem állnak el sem a villamoson, sem a metrón. Mire onnan leszálltam, már nagyjából letöröltem mindenhonnan őket. Ott aztán egy lány meg egy fiú, "Az ölelés világnapja alkalmából, ingyen ölelés!" feliratú táblával ácsorogtak és éppen engem szúrtak ki. Nem is én lennék, ha nem mentem volna oda. És odamentem és mindkettejüket megöleltem és fordítva és nagyon jól esett. Jövőre én is megcsinálom, csak még szerzek másokat is, akik hajlandóak velem ölelgetni. Tényleg jó volt, mint valami vigasztalás "Ne add fel!" és akkor képzeletben újra fenéken billentettem magam, nem adhatom fel és nem is tudnám feladni, ha akarnám sem. Aztán találkoztam Kame-val, jajj de jó volt >w< Egyébként egész nap ölelgettek az emberek. Még az angol órai padtársam is. Attól teljesen feltöltődtem, olyan furcsa volt, de jó értelemben. Aztán az angol órát is élveztem és egyre jobban szeretem azt a lüke padtársamat, de nem úgy, hanem csakis-csakis baráti alapon. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha ő lenne az a bizonyos Ő. Bár ki tudja... Legjobb lenne, ha nem is lenne ilyen, mint eddig, hisz jól meg voltam én eddig is szerelem nélkül. Teljesen tökéletes volt. 
Aztán a héten még, szerdán "klubest" volt a szobánkban, mindig fel tudnak vidítani, nagyon élveztem, olyan imprót lenyomtak, hogy hű, meg a többiek is énekeltek és nem is tudom...csak jó volt és kész. Hétfőre már nem emlékszem, de valamikor voltunk sétálni is, tegnap Sz-ék házit írtak nálunk, és eldőlt az ágyamon, jajj és olyan jó illata van. Khmm, szóval házit írtak, meg felolvastak, aztán voltam sétálni D-vel, hazafelé, még szintén tegnap, bokáig gázoltunk az avarban, aztán a koli előtti parkban és le is huppantam a levelek közé, elmondhatatlanul jó volt. Még mindig tegnap, B hallott énekelni, olyan kedves volt, ahogy dicsérgetett, meg ájuldozott, h milyen hangom van, pedig nincsen. Néztünk még vmelyik nap Kengyelfutó gyalogkakukkot, meg Vándorló palotás és Cihiro-t is. Volt még osztályfotózásunk is, meg kidekoráltuk a szobánkat, olyan otthonos lett  *o* Aztán a mai nap, amiről már éppen eleget tudtok. Most "itthon" vagyok. De igazából, noha jó, h láthatom majd anyut meg ilyesmi,de várom a vasárnapot is. Fura kettős érzéseim vannak és még nem tudom, melyiknek van értelme. Nekem mégis az az otthonom. Szerintem ennyi lenne egyenlőre, majd még írok, ha eszembe jut valami, mint mindig leginkább magamnak, hogy emlékezzek, hogy kiadjak magamból mindent, mert nekem így jó.

Ma van a szeretet világnapja, emberkéim, mint reggel megtudtam, szóval gondoltam, ga már így infó óra, akkor élek a lehetőséggel és pötyögök nektek néhány sort ^^ Szeretlek titeket!!!! <3  Egy valakimnek pedig, akit szintén nagyon szeretek, gyógyulgatós napot kívánok! =3 Remélem jobban lesz owo A hét eseményeiről majd később, ma ugyanis go haza -w-
Addig is szeretetteljes napot mindenkinek *ölelget*
Baiii <3