Hai-hai ^^ Képzeljétek, ma reggel rossz villamosra szálltam, hát normális vagyok én még egyáltalán?! Nem, szerintem sem ^^" Végül, szerencsére nem késtem el, na, de azért az már tőlem is sok, hogy nézem a villamost, és mikor jön az enyém, arra gondolok, h ez nekem pont nem jó, majd a kövi, és felszállok arra, amelyik meg tényleg nem jó nekem oO Kicsit nagyon elgondolkodtam reggel, egy részt szólt a zene a fülemben, mellette meg járt az agyam, a legrosszabb kombináció. Viszont ma nagyon rám jött, hogy én szeretek ebbe az iskolába járni, de nagyon-nagyon. Egyszerűen, ha akarnék sem tudnék rá rosszat mondani, de hát nem is akarok!! Aztán ma csak öt órám volt, az utolsó drámaelmélet elmaradt yupp ^^ Ami viszont -számomra- a nap legvidámabb eseménye, hogy az iskolám bemutatóvideóján két helyen is felfedeztem őt, így még, ha nem is láttam egy hete, ma mégis láthattam, úgy örülök, persze azért jobban örülnék, ha végre hazajönne >< 
A suli bemutatóvidijén látszik a lábam *o* Meg am a fejem is, de az már mellékesebb :D Értitek ott a lábam és ott van a szobatársaim osztálya és ő, meg meg Emmi is rajta van >3< Alig várom, hogy újra itthon legyenek >o< Egyébként nagyon jó napom volt ma, ténylegténylegtényleg, de ez gondolom az írás stílusomból is látszik, ilyenkor képtelen vagyok másképpen fogalmazni ^^"
Mára ennyi lenne, szombaton lekváros kiflicskét sütünk anyával, alig várom *ooo*  Vasárnap meg ugye go vissza a koleszba, alig várom már, h találkozhassak velük újra, biztos egy csomó mesélni valójuk lesz, remélem jól vannak. Persze ő, tudtommal csak kedden jön, persze értem én, otthon is kell lennie, de attól még hiányzik, mind hiányoznak >< Holnap már péntek *o* És most ne tessék félreérteni, nem a suli miatt örülök annyira, mert mint mondtam szeretem ezt az iskolát, sőt szeretek ebbe az iskolába járni, még tanulni is, az egyetlen ok, ami miatt most a hétvégét várom, az persze a kiflisütés mellett, hogy újra láthassam T és B-t x3 Sz-t meg maaajd kedden, v hétfőn, de sajnos nagyobb az esély a keddre TuT Nem baj, nem panaszkodom, mert minden jó és minden szép, csak itthon hevernek romokban a dolgok, de az már egy másik történet, ami nem ér meg annyit, hogy leírjam, az olyan lenne mintha véglegesíteném ezt az állapotot, hát nem fogom. Ahogyan Szilveszterkor megfogadtam, csak előre nézek(vagy legalább is, nagyon igyekszem)! Nyos, ennyi lenne mára, vidám holnapi napot mindenkinek!!! <3

 Hejho emberkéim ^^ Tudom, szokatlan, hogy hét közben, pontosabban most éppen hétfőn jelentkezem, de úgy alakult, hogy ezt a hetet itthon töltöm. Tudjátok, talán írtam, h csak az egyik szobatársam marad a héten, akivel nem annyira vagyunk oda egymásért, mondtam anyának is és végül az lett belőle, hogy, ha hajlandó vagyok korábban kelni, akkor a héten akár itthonról is bejárhatok. Tudom, sokaknak a "keljünk hajnali 5-kor" szituáció korántsem olyan csábító, viszont, így, hogy nem csak az említett szobatársam, hanem a szilencium és a keddi matek korrep is kimarad az életemből, hát üsse kavics felkelek 5kor, ha ez az ára. Egyébként ma volt a suliban a hosszú napom, vagy, ha úgy tetszik gyakorlati napom. Sajnos a kedvenc mozgás órám elmaradt, mivel a tanárnő Erdélyben van a többiekkel, mert ő az osztályfőnökük. Úgy érzem, ez az Erdély az utóbbi időben egy csomó olyasmit "vesz el", akit/amit szeretek, nem leszünk így jóban...:D És akkor most áttérek valószínűleg egy kicsit "elvontabb" fogalmazásmódra, úgyhogy előre is bocsánat, azoktól, akik egy kukkot sem fognak érteni!! ˇˇ' Amikor egész nap, valahogy mindenhonnan az ő nevét hallod, pedig nincs is jelen, amikor minden kalapos ember láttán felkapod fejed, pedig tudod, hogy úgy sem ő az... Reggel a tanárnő véletlenül kétszer is úgy szólítja az egyik osztálytársadat, majd két emberke kifelé menet az óráról, szintén őt említi, hogy vki összekeverte őt valaki mással...Arról meg már inkább nem is beszélek, hogy én magam, hányszor mondtam ki hangosan, vagy gondolatban a nevét a mai nap folyamán, mert attól tartok, a végén még kikapok, amiért egész nap csuklott miattam. Igaz, nem hinném, hogy valaha is megtudja, de azért jobb az óvatosság. Ha belegondolok, hogy még csak hétfő van, őt pedig csak jövő kedden láthatom, valahogy úgy érzem, talán azok a szavak, amiket kimondtam már azelőtt a valóság részét képezték, hogy én egyáltalán rájöhettem volna. Viszont azzal, hogy kimondtam kicsit nagyon véglegessé és visszafordíthatatlanná váltak. Vissza akarom én egyáltalán fordítani őket?! Vissza tudnám fordítani őket?! Nem hinném... 
Arról meg már szintén inkább nem is kéne beszélnem, hogy hány alkalommal figyeltem a büfénél tolongó sort B-t keresve, miközben tudtam, hogy úgy sem lehet ott, majd a villamosról,a másik szobatársam nevével ellátott logó tekintett vissza rám. Még csak hétfő van. Remélem jól érzik magukat mindnyájan, itt szörnyen hidegek a reggelek és a délutánok, de napközben egész kellemes az idő, ma még a nap is sütött. Úgy hallottam, ott általában szörnyű idő van, remélem azért nekik pont sikerül jobb időt kifogniuk! Holnap már kedd és vasárnap újra láthatom őket, vagyis egyiküket csak kedden, értitek?! Kedden...még több, mint egy hét és, így kimondva még annál is többnek tűnik, én már péntek óta hiányolom őket.^^"
Ma hazafelé vettem két Milkiway tejet, azt a klasszikus kis dobozos, szívószálasat. Valaki ajánlotta és miközben elszürcsöltem, mind a két dobozzal, végig arra a valakire gondoltam. Remélem, következő alkalommal, az egyik dobozt majd ő üríti ki! Egyébként tényleg finom...szörnyen finom. Bár, szerintem ez olyan, mint a kedvenc zenéd, biztosan van valami emléked a kedvenc számodról, ami miatt még ezredik meghallgatás után is az a kedvencet. Valaki, vagy valami, amit ahhoz a számhoz kötsz.Én, mióta elmentek a Children of Distance-Tökéletes pillanat című számát hallgatom. Annyira ők. 
Talán túl lelkis vagyok, de ez úgy általában nem igazán látszik rajtam, sőt előszeretettel tagadom. Mint a csöpögős-nyálas filmek, én az olyanoktól is rosszul vagyok ám *komolyfej*
Jajj, majdnem elfelejtettem, a mai élméyneim a villamoson :
Képzeljétek, reggel a 49-es villamoson a sofőr, aki mondja be a megállókat, egy csomó más dolgot is hozzáfűzött, pl, hogy a reggeli torna bepótlásaként a jobb oldalon tudunk lehuppanni a villamosról, meg, beszélt azt hiszem a Tiszafáról meg ilyesmik *o* Mint később megtudtam a bácsi benne volt nem rég a hírekben is és az egyik osztálytársam kifejezetten rá "vadászik" xD
Aztán a második "élményem" hazafelé, amikor a velem szemben ülő szőkés hajó hölgy tüsszentett, én meg reflexből mondtam, hogy egészségére. Nagy hitetlenkedve felnézett a könyvéből rám, én meg már kértem volna bocsánatot (ki tudja miért?!) , amikor elmosolyodott és megköszönte. Mikor leszálltam elköszöntünk egymástól és mosolyogtunk. Szeretem az ilyen kis apró örömöket, olyan jó hangulatom lesz tőlük^^ 
Remélem nektek is jól telt a napotok, ha sikerül jelentkezem holnap is, most még átolvasom újra az Őskori művészeteket, mert holnapra nem ártana, ha nem csak tudnám, hanem jól tudnám. Szóval tessék szurkolni nekem! ^^
Szép álmokat, és előre is vidám keddi napot!!! =3

 

Ismét egy csodálatos hetet tudhatok magam mögött, a maga sötét és mély pontjaival együtt is...mert így egész és így kerek. Panaszra egyáltalán nincs okom, minden napomra örömmel emlékszem vissza. Szóval hol is kezdjem?! Talán az elején kéne ugye?!

Nos, hétfőn visszatértem a 236os számmal ellátott piros ajtó mögött elterülő kis világba, az ottani csöpp kis "családomhoz". Újra a kollégiumban. A szilenciumot egyre nehezebben viselem, de kitartás, már csak két hónap, reményeim szerint, szóval nem adom fel. Az iskolában egyre jobban érzem magam, napról-napra egyre inkább az osztály tagjává válok, illetve,hogy is mondjam?! Lassan-lassan osztállyá kezdünk válni, főleg most, a tegnapi gólyanap/gólyabál után érzem ezt így. Na, de ne rohanjunk ennyire előre!   Visszatérve a hétfőhöz, az egyik szobatársam T, aki a múlt héten beteg volt, szerencsére jobban lett, vagyis nem úgy volt beteg csak na, értitek remélem ...^^" A lényeg, h ezen a héten már újra velünk volt, aminek módfelett örültünk mindannyian. Vele is egy csomó minden történt, remélem egyszer már kap valakit, akit igazán megérdemel! Az egyik legjólelkűbb ember, akivel valaha is találkoztam, szóval mindenki küldjön neki sok-sok pozitív energiát, én is ezt teszem! Neki is elmondtam végül, azt amit B már múlt hét péntek óta tud, ami azt illeti, én még mindig nem vagyok biztos semmiben, bár kimondtam azokat a szavakat, talán még sem kéne?! Bizonytalan vagyok, mint mindig az ilyen dolgokban. Az is csoda, hogy egyáltalán kimondtam, nem is tudom, csak reménykedem, ez vajon hiba?! Mindannyian reménykedünk, azt hiszem, emberi tulajdonság. Hiába néha hajlamos vagyok elfelejteni, hogy én is csak ember vagyok, ezért nem kerülhetek ki olyan alapvető dolgokat, mint a harag, vagy éppen a szerelem. Ami azt illeti csütörtökön éppen a haraggal kellett szembesülnöm. Nagyon régen kiabáltam ennyire őszintén és színtiszta dühből. Nem vagyok büszke magamra azért, mert ennyi idő után, ismét sikerült elveszítenem a fejem és ezzel megbántanom olyat is, akit nem akartam. De azzal, hogy ezt tettem, ismét megszabadultam egy képzeletbeli lánctól. Örülök, mert az a sok rossz beidegződés, a túlzott csendességem és önbizalomhiányom, ami az utóbbi öt évben teljesen megszilárdult, kezd oldódni, és egyre többet sikerül elhagynom. Igazán boldog vagyok. Még akkor is, ha minden dráma óra, vagy szereplés hatalmas kihívás nekem és olyan gyakran feszengek, pedig valójában egyre ritkábban.
Csütörtökön játszótéren voltunk. Szeretem, mikor együtt vagyunk így mi négyen. Sz és T énekeltek egy csomó mulatós, B és én csöndben voltunk, bár Sz és B is sokat bohóckodtak. Ez a sok betű, mint valami rejtvény ^^" Én csak egy keveset pörögtem Sz-el, zavarban voltam, ki tudja miért?! Mondtam már, hogy mennyire szeretem őket?! De tényleg B és T annyira aranyosak tudnak lenni, hogy törődnek velem. Sz-t is szeretem természetesen. Vele kérvényt írtunk, miután visszatértünk a kollégiumba, sajnos a beszéd még mindig nem az erősségem, de mint mondtam minden változik. Ettől függetlenül, nem lehettem túl szórakoztató társaság. Én minden esetre ezt is élveztem, valahogy mindennek hangulata van. Pénteken aztán gólyanap illetve gólyatánc. A csütörtöki kiborulásom után, féltem a másnapi reakcióktól, amik szerencsére elmaradtak. Minden szünetben csináltunk valamilyen feladatot. Afrikai divatbemutatót, afrikai ebédet, aztán volt sportverseny is, illetve egész nap hajlongtunk a 12esek előtt. Egészségügyi ellátás címszó alatt jó nagy adag vizet kapott mindenki, a kedves felsőbb évfolyamosoktól...na nem azt mondom, túl éltük mindannyian, de azért ezt kevésbé élveztem. Végül 6.óra után a büfénél találkoztunk a többiekkel.Hazafelé Sz szövögette a terveit a jövendőbeli gólyák ellen, szegényeket előre sajnálom xD Aztán nem is tudom, csak úgy beszélgettünk, aztán csönd volt, de nem az a kínos fajta. A buszon leginkább B-vel beszélgettem, többek között arról a levélről, ami még nálam maradt. Mert, hogy mindhárman Erdélyben töltik a következő hetet az osztályukkal, így aztán mindhármójuknak írtam egy kis levelet. B-nek és T-nek odaadtam, pedig így belegondolva mennyi sok szamárságot összehordtam már megint, de hát na. Sz-nek is nagyjából hasonló dolgokat írtam, valahogy mégsem voltam biztos benne, hogy én azt oda akarom adni. B és T azonnal elkérték, így nem is volt időm átgondolni, Sz viszont nem is tudott a levél létezéséről, elég lett volna csak kidobnom, de mégsem, valahogy neki is szerettem volna örömet okozni, akkor is, ha egy csomó ostobaságot tartalmaz az a fecni. Végül odaadtam nagy nehezen, remélem nem bánom, meg, hogy egyáltalán megírtam azt a három papírkát. Bár, ha csak egyszer is elmosolyodnak, amíg olvassák, már biztosan nem fogom megbánni. Visszatérve, mind hárman leszálltunk a buszról, T viszont ment tovább, ő már nem jött velünk vissza a koliba. Na aztán a csiklandozással és némi beszélgetéssel eltöltött rövid, napsütötte séta alatt a nagy szürkés épület felé, sikerült felfedeznem, hogy a kimenőkönyvem nincs nálam, ami nélkül viszont nem tudok bemenni a koleszba, mert a portánál nem fognak beengedni. Hát képzeletben jó nagy taslit adtam magamnak, de a többiek nagyon aranyosak voltak és végül csak besurrantunk, anélkül, hogy bárki is szólt volna. Ezer hála a gyereknek, aki tudta nélkül ugyan de segített azzal, hogy elterelte a portás figyelmét! A pénteki ebéd mindig finom. Nem lehet benne csalódni, de tényleg! Ebéd után Sz gyorsan elindult haza, mim még B-vel vadásztunk az ügyeletes tanára, hogy kinyissa a tanárit, mivel B otthagyta reggel a cuccait. Muszáj volt, mivel a szomszéd szobában összecsípték a lányokat a poloskák, úgyhogy nálunk is irtottak, nehogy átmeneküljenek a réseken. Szóval reggel leadtuk a szobakulcsot, amit meg el akartunk még vinni, azt a tanáriban hagytuk. Hát nagy nehezen hozzájutottunk az említett dolgokhoz és elindulhattunk a koleszból. B haza, én meg még vissza a suliba. A buszmegállóban, ill a buszon Sz-el sikerült összetalálkoznunk, úgyh a busz úton elmesélte az ő tavalyi gólyabáljukat, jó volt hallgatni ^^  Végül ő is ment haza, én meg föl a villamosra. A gólyabál nagyon jó volt *o* Természetesen *egoegoego* mi nyertünk :D A feladatok meg, hát voltak ugye amikre készültünk, azon kívül meg, volt még, amit a 10edikesek csináltak nekünk, rövid szituációkból ki kellett találnunk, h mit adnak elő éppen, aztán kaptunk 30percet, hogy találjunk valakit, aki nem az iskola tanulója és éppen tegnap volt a születésnapja, szóval két emberke elment ilyet keresni, meg kellett(volna) egy afrikai származású ember is, de azt egyik csapat sem talált. Aztán előadtuk, amiket begyakoroltunk és rettentően jó volt az egész, mindannyian nagyon élveztük. Végre valami osztályszerűség voltunk. A gólyaeskü után aztán a többség föl az osztályba, inni, aztán vissza még bulizni. Én a cuccomért mentem, mert 18:7kor lett vége annak a résznek amihez még "kellettem" és siettem, hogy valamikor még haza is érjek. Mielőtt kiléptem volna a suliból, még az osztályfőnök elköszönt, ill elköszöntünk egymástól, nagyon rendes az az ember is. Csupa pozitív személyt ismertem meg az utóbbi időben, ami azt illeti. Végül villamos, metró,hév,séta. Végig zenét hallgattam és ülve, állva táncoltam és dúdoltam mindenféle tömegközlekedési eszközön, szegény utastársaim kissé meg lehettek rémülve, na de na :D Tehát mindent összevetve nagyon jó kis hetem volt, tényleg,tényleg,tényleg. Jövő héten három személy is nagyon fog hiányozni. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Elmennek és emiatt szomorú leszek, de egy csomó élménnyel gazdagodnak és biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogják magukat érezni, így én is igazán örülök!
Egyéb dolgok, címszavakban:
-a sáska :D
-Emmi
Ennyi lenne szerintem mára, meg úgy az elkövetkezendő hétre is valószínűleg ^^ Sok energiát, jó kedvet a következő napokra!
Talán jelentkezem még a héten, időfüggő, addig is
baibai <3

Itt vagyok, megvagyok, csak nem tudok írni, nincs isőm alkalmam, de majd 7végén jelentkezem, ma megyek haza a koleszból ^^
Amúgy ma gólyanapp van, emberek szorítsatok, hogy mosollyal tudjam zárni a napot ^^
Később még lehet, h jövök, baibai ^^

 Hali! Ezer éve nem írtam, de tényleg, tényleg,tényleg. Most azért írok, mert szeretném azért megörökíteni azt a sok mindent, amik mostanság történtek. Szóval most megint Kerepesen vagyunk, azt had' ne részletezzem, hogy miért, mert nagyon hosszú és nem is igazán tartozik ide. De most újra itt vagyunk átmenetileg. 
Szóval, ezen kívül beköltöztem a koleszba és megkezdtem középiskolai éveimet, immáron két kerek hete. Nem semmi mi? :D Én is büszke vagyok magamra, mondhatjuk :D A szobatársaim, nagyon kedvesek, van egy(4en vagyunk egy szobában), akit nem nagyon szeretek, de neki is vannak azért jobb pillanatai, meg próbálom elfogadni, engem nem bánt, nekem nem árt stb. A többiekkel nagyon jól elvagyunk, zenét hallgatunk, blogot olvasunk, énekelünk a zuhanyzóban, idomítgatjuk a Jani nevű házi legyünket meg ilyesmik :'D Aztán sokat beszélgetünk, kimenő időben együtt vacsorázunk, már kétszer voltunk játszótéren(egyszer két szobatársam, én meg az ő osztálytársuk Sz, aztán tegnap meg mi 4en, sszobatársak), és néha elmegyünk sétálni is, nem hangzik izgalmasnak, pedig amúgy mindig történik valami, majd megpróbálok mostantól gyakrabban írni, hogy az egy napra jutó dolgokat tudjátok olvasni, talán úgy megértitek majd, azt a csuda jó hangulatot, ami manapság belengi a hétköznapjaimat. Persze nem mindig egyszerű, az én kevéske önbizalmammal néha nagyon is antiszociálisnak érzem magam az osztályomban, ahol annyi magabiztos emberke van. Van, hogy nem tudom kihez szóljak, vagy, mit kéne mondanom és félek, hogy emiatt esetleg furcsa kép alakul ki bennük rólam, máskor viszont sokkal felszabadultabbnak és vidámabbnak érzem magam, mint például ma is. Szünetekben is jól elvoltunk, mindig volt kihez szólni, sokat nevettünk, igazán szeretem az ilyen napokat ^^ 
Megesik az is, hogy visszagondolok a régiekre, akiket még mindig annyira szeretek és elkap az a furcsa hangulat, mintha lépni szeretnék, de, mikor emelném a lábam észreveszem, hogy a cipőfűzőmön taposok és, ha elindulok, el fogok esni;aztán erőt veszek magamon és a másik lábamat emelem meg. Tudom én, hogy itt a helyem, furcsa de belül érzem, ők is, az újak is mind jó emberek, bár van olyan, akiről nem gondoltam volna, de rosszindulatú, noha azt hittem a mi osztályunkban nincs ilyen.Ez furcsa, mert mindig csendben vagyok és talán nem is gondolta, hogy baj lehet, ha előttem szidalmaz valakit. Nem baj, az ő dolga és nem akarom bírálni, egyszerűen csak nekem estek rosszul a szavai, az helyett is, akiről azok a szavak szóltak. No, de visszakanyarodva a vidámabb dolgokhoz, szeretem őket, tényleg,tényleg,tényleg, azokat meg, akiket még nem sikerült annyira megszeretnem, próbálom megszeretni. A szobatársaim is ugyanabba az iskolába járnak, mint én így napközben is szoktunk köszönni egymásnak, aztán rajtuk kívül is nagyon sok új barátom lett és olyan jól , hogy nem furcsállják, ha köszönök, akkor is, ha nem ismerjük egymást, csak látásból. Sőt vannak akik nekem is köszönnek és ez jól esik. Rengeteg mosolygós ember jár oda, igazán, mindig mosolyoghatnékom van miattuk, nagyon szeretem őket :3 Remélem lesz alkalmam majd még az elkövetkezendő 4évben jobban megismernem azokat is, akikkel eddig nem sokat beszéltem, illetve sikerül majd nekem is kicsit jobban nyitni a többiek felé. Nagy kihívások ezek a számomra, de nem félek, mert itt a helyem és mindent bele fogok adni a jövőben is! Szeretném jobban megérteni azokat az embereket is, akikkel nem értek egyet és szeretném elfogadni azokat is, akiket nem szeretek!
Kicsit katyvasz lett, kicsit nagyon összevissza, főleg magamhoz képest, de azt hiszem minden lényegesebb dolog belekerült, remélem következőleg, sokkal hamarabb tudok majd jelentkezni, talán, egy fokkal értelmesebb bejegyzéssel! Addig is vidám hétvégét nektek! ^^